Egy katonaorvos OjtozbanTörténelmünk: Dr. Gyepesy György háborús fotóalbuma

2007. február 17., szombat, Archívum 2003–2007

Az év els? meglepetését e sorok írója számára Gyepesy Botond sepsiszentgyörgyi mérnök szerezte, aki a lapunkban közölt, Bartha Lukács cikcakkos életét bemutató kiskászoni-ojtozi riportsorozat után azért keresett, hogy közölje: édesapja, dr. Gyepesy György 1943-44-ben tartalékos katonaorvosként Kézdivásárhelyen, illetve Ojtozban és Sósmez?n tevékenykedett. Lévén szenvedélyes fotós - a fényképez?gép mindig a nyakában lógott -, sok felvételt készített. Halála után a személyes dolgai közül több száz celluloidkocka került el?, amelyeken katonaéletének különböz? mozzanatait örökítette meg. Hozzátartozói ezeket a felvételeket éltében nem ismerték. Nem szuvenír-, hanem tényfotókról van szó. Jellemz?, hogy ? egyetlen fotón sincs rajta, kislányáról, tisztiszolgájáról, kedvenc kutyájáról néhány felvételt találtak a gy?jteményben, van egy honvédcsákós fotó Botond fiáról is. Viszont fellelhet? két olyan fénykép, amelyeken a román hadseregben szolgáló öccsével állt román katonatiszti egyenruhában a fényképez?gép elé. A román fegyverfordítás el?tti id?kben a sósmez?i vámnál és másutt több olyan fotót is készített, amelyeken magyar, német és román katonatisztek együtt fényképeztetik magukat. Dr. Gye­pesy Györgyöt, jól érzékelhet?en, a román-magyar együttlét témája is érdekelte, s egyébként is, amíg 1944. augusztus 23-án a román fegyverfordítás meg nem történt, a határ két oldalán szolgálatot teljesít? magyar és román tisztek naponként érintkeztek egymással.
Gyepesy György anyanyelve mellett románul és németül is beszélt, ami megkönnyítette szolgálati feladatkörének ellátását.
Fia és menye szerint alkatilag zárkózott típusú férfi volt, s egyébként is a háború után a magyar katonaélet eseményeivel a Kárpát-medence egyetlen pontján sem volt ajánlatos el?hozakodni.
Emberi tartására vall, hogy amikor a székelyföldi harcokat megel?z? napokban a német egységeket kivonták Háromszékr?l, Gye­pesy Györgyöt a térség kiürítésének parancsnoki teend?ivel bízták meg, lévén ? a hátramaradt rangid?s tiszt. A parancs szerint Sepsiszentgyörgyön fel kellett volna robbantatnia az Olt-hidat, a dohánygyárat, a textilgyárat, egyebeket.
A parancsot nem hajtotta végre. Mikor fia, Botond felhívta figyelmét arra, hogy életének ez az egyetlen mozzanata is elegend? lenne ahhoz, hogy a katonai ténykedésére az illetékesek felfigyeljenek, csak legyintett. Voltak viszont helységek, ahol a kivonuló németeknek volt annyi idejük, hogy a hidakat felrobbantsák. Szül?falumban, Csernátonban ennek esett áldozatául a f?úton átível? gyönyör? k?híd, amelyet a híres olasz származású mester, Rizotti épített.
Dr. Gyepesy György fia, Botond - egyébként nyugdíjazásáig a megyei tanács területrendezési igazgatóságának vezet?je - örömmel újságolta: lapunkat olvasva fedezte föl, hogy végre van, aki érdekl?dik a téma iránt.
Mintegy másfél száz, kétszáz fotóról van szó, amelyeket el?hívatott, szakszer?en kidolgoztatott. A felvételek nagy többsége jó min?ség?. Ez a min?sítés els?sorban az ojtozi, sósmez?i fényképekre érvényes. A többit a visszavonulás viszontagságai megviselték, fényt kaptak, megrongálódtak, de dokumentum értékük így is jelent?s.
Dr. Gyepesy György a magyar honvédséggel a németországi Unterach városáig vonult vissza, ahonnan 1945-ben tért haza Marosvásárhelyre. Fele­sége, lánya, fia a háború után keresésére indultak, Unterach­ban találtak egymásra, ahol a helybeliek városi f?orvosi állást, orvosi lakást, szolgálati és magánhasználatú kocsit, magas fizetést ajánlottak számára, hiszen Németországban is hihetetlenül nagy volt a férfi-, és különösen az orvoshiány, de ?k mindannyian Erdély mellett döntöttek.
Miután fia és családja Király Károly magyar szakembertoborzása idején elfogadta a sepsiszentgyörgyi, három-négy évre tervezett állásajánlatot - Török Áron és Bodor Márton ügyködött ebben a dologban -, dr. Gyepesy György több-kevesebb ideig volt látogatóban Sepsiszentgyörgyön fia családjánál, s ilyen alkalmakkor számba vette azokat a kultúrtörténeti és ipari építményeket, amelyek megmaradását neki is köszönhetjük.
Gyepesy Botond mérnököt Árnyas utcai lakásában kerestem fel. A fényképhalmazra rápillantva döbbenettel és megillet?dve ismertem fel, hogy a sósmez?i és ojtozi fotók zömén a németekhez átpártolt, fehérorosz, ukrán, és egyéb, f?leg kaukázusi nációk fiait, a Vlaszov tábornokhoz csatlakozó férfiakat és az ukrán, orosz, kaukázusi menekül?k tömegeit látom annál a pontnál, amint Sósmez?nél átlépik a magyar határt.
A fotók azt is elárulják, hogy dr. Gyepesy Györgyöt rendkívül érdekelte ez a téma, más jelenségek mellett kattintás nélkül ment el, de a szovjet kommunista rendszer ellen lázadó és az onnan elhajtott keleti népek helyzete, fotói tanúsága szerint is er?sen sokkolta.
A második világháborúra vonatkozó, különféle források mintegy 750 000, mások egymilliós nagyságrend?re becsülik azoknak a szovjet állampolgároknak a számát, akik a kommunista rezsim ellen fordultak, és átpártoltak a németekhez.
Történetük évtizedeken át tabutéma, vagy kiátkozások közepette emlegetett história volt. A háború elvesztése után az amerikaiak, akikben a ,,vlaszovecek” életment? támaszt reméltek, kiszolgáltatták ?ket a szovjeteknek, s ezek tízezerszám­ra gyilkolták ?ket Ausztria területén és másutt. A közemberek közül a szerencsétlen megmenekül?k is legjobb esetben Szi­bériába kerültek.
Vlaszov tábornokot az amerikaiak kiadták a szovjeteknek, s 1946-ban a hírhedt Ljubjanka börtönben végezték ki.
Meglehet, hogy az egykor Ojtozban szolgálatot teljesít? és még él? katonák a lapban és interneten közölt fotókon tisztjeik és bajtársaik közül többet felismerve azonosítani tudnak.
Telitalálat az lenne, ha a fehéroroszok, ukránok és a kaukázusi menekültek utódai ismernék fel a képeken elt?nt hozzátartozóikat. Erre többek között azért is csekély az esély, mert a Szovjetunió szétesése után is hazaárulóknak min?sítik ?ket, holott a bolsevizmus és kommunizmus elleni harc áldozataiként is értelmezhet? történetük.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép