
A másik az a valaki, aki nem te vagy, hanem maga a megszemélyesített, a magasságos másik. A másik az, akinek mindig igaza van. A másiknak mindig szebb a kertje, szebbek a virágai, jobb a n?je, könnyebb a sorsa, gördülékenyebb az élete, egyszóval a másiknak mindig, minden körülmények között jobban megy. A fennvaló is jobban segíti a másikat, rá nem csak a szemhéja mögül, nem csak fél szemmel, de mind a két szemével tekint, s?t, teljes jóindulatával segíti, a teljes jóindulatát mint védelmez? erny?t föléje emeli. A másiknak bezzeg jó, mert a másik maga a Bezzeg. A másik gyereke jobban tanul, a másik gyerekének sokkal könnyebb, mert a tanító, a tanár protekcióját élvezheti, mert anyja, apja sokkal jobban van a tanítókkal, a tanárokkal, mint mi. A másiknak csak d?l a pénz a házhoz, a másiknak még a fenekén is szerencséje van, nem úgy, mint nekünk, akik, ugye, milyen tisztességesek vagyunk, s mégsem sikerül semmi, mert a mai világban a tisztességgel, becsülettel nem lehet semmire menni, ma csak az nyer, aki... vagyis a másik. A másiknak jó kocsija is van, és nem valami ócska, rozoga, rozsdafészek Dacia, hanem mit tudom én, milyen, de jó autó, és tiszta új. A másik bezzeg megteheti, hogy évente, kétévente cserélgesse az autóit, a n?it, mert ? megteheti, nem úgy, mint mi. A másik minden évben a Bahamákra mehet, a Kanári-szigetekre mehet, a görögökhöz mehet, Egyiptomba mehet, nem úgy, mint mi. A másiknak a vállalkozásai is jobban mennek, nem csak úgy, döcög?sen, ahogy nekünk, mert ? jól van a fináncokkal, a rend?rökkel, a feljebbvalókkal, mindenkivel. A másik tyúkjai sokkal nagyobb tojásokat tojnak, állatai sokkal kövérebbek, egészségesebbek, sz?leje finomabb bort hoz, nem veri a jég el a termését, nem pusztítja dögvész az állatait, mert a másik bezzeg tudja, hogy kell eztet csinálni. A másik megengedheti, hogy csokis kiflit pakoljon mindennap a gyerekének tízóraira, vagy banántot tegyen mindennap, míg nekünk alig jut ki a napi zsíros kenyérre. A másiknak egyszer?bb az élete, mert nem lót-fut annyit, nem stresszes, nem depressziós, nem nyavalyog annyit, hanem csak teszi szépen, egyszer?en a dolgát. Teszi, amit tennie kell. A másik a templomban is az els? sorban ül, közelebb az Istenhez meg a paphoz, s mise után nem velünk, hanem a másikkal áll szóba a plébános úr, mert ? is érzi, hogy a másik az igazi, nem mi. A másikat irigyelni lehet, a másikra féltékenykedni lehet, mert magunkon egyáltalán mit a fenét irigyeljünk, magunkra miért is lehetnénk féltékenyek. A másik az, aki úgy fenn hordja az orrát, hogy azt szaros karóval sem lehet elérni, a másik az, akinek este, harmatos sör mellett még a tévére is jut ideje, nem mi vagyunk azok. A másik az, akinek a f?nökök el?re köszönnek, a másik az, akinek nem kell bújnia állandóan az aktákat, mint az aktakukac. A másik számlái, bármennyit fogyaszt bármib?l, mégis kisebbek, karcsúbbak, mint a mieink. A másik, az másik marad, míg a világ, mert ? már eleve másiknak született, másiknak n?tt fel, aki úgy, olyan könnyen éli le aztán az életét, mint egy könny?lovassági galoppot. A másiknak nem csikorog a kapuja, nem költi ?t reggelente az ébreszt?óra, nem sípol neki hajnalban a vonat, nem dudál a gyár. A másik bezzeg nem munkanélküli, nem kell járnia az orvosokat, nem kell talpalnia minden kicsiségért, mert neki minden bejön az ablakon. Nem kell hajlongania, nem kell megalázkodnia, nem kell a gerincéb?l löttyedt tehént?gyet csinálnia, hogy fennmaradjon. A másik mindig túlél, még a jég hátán is, a másiknak a vajas kenyere mindig a vaj nélküli oldalára esik, nem úgy, mint a miénk, akik ha meg se kenjük, akkor is a vajas oldalára huppan. A másiknak soha, sehol nem kell felhoznia semmit sem mentségére, mint a székely bácsinak a bíróságon a l?csöt a szekérb?l. A másiknak már rögtön mentsége van mindenre, még arra is, amire nincs, még arra is, amire egyáltalán nem lehetne, soha ebben a büdös életben. A másik az, aki nem áll sorban sohasem a postán, a villanyosoknál, a hivatalban, mert a másiknak egyáltalán sorban sem kell állni. Neki nem telik a drága ideje azzal, ? nem vesztegeti értékes perceit, óráit fölösleges, fantáziátlan dolgokra. A másik bora soha nem ecetesedik meg, mert neki a bort házhoz hozzák, és házhoz hozzák a húst, a sajtot, a bárányt, a karácsonyfát, s ha kell, még a Jézuskát is készen, fogyasztható állapotban teszik az asztalára. S ha lebetegedik, akkor az orvosok ösvényt vernek az ágya el?tt, úgy sürgöl?dnek-forgolódnak, hogy valahogy újra egészséges embert faragjanak a másikból. A másik minden b?n és baj forrása, miatta van minden, ami rossz, ami pedig jó, azt a keveset nekünk áldozatos munkánkkal kell kiharcolnunk, homlokunk verejtékével kell el?teremtenünk, igen, még azt a kicsi jót is, ami amúgy megilletne bennünket. Ha valami baj van, ha történik valami mal?r, hát persze, hogy a másik a hibás. Ha koccanunk az autónkkal, ha borús az ég, ha nem nyit id?ben az üzlet, a hivatal, hát ki a hibás: a másik. Mert ? nem figyelt oda, ? volt kétbalkezes, ? vesz semmibe mindent és mindenkit. Miatta magas a vérnyomásunk, miatta fáj a feje az asszonynak minden este, miatta ver gyorsabban a szívünk, nyom a prosztatánk, miatta sír fel a gyerek, veszik el a villanyt, kapcsolják ki a gázt, emelik az árakat, s egyáltalán, minden miatta történik. Minden út végén, elején, közepén ott van a másik. És a másik nélkül élni sem tudunk már, meghalni sem tudunk már, normálisan létezni sem tudunk már. Mert mindennek az okozója, a rákfenéje, az elindítója, a befejez?je: a másik. A másik, a másik, a másik.
Fekete Vince