Riport: Zágoni utakon

2007. február 16., péntek, Archívum 2003–2007

Jó min?ség? m?út ­,,gyomvonala”
Manapság szívesen fordíthatja Zágon felé szekere rúdját az ember - nemsokára ez a mondás is elavul, ha a hatóságok a Göncölszekér mellé küldik a fogatos járm?veket -, szóval, jó közérzettel indulhatunk neki az évekkel ezel?tt szinte járhatatlan útnak, mert eléggé ökörhúgyos nyomon tekereg ugyan az egykori szekérút, de aszfaltja - csodák csodája - jó min?ség? és egyenletes. Csak az útszéli kórók, a laboda, a bogáncs és egyéb csúfságok rondítják a kilátást. Én nem tudom, mi lenne a módja annak, hogy ennek a rettenetes gaztermesztésnek gátat lehessen szabni! A helyi tanácsok, valószín?, a földtulajdonosokat nem kötelezhetik arra, hogy az út szélét is rendben tartsák, mert nem az ? tulajdonuk. (Vagy mégis?) De a tulajdonosokban kellene annyi jóérzésnek lennie, hogy a mostani szégyenletes helyzeten változtassanak. Merem állítani - vannak tapasztalataim -, hogy ez a gyalázatos állapot rettenetesen sokat ront a térség egészének megítélésén, ez a burjánbizonyítvány azt dokumentálja, hogy az itt él? emberekb?l teljességgel hiányzik a gazdaszellem, a minimális szépérzék, a rend és tisztaság, az egészséges életmódra alkalmas életvitel.
Nem lehetne valóban a tulajdonosokat arra kérni, hogy tegyenek valamit ez ellen? És nem kellene a községben él? szociális munkásokat azokra az útszakaszokra irányítani, amelyeknek nincs vagy nem található a térségben a gazdájuk?
A Nagyborosnyó és Zágon közötti útszakasz ,,gyomvonalát” a hebehurgyán elhelyezett telefonoszlopok kísérik. Csámpásak, egyik erre d?l, a másik arra bukna. Látszik a fusermunka, az, hogy vagy nem süllyesztették elég mélyre a talajba, vagy nem er?sítették meg a földbe ásott részt. Az oszlopokkal nincs semmi gond, a fa környezetbarát, jobban simul a tájba, mint a ronda betonkolosszusok, amelyek városaink képét teszik tönkre. Észak-Amerikában széltében-hosszában alkalmazzák a könnyebb vezetékek elhelyezésére a faoszlopokat, igaz, hogy az utak nyomvonala sem girbegörbe, de többnyire nem is a nyomvonal mentén vezetik az oszlopokat, hanem egy megadott cél-, azaz ,,torony irányába”.
Itt van tehát egy jelenség. Kis József zágoni polgármester és csapata méltán büszke erre a hatalmas pénzt felemészt? aszfaltútra, amelyre 36 milliárd régi lejt költöttek. Egymillió euró a Sapard-program alapján épült be a zágoni útba, a négymilliárd régi lej önrészb?l: a terveket készíttették el, egyéb szükséges kiadásokat finanszíroztak.
Azt már Zágonban, a polgármesteri hivatalban tudom meg, hogy ez az út, többek között, azért is ?rzi a min?ségét, mert a polgármester nem engedi meg, hogy a túlsúlyos járm?vek széttapossák. A községben hét rend?r teljesít szolgálatot, és napi feladataik közé tartozik, hogy a közúti forgalomra figyeljenek.
Föl se út - le se út
A fel is út, le is út közmondást forgattuk ki a címben, mert a Zágon körüli utak a Kovászna és Nagyborosnyó felé vezet?eket kivéve katasztrofális állapotban vannak. Az erdei utakat nemrég a helyi önkormányzatok hatáskörébe és felügyelete, gondozása alá rendelték. Az intézkedés önmagában véve nem rossz - s?t, ésszer? -, de nem rendeltek hozzá sem pénzügyi, sem egyéb eszközöket.
Kis József polgármester magyarázza, hogy az erdészett?l a községek hatáskörébe rendelt utakat rendbe rakni és karbantartani azért sem tudják, mert az anyagi eszközök mellett hiányzik az ehhez szükséges géppark. Az útépít? és -karbantartó gépezet, a felszerelés a régi helyén maradt. A polgármester azt is min?síti, hogy milyen sorsra juthatnak ezek a gépek. Én nem teszem meg. A lényeg az: az eszközök birtoklói már nem érdekeltek abban, hogy ezeket a gépeket és felszereléseket rendeltetésszer?en használják.
Zágon különleges helyzetéb?l, földrajzi fekvéséb?l következ?en kilencven kilométer úthálózat kezel?je - oly módon, hogy ehhez se picula, se buksza. Kommandó felé a papolci úton nem lehet közlekedni, hacsak a kovásznai kerül?t nem vállalják. Bodzamez?, Zágonbárkány irányába traktorral sem lehetne áthúzatni a személygépkocsit.
Derüljünk is egy picit: ez megyei út. S az útviszonyok olyanok, hogy már a szekereket sem kell kitiltani. Azok sem tudnak közlekedni.
Mondhatnék arra is példát, hogy ily módon - az elúttalanodás következtében - régi kultúrák, városok t?ntek el. Machu Picchut, a perui indián kultúra csodálatos fellegvárát a dzsungel bekebelezte, s évszázadok múltán bukkantak rá, hogy ma a világ egyik csodájaként vigyázzanak útjaira.
De ne menjünk olyan messzire! Helyben a példa: az 50-es években, amikor a Magyar Autonóm Tartományt felszámolták, olyan érvekkel, amelyeket ma is hallunk országos orákulumok szájából - most hadd ne nevezzem meg ?ket - s a magyarok mindig hajladozó és bólogató fajtájától, és Bodzamez?t, hogy nehogy a románság híjával legyünk, a frissen létesített Kézdi rajonhoz kanyarították, a rajon ,,f?városa”, Kézdivásárhely fel?l csak úgy lehetett megközelíteni a friss szerzeményt, ha el?bb az eresztevényi vasútállomásnál beutaztunk Sepsi rajonba, innen a Nyéni-hágón, Keresztvár fölött kiléptünk - vám- és határzár nem volt, de a milícia azért más szemmel nézte az ,,idegenb?l” érkez?ket -, majd a bodzamezei ,,Fenyédnél” (Br?det) újra beléptünk saját rajonunkba.
Simó Sándor, Kézdi rajon agilis rajoni tanácselnöke, a ,,Cár”, ahogyan határozott fellépése miatt nevezték, kijárta a felettes szerveknél - akkor a felettes hatóságok a szerv névre hallgattak -, hogy a ,,szervesen a rajonhoz tartozó terület” közvetlenül elérhet? legyen, építsenek utat Zágon s egykori hamuzsírf?z? és üvegedénykészít? telephelye, Zágonbárkány között. Mondják, hogy a ,,Cár” lóra ült, s a paripát nekieresztette a hegyoldalnak, néha biztatta is, hogy nyomás el?re, s azt mondta, hogy az állat ösztönösen választja ki a járható útvonalat, s ez lesz a Zágon-Bárkány út igazi vonala.
Ez, ha nem egészen így történt, akkor is annyira és a korra olyan jellemz?en szép, hogy érdemes feljegyezni.
És akkor most mit tegyen Kis József zágoni polgármester a Bodzamez? felé vezet? úttal? Üljön lóra?
Kiút nincs - beút van
A zágoni önkormányzat négymilliárd lejt költött a papolci és Zágon falu fels? része felé a bels? utak aszfaltozására. Így alakult ki az az állapot, amely megyeszerte is ritka: jó min?ség? aszfaltút található a település belterületén. Máshol legtöbbször az a helyzet, hogy az évszak ?szre hajló idejéig a megyei utakat így-úgy rendbe rakják, de ha a település belterületén akarsz közlekedni, nagyon kalandos útra vállalkozol. Kátyú kátyút ér, a falu útja egyben a csorda útja is, különösen tavasszal, amikor a zsenge f?t?l a marhákat utoléri a hasmars, az utak - a nemzetközi utak is! - koptatóréteg helyett csúsztatóréteget kapnak, elfososodnak az Európába vezet? útjaink.
Zágonban ehhez képest ideális a helyzet, különösen most, amikor az istállóban végzik a dolgukat az állatok.
És még valami: Zágon formás f?terén, ahol még nem is olyan rég habos lóhúgy és szagos lógombóc b?ze csípte az ember szemét-orrát, mostanra egy mez?városias hangulatú, kertépít?i tudással és ízléssel kiképzett térség fogad. A monumentális gesztenyesor mögül természetes megvilágításban pompázik a református nagytemplom mindenek fölé magasodó és a fenségességet képbeépít? tornya, széls? támasztékként és arányaival is a templom tömbjének érvényesülését el?segít? iskolaépület, diszkrét fafüggöny takarásában, a bal oldali épületsor is ugyanezt a hatást kelti.
A park kovácsoltvasnak t?n? fémkerítéssel körbefuttatott - a fémm?vesség háromszéki hazájába Piatra Neam?ról hozták a kerítéselemeket -, a parkban jó kez? és jó ízlés? ácsmesterek munkáját dicsér? pavilonokba elhelyezett és ragyogó fényesség?re kipucovált, 19. század végi t?zoltószivattyúk (,,fostatók”) - hogy lehetett ezeket ekkora gonddal és ilyen épségben meg?rizni? -, és körbe-karikába a faragott székely kapuk valóságos galériája, amelyek nem igazodnak valamilyen hivalkodó monumentalitáshoz.
A zágoni térrendezés legnagyobb érdeme, hogy a kerítések, kapuk elhelyezésével és f?leg a dísznövények, fák és cserjék elhelyezésével egységessé szépítették a teret, eltakarták a szabvány tömbházépületek születési rondaságát.
A kis parkban van, ami nekem sem tetszik, de nem leszek ünneprontó, mert azt például, amint az egykori országzászló talapzatát térplasztikai alkotássá át tudták min?síteni, és hivalkodó magamutogatás helyett a környezetbe illeszteni, tanítani kellene.
A nagyobbik f?téri park rendezése és megépítése másfél milliárd lejbe került.
Megérte.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2007-02-16: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás