VendégmunkásokRiport: Fizessék meg az embert!

2007. február 14., szerda, Archívum 2003–2007

A riport els? részében beszámoltunk arról, hogy Gál Vince vendégmunkáson er?t vett a honvágy, hazatért, és másfél évi magyarországi keresetéb?l itthon akart - mintegy lovat váltva - vállalkozásba kezdeni. Visszakérte román állampolgárságát, amir?l korábban lemondott. Az új élet balszerencsésen kezd?dik, de utóbb rendez?dni látszik.
Erkölcsi és egyéb t?kék
- Mennyi pénzt hozott haza?
- Amennyit az ember annyi id? alatt megtakaríthat. De volt egy rossz lépésem, és elveszítettem mindent. Elég nagy összeg volt. Akkora csapás volt az nekem akkor! Nem, nem dörzsöltség kellett volna ahhoz, hogy elkerüljem, hanem emberismeret. Egy volt medgyesi osztálytársammal társultam, de szélhámosnak bizonyult. Még most is Szentgyörgyön él - majd a jó Isten megfizet neki, ha akar. Szerintem megkapja a magáét. Kereskedni akartunk. Sokaknak összejött. Tudnék példát mondani rá, akinek sikerült. Mi is elmentünk, megvettük a kukoricát, ott, helyben le?röltük, és behordtuk ide a lisztet zsákokban. Jó min?ség? puliszkalisztet, csak csomagolni kellett volna. A partner kifizette rendesen a társamat, megérdekl?dtem, csak én nem kaptam meg a pénzt. Írásos garancia? Nem volt semmi. Na, megint bezárult egy kapu. Magyarországra nem tudtam visszamenni, mert vissza kellett kapnom a román állampolgárságot. El kellett mennem dolgozni egy céghez, mely azóta megsz?nt. ’93 és ’97 között alacsony nyomású g?zkazánokat szereltünk, a cs?szerelést?l a betonozásig mindent elvégeztünk.
Gál Vince itt úgy érzi, meg kell magyaráznia, miért nem roppant össze.
- Ismeri-e a keresztény dogmákat? Én Magyarországon eljártam egy hív? közösség­be. Melyikbe? Nem érdemes err?l beszélni. Er­délyben is vannak filiáléi. Azóta is azt az életmódot folytatom, követem a keresztény eszméket, amiket ott megtanítottak. Ennek is része volt abban, hogy itt maradtam. Kaptam egy életcélt magamnak. De mindannyian tudjuk, hogy a kereszténység és a vallás között különbség van. Ma úgy látom, mindegyik felekezet megbukik, amelyik átmegy vallásba. A hit és a vallás két különböz? dolog. ?k hirdetik a keresztény tanokat, de mellette a vallást is. És amikor egy felekezet annyira felfejl?dik, hogy templomot tud venni magának - nem azt mondom, ne legyen temploma! -, tud magának egy teológiát alapítani, akkor az már meg is bukott. Illetve elcsúszhat. Ezek is arra mentek rá. Utána rámennek a pénzre, összefonódik minden, ahogy a múltban is összefonódott a papság a királysággal. Azt akarom mondani: a felismerés hatására revideálnom kellett, mi is a kereszténység, és mi a vallás, mit hiszek és mit nem. Kaptam egy második, egy vallási sokkot. Hol? Itt történt, el is váltam t?lük. Hogy nem állnak-e bosszút? Épp a tegnap gondolkoztam ezen, akkor tudod meg valójában, milyen is egy ilyen felekezet, mikor el akarsz szakadni t?le... Err?l ennyit. A hitemet az Úr Jézusban meg?riztem.
Saját cég
Életében újabb fordulat következik, a riporter érzése szerint nem függetlenül a légkört?l, mely az ún. neoprotestáns szektákban uralkodik.
- Ott ismertük meg egymást a feleségemmel, abban a felekezetben. Érdekes, hogy ? sem akart hozzám jönni, én sem akartam ?t elvenni úgy igazából. Nem tudom, hogy alakult a dolog, mert minket nem er?ltetett senki. Úgy ismertük meg egymást, úgy lettünk férj és feleség.
A házaspárnak ma két gyereke van, a nagyobbik els? osztályos Sepsiszentgyörgyön.
- Megvoltam harmincéves. Egy barátommal újabb vállalkozásba kezdtem. Céget nyitottunk, vízszereléssel akartunk foglalkozni. De túl korai próbálkozás volt még. Hogy valaki céget alapítson, ahhoz nemcsak pénzt?kére van szüksége, hanem ismeretségi t?kére is. Jó kapcsolatod kell hogy legyen az emberekkel. Ez 1997-ben történt. Azután lendült fel a Szabóék cége (víz-gázszerel?k Sepsiszentgyörgyön - szerk.), vagy akiknek a t?zoltóság mellett van a székhelyük. Bobo. Mindent a maga idejében kell csinálni. Nem jött össze, a céget átadtam a társamnak, ’98-ban megn?sültem, és leköltöztem Kézdivásárhelyre. A társam? El?bb zöldséggel kereskedett, gyümölccsel, utóbb sikerült neki a termopános üzletben megvetnie a lábát. Hogy jól megy-e most? Szerintem nem, mert túl nagy a konkurencia.
- Na, de mi leköltöztünk Kézdire, megszületett az els? gyerek. Melinda a Secuianában (konfekciógyár, varroda) dolgozott. Nem volt még pénzünk, hogy lakást vegyünk. Szerintem túl korán házasodtunk össze. Én még vártam volna egy évet, ahhoz anyagi feltételek kellenek. Albérlet­ben laktunk, a gyári garzonban. Nekem nem volt munkahelyem, s megmondom, nem is akartam elszeg?dni senkihez. Újabb céget hoztam létre, egy bt-t (betéti társaság), románul independentnek nevezik, s gondoltam, amíg összejön valami, popcornt (pattogatott kukoricát) fogok árulni. Az els? fél évben nagyon jól ment. Nehéz volt villanyhálózathoz csatlakozni, de butéliával oldottuk meg. Ment egy évig, de megjelent a konkurencia. Az általában megöl. Egy vállalkozást kötelez? módon fejleszteni kell, s nekem erre nem futotta. Hogy kifussa magát egy vállalkozás, kell hozzá legalább három év. Nem sikerült újabb gépeket venni, alkalmazottakat felvenni. Már éreztem, ennek vége, valami újba kell kezdenem. Akkor megbetegedtem, sérvet kaptam a sok állástól. Megoperáltak. Az ember megérzi, mikor zárul, és mikor nyílik egy kapu. Istent?l jön ez. Egy évig nem került semmi. Nehéz anyagi helyzetbe jutottunk, feliratkoztam Brassóban egy munkaközvetít? cégnél. Azt mondták, ha találnak valamit, felhívnak. A kapitalizmusnak ez a törvénye: kereslet és kínálat. És annak van el?nye, aki hirdet. Felhívtak, és azt mondták, döntsem el öt percen belül, megyek vagy sem. Magyarországi cég keresett építkezésre embereket. A feleségemnek épp szülnie kellett volna. A kisebbik fiunkkal volt terhes. Egy lehet?ségem volt, mit csináljak? Mondom: tíz perc múlva vissza­hívom. Elhatároztam, amit Melinda mond, úgy lesz. És ? azt mondta: menjél. Aznap utaztam Brassóba, egy nap múlva indultunk Magyarországra. Az a munkahely összejött, úgy hiszem, Istent?l volt. Kaptam egy sugallatot: akkor áldalak meg, mikor a legnehezebb helyzetben leszel. Grippés voltam, fájtak a fogaim, sok bajom volt. A feleségem akkor éjjel szült, annyi pénzem nem volt, hogy betelefonáljak a kórházba. De ez az ígéret kisegített.
Kiutálás
Gál Vince azóta ismét külföldön dolgozik, és onnan támogatja itthon él? családját. Az els? cégnél megtapasztalta a kiszolgáltatottság új dimenzióit.
- Másfél évet dolgoztam egy informatikai cég építkezési leányvállalatánál. Azt beszélték, azon keresztül mosták a pénzt. Úgy történt, a régi brigádból egyedül maradtam, mert a többieket kitoloncolták mint feketemunkásokat. Nekem aztán engedélyeket csináltattak, úgy kaptam munkavállalói vízumot, és úgy maradhattam. Nagyon nehéz id?szak volt. Mit végeztünk: lakatosként vettek fel, az épület bels? és küls? korlátait mi szereltük fel, én voltam a csoportvezet?. Korábban soha ilyen munkát nem végeztem, de kitaláltam, hogyan csináljuk. Két tömbház volt a XII. kerületben, 48-as cs?b?l, gömbvasból és 50-szer 5-ös lapos vasból dolgoztunk, elhoztuk a telepr?l, leszabdaltuk, kifúrtuk, lecsiszoltuk, hegesztettük. Komplett szerelés, festéssel együtt. Meg voltak elégedve a f?nökök. Úgy maradtam egyedül, hogy ahogy fejez?dtek be a munkálatok, fokozatosan elbocsátották az embereket. Az utómunkálatokban is részt vettem, megtanultam a gipszkartonszerelést, festést, rengeteg mindent. Tiszta egyedül maradtam, mert csak engem jelentettek be, raktáros is voltam, vassal is foglalkoztam, anyagot is kellett szállítanom, felügyelni kellett...
- Akkor történt a fordulat: a szocialisták megnyerték a választásokat. Akkor valósággal érezni lehetett a leveg?ben az idegengy?löletet. Nem azt mondom, egy normális nacionalizmusnak lennie kell, de amikor az a saját nemzeted ellen fordul, az borzalmas. Amikor téged is gy?lölnek, pedig nem kellene, az a legrosszabb. Itt hazátlannak mondanak minket, ott mi ,,románok” voltunk. A cég egy másik tömbházat kezdett építeni, s nekem a választások után nem hosszabbították meg a munkavállalói engedélyemet. Csakhogy ezt undorító módon hozták a tudomásomra, úgy hívják: kiutálás. Nem ?k akasztanak fel, úgy csinálják, te akaszd fel saját magad. Az új cégnél, ahova átmentem, meg is próbálták, de eddig nem ment. Egy munkatársamat, egy mérnököt viszont el?ztek. Miért? Mert ha nem ? megy el, hanem kiteszik, akkor kártérítést kell fizetni neki. Kiutálták. Ez borzalmas dolog, aki nem élte meg, nem tudja. De ha az embernek kifejl?dött az immunitása, átfordulhat. Máskülönben Magyar­országon mindenütt érz?dik az idegenellenesség. Ami szeretetet az öt év alatt kaptam, azt a Kossuth téren kaptam a tavaly (2006) ?sszel. Ott éreztem, hogy a magyar nemzethez tartozom, ott mondták, hogy a székelyek a mi testvéreink.
Saját lakás
- Kiváltottam még korábban a magyar igazolványt. Elhatároztam magamban, hogy utazásokhoz soha használni nem fogom, ne károsítsam meg a magyar népet. De a könyvtári kedvezményt kihasználtam. Én az internethasználatot ott tanultam meg. Beiratkoztam a Széchényi Könyvtárba, fönn a várban. Rengeteg anyagom van nekem ott a gépen, azt nem tudom, lehet-e levelezni. De megérdekl?döm. Programokat töltöttem le az internetr?l. Nem kérdezték, mit csinálok, igaz, szexlapokat nem nézegettem, hogy kitegyenek. Letöltöttem CD-re, és itthon van internetünk, a családdal levelezünk. Még beszélgettem is velük egy-egy internetkávézóból.
A családnak ma szép kétszobás tömbházlakása van Szentgyörgy központjában, a feleség ott neveli a két apróságot, megélni a férj küldeményeib?l élnek. ? karácsonykor töltött itthon pár hetet, akkor beszélgettünk. Eddigi életpályájának utolsó éveit így foglalta össze:
- 2002-ben munkahelyet kellett változtatnom, meséltem, magamtól, de nem önként jöttem el. Ott annyi pénzt tudtam gy?jteni, ahogy Isten megígérte nekem, hogy megvehettük ezt a lakást, akkor 190 millióba került, igaz, kölcsönt is vettünk fel. Itthon voltam épp, s mondom, nézzünk lakás után. Az állomásnál egy ingatlanközvetít? megmutatott vagy négy lakást. Átjöttünk a másikhoz, akinek egy évvel azel?tt szóltunk. Ez egy áldott, szerencsés ember. Adok önnek egy tanácsot. Egyszer Napóleont megkérdezték, hogy van az, hogy minden csatát megnyer. Hogyan választja ki a hadvezéreit. Azt felelte, egy kritérium alapján: az illet? legyen szerencsés. Na, ez a szerencsés ember el is intézte nekünk, pedig másnap Bukarestb?l jött egy illet?, hogy ? megveszi a lakást. De mivel szerz?désünk volt, foglalót adtunk, és annak a dupláját kellett volna visszaadnia az eladónak, ha visszalép, mi nyertük el.
*
Gál Vincét a saját lakás sem marasztalja itthon, úgy t?nik, hosszabb id?re berendezkedik a kétlakiságban. Egyel?re egy kábelfektet? cégnél dolgozik Magyarországon, járja a vidéket, ott is most zajlik a nagy infrastrukturális forradalom. Az idén els? dolga lesz, mondotta, utánanézni, fizetik-e utána munkaadói az adókat, kitanulta, hogy az Apeh-t?l érdekl?dhet efel?l. Kiszá­mítjuk, hogy tizenkilenc szolgálati évéb?l a nyugdíjba kb. tizenkett? számít csak bele, sok odaveszett hát, s ezt nem szabad szaporítani. Mennyit tud hazaküldeni? Augusztustól karácsonyig 370 000 forintot kapott a család. De tervezi, az uniós csatlakozást kihasználva, valahova nyugatabbra megy, ahol többet lehet keresni. Nem aggasztja a messzeség: ,,A 21. században a távolságot id?ben mérik. Repül?n hamarabb itthon vagyok, mintha Pestr?l vonattal jönnék haza.” Angolul ért, s ha úgy alakul, és a nagyszül?k besegítenek a gyereknevelésbe, a feleséget is magával viheti. A riporteri észrevételre, hogy e szakmában itthon is lesz ezután munka b?ven, rávágja: ,,Köszönöm szépen. Fizessenek meg!”
B. Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép