Hó… Hóóó… Hohohó! Szekerezünk, szekerezünk? kérdéssel állította meg Paripa Pali bácsit az újdonsült, vadonatúj egyenruhában feszít?, vérünkb?l vétetett, els?, anyanyelvünkön beszél? rend?rközeg, épp akkor, amikor a szocialista mez?gazdaságot túlélt, macskaszem nélküli, kivilágítatlan, két fehérvér?ségben szenved? gebéje által vontatott szekerével kifordult portájáról a mikóújfalusi ,,f?útra”.
Pali bácsi, mindig korán kel?, arany középutat keres? gazdaember lévén, most is korán szeretett volna elindulni dér- és hóharmattipró útjára, még miel?tt a nagyobb forgalom beindulna, nem messze, csak ide, a szomszédba, az út túloldalán tanyázó komájához, akinek még szombaton megígérte a falu füstmentesített kocsmájában egy deci (anya)rozsból és törökpityókából készült törköly mellett, hogy szívesen elköltözteti a nyúlketrecét és a disznóólát nyulastól, disznóstól együtt a f?úttól és a szomszédoktól egy kissé távolabbi, nagy küzdelmek és nehézségek árán visszakapott parcellájára, hogy törvénytisztel? emberként a koma is betarthassa az uniós el?írásokat, miszerint tilos szaganyagokkal fert?zni a szép, tiszta, mioritikus környezetet.
E nemes szándékában akadályozta meg már az indulás pillanatában Kobzos Kiss Miska (vadonatúj egyenruhában feszít?) rend?rközeg, akinek rangját Pali bácsi kés?bb sem tudta megmondani, nem ismervén az új, uniós szint? rangfokozatokat. De abban biztos volt, hogy a századosi rangnak mindössze 0,1 százalékát viselhette a jól képzett, több nyelvet ismer? (saját szóhasználata szerint: ,,paliglott”) hivatalos közeg.
Mint azt Pali bácsi kés?bb elmesélte, ez a Kobzos Kiss Miska, annak ellenére, hogy elég nagymiskának nézett ki, akárcsak a régi id?k tollas csend?rei, s csakis azért nem viselt kakastollat a süvegébe t?zve, mert uniós törvény tiltja az állatkínzást, emiatt nem téphette ki otthon a baromfiudvarban ébreszt?óraként m?köd?, nagy torkú, egyáltalán nem influenzás kakasuk faroktollát. Törvénytisztel? ember lévén, Kobzos közeg illedelmesen felszólította Pali bácsit, hogy sajnos a lovakat és a szekeret el kell kobzania, akarom mondani: koboznia, mert ugyebár törvénysértés ténye forog fönn, mert a ,,corpus delicti” szekér kereke kiforgott a f?útra, amelyet a lovak (és nem vaklovak!) húztak - ezért ?k is b?nösök -, de a legb?nösebb mindenképpen Pali bácsi, mert az ? irányítása alatt és szándékának megfelel?en történt a ,,b?ntény”, amit ezennel van szerencsém megállapítani és jegyz?könyvbe venni. Apelláta nincsen. Én csak a kötelességemet teljesítem, Pali bátyám. Ezennel felkérem, szekerezzünk be szépen együtt a ,,Szekértáborba”, amelyet a Tanács az uniós normák nyomására a volt SMA udvarán alakított ki, és ott szépen leparkolunk. És addig ülnek majd itt a lovai a szekérrel együtt, amíg vagy kifizeti a bírságot és a váltságdíjat, vagy pedig f?szeres szebeni szalámiként látja viszont az amúgy is rég levágásra ítélt lovait, a Billa nagyáruház kampóira akasztva.
Ami a nyúlketrecet és a disznópajtát illeti, azt ajánlom Pali bátyámnak, hogy a komájával együtt hordják át a megfelel? helyre a hátukon, segíthet a többi fuvaros is, aki már korábban munkanélkülievé vált, és szekereik a ,,Szekértábor” gy?jteményét gyarapítják! - mondta Kobzos. Vagy pedig - és ez lenne a jobbik, véglegesebb megoldás - szárnyas lovakat, pegazusokat kell sürg?sen kitenyészteni, amelyekkel aztán könnyedén átrepülhetnének a f?út egyik oldaláról a másikra, portáról ki és portára be. Így a lovak is jóllaknának, Pali bácsi és a családja is fennmaradna, az Út is tisztán maradna, és még a munka is menne. De most azt ajánlom: fizessen!
Simó Edmund
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.