Kovako: Állomás

2007. február 10., szombat, Archívum 2003–2007

Csönd és nyugalom lakozik a fülkében, csak a vonat zakatolása töri meg az idilli csendet. Egyenletes, monoton zörej. Hirtelen fékcsikorgás hallszik. Szikrák pattognak a vonat kerekei alól, az esti sötétségben messze világítanak. Majd harsány kürt üvölt hangosan a távolba. A szerelvény lassulni kezd, majd befut a vágányokra, és megáll. Emberek áradata önti el, ordibáló, tolakodó emberek, akik a vonatra igyekeznek. Hisz társadalmunk nem udvariasságáról, hanem rohanásáról, tolakodásáról híres, ezek vagyunk mi, XXI. századi emberek. A másik tömegtumultus az ellenkezo irányba igyekszik. Elérni azt a vonatot, amire át kell szállnia, avagy hazasietni a kellemes otthonba.
Újra fölhangzik a harsona. A vemhes szerelvény megmozdul, kigördül a pályaudvarból. Elindul újra, megy a semmibe, kábelei csak úgy hasítják az éjszakai szelet. A fülkében újra csönd lesz. Egy ember szuszogása hallszik közben, van itt valaki. De vajon ki? Hirtelen horkolás hallatszik, a jelek arra utalnak, hogy ez egy alvó férfi. Mély és eros a hangja, dörmögése az egész fülkét betölti. Megmozdul, a hátára fordul. Most már az arca is látható. Igen, minden bi­zonnyal, most már biztosak lehetünk benne, ez egy férfi. Mélyen alszik. Álmodik, száját mosolyra húzza, majd a homlokát ráncolja.
A vonat egy újabb állomásba ér, megáll, újra elönti a dulakodó néptömeg. Elindul újra. Kis ido eltelik, csönd lakozik a fülkében, nyomasztó csönd, valami hiányzik. Kint nehéz sötét köd uralja a tájat. Hirtelen valami nedves érezheto a földön. Valami viszkózus folyadék. Ez vér. Hirtelen feltunik az égen a hold, és bevilágít a fülke ablakán. Rémiszto látvány. Aki az elobb kényelmesen az igazak álmát aludta, és valami széprol álmodozott, most ott fekszik vérbe fagyva. Szeme könnyes, de van valami a kezében. Igen tisztán látszik, egy papírfecnit szorít jobb markában. Lassan az elernyedo kézbol kiesik a fecni, a padlóra repül. Betuk vannak rajta, nem is betuk, egy egész szöveg. ,,Barátság, a legfontosabb dolog a világon, barátom voltál, de szerelmemért meg kellett tennem.”
Az úriembert megölték. A barátja volt a gyilkosa, és a szerelemért ölt. Emiatt örök életére a legjobb barátja a magány lett. Egyik lábát becsípte viszont az ajtó, odaláncolódott a fülkéhez. Egy menekülési lehetosége van, ha levágja a lábát, megszökhet. És nem jönnek rá, hogy o ölte meg a barátját. Eloveszi a gyilkos tort, amivel ma már egy emberi életet kioltott. Megcsillan a kés a holdfényben, erot vesz magán, és hogy mentse életét, lábába döfi a kést. Nagyon fáj, átérzi, hogy mit érezhetett barátja, mikor ez a vastag nyelu kés a szívébe fúródott. Az amputáció megtörtént, de sajnos csak akkor veszi észre, hogy nem jó lábat vágott le. Most már neki is itt a vég. A helyzetek teszik az embert.
Szollosi Tamás
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép