SportéletSport: Nemzetközi Sporttörténeti Konferencián Vas megyében

2007. február 19., hétfő, Archívum 2003–2007

A kovásznai, majd a sepsiszentgyörgyi Sporttörténeti Konferencia - mindkett?n az erdélyi, a felvidéki és a magyarországi sportemberek találkoztak, barátkoztak és ismerkedtek egymás sportéletével, olimpiai hagyományaival - után, a múlt hét végén Nagykanizsa látta vendégül az immár Kárpát-medencei méretet öltött Nemzetközi Sporttörténeti Konferencia meghívottjait, hiszen az anyaországi, az erdélyi, a felvidéki sportbarátok mellett meghívást kapott a szlovéniai olimpiai akadémia küldöttsége is, élén a kétszeres olimpiai és világbajnok Miroszlav Cerar tornásszal, Szerbiából Valihora István, a Palicsi Olimpiai Sportegyesület elnöke, a vajdasági olimpiai ezüstérmes birkózó, Horváth István, na és a felvidéki olimpai versenyz?, a kézilabdát Németh Jolán képviselte, mint a Csallóközi Olimpiai Klub elnöke. Erdélyt a Sepsiszentgyörgyi MSC és a Román Olimpiai Akadémia sepsiszentgyörgyi fiókjának elnökeként Révész Katalin, az Olimpiai Akadémia brassói fiókjának képvisel?jeként Radu Frunte? tanár úr, na és jómagam , mint a Háromszék sportrovatának vezet?je, az erdélyi sajtó egyedüli meghívottja.
A kétnapos vendégszereplést Szombathelyen kezdtük, ahol Horváth Vilmos, a Halmay Zoltán Olimpiai Hagyomány?rz? Egyesület elnöke fogadott, és gondoskodott az egész napunk hasznos kitöltésér?l. Els?ként a városi sportigazgatóság látott vendégül, s tájékoztatott a 102 (!!!) városi egyesületet (Szombathely lakossága kb. 80 000) irányító munkájáról, gondjairól, bajairól és természetesen a sportolók eredményeir?l, mellyel ugyebár igyekeztek meghálálni azt a 230 millió forintos önkormányzati támogatást… Mi nem nagyon dicsekedhettünk, arra viszont emlékeztettük kedves vendéglátóinkat, hogy van némi közünk a szombathelyi labdarúgáshoz, hiszen itt edz?sködik Selymes VI Tibor, itt játszott Cseke István és Bodor István.
Innen az utunk a Vas Megyei Sport­igazgatósághoz vezetett, ahol dr. Varga Zoltán sportigazgató fogadott. Azt szinte mondanom sem kell, hogy tájékoztatójával tovább fokozta ámulatunkat. Az a szervezettség (közel húsz megyei szövetség), az a rend, tisztaság, amit az épületben, az a fényképes kiállítás, mely a megye sportolóira igyekszik felhívni a figyelmet, nemcsak elismerés, hanem egy rendkívüli tiszteletadás is. Az egy-két éves edz?-, oktató, sportvezet?i, bírói képzés - természetesen, rangos oktatókkal, korszer? szemléltet?eszközökkel, felszereléssel - ami ott zajlik, túl az ámulaton, el is keserített, már csak azért, mert megláttuk, milyen messze, milyen lent, milyen alacsonyan és milyen színvonalatlanul zajlik az élet a mi megyei sportigazgatóságunk berkében. Évente sportévkönyvet adnak ki (200-250 oldalas), sportnaptárt (benne világ-, Európa-, nemzetközi, országos bajnokságok, rangos nemzetközi versenyek sora, lebontva a szövetségekre, sportágakra…) közölnek jóval új év el?tt, foglalkoznak a sportbázissal, a nemzetközi kapcsolattartással… Túlzás nélkül mondom, az az érzés lett úrrá rajtunk, hogy nem is a szomszédban, hanem valahol az ?rben járunk, egy mesebeli tájon.
Este a Halmay Zoltán Olimpiai Hagyomány­?rz? Egyesület tagjaival találkoztunk, s beszélgettünk az olimpiai eszme népszer?sítésér?l, ?k is, mi is bemutattuk olimpikonjaink eredményeit, majd Radu Frunte?, a Brassó megyei Sirnea immár 24 éve minden évben megrendezésre kerül? ,,kis olimpiáját”. A csodálatosan szép tájba öltözött település az olimpiai eszmét, az olimpia jelvényeit ápoló, tudatosító rendezvényét bemutató kisfilm tapsviharra késztette a jelenlev?ket, majd amikor Radu furulyázni kezdett, s így felidézni a virágos hegyoldalon legelész? nyáj és pásztora mesébe ill? köt?dését, szinte hallani lehetett a szívek hevesebb dobogását. A rövid filmben látott olimpiai láng szelleme, melege összekötötte a teremben dobogó szíveket.
Ezt a csodálatos estét tette még csodálatosabbá Balogh József költ? két verse.
Elmélkedés a tóparton

- az 50 yardos olimpiai dönt? el?estéjén (St. Louis, 1904. szeptember 4.)

Én,
egy emberi porszem, Halmay Zoltán,
állok a távoli tónak partján,
táncol a sok-sok hullám,
megborzongat...

50 yard hív holnap
s majdani hírnevet szerzek-e itt…?
50 yard,
Uram, semminek tetszik bár ez a táv,
Mégis:mennyire messzi a vége…!

Súlyos az álmom:
napfény-tollú sirályok röpte vezérel,
szállok a büszke habokban,
gy?röm a múló métereket…
Gy?zök a sorson?

Hallom a Himnuszt szótalanul,
még bennem szól csak az Erkel-i dallam...
Akkora itt ez a tó,
s oly’ kicsi hozzá képest emberi
voltom…
Istenem,
kell, hogy nézz rám távol-egedb?l,
két karomat te segítsd maj még sebesebbé…!

Szírmát bontja a nappal,
ébred a Verseny…
Tudsz-e vajon most rólam,
Hunnia népe,
távoli, szép Magyarország?

Csöndpihenésben
- a 25 éve elhunyt Lóránt Gyula emlékére
K?szikla, hírlik, ilyen voltál,
legy?rni csak a Végzet tudott,
kiszabott élted tiszta zsoltár,
fényekb?l, árnyból dúsan jutott.

Kedvet játszottál, gy?zelem gyúlt,
útjaidon a hír röpített
diadal-szárnnyal négy éven át,
magyar-tarisznyás volt a hited.

K?szeg, Helsinki, London és Bern,
büszkén ölelt a vadóc világ,
szent volt a labda, szent a Csapat,
nemzetért sírt az ország imát.

Kispadon ért utol az Isten,
hellének földjén robbant a szív,
nekünk ma már Játékunk sincsen,
pénzr?l harsog a bírói síp.

Pályák pusztulnak, h?ség lakol,
minden gazdag és koldus-szegény,
Ezüstgárdának színaranyat
osztottak Fönn, te gyémánt-legény?
Nemzetközi Sporttörténeti Konferencia
Másnap Nagykanizsán került sorra a a Honvéd Kaszinó tükörtermében. A hivatalos megnyitóbeszédek, köszönt?k után Budavölgyi János mikrofonhoz kérte az els? el?adót, Horváth Vilmost, szombathelyi vendéglátónkat, aki itt és most a nagyérdem? el?tt Olimpiák-vallások-egyéniségek címen tartott rendkívül érdekes el?adást. Jómagam következtem a Bevezetés Kovászna megye sporttörténetébe cím? dolgozattal, melynek végén az egyetemes magyar sport nevében felhívtam a jelen lév? sportembereket egy közös sporttörténeti munkára legyen az a Magyarok a sportvilágban vagy a Kárpát-medence sportélete a XX-XXI. században…, a címet természetesen lehet egyeztetni, a kiadvány célja a fontos, közös múltunk, irodalmunk, zenénk, népköltészetünk, kultúránk mellett a sport is jelezze immár valamilyen formában együvé tartozásunkat.
Németh Nyiba Sándor, egykori birkózó szövetségi kapitány saját verseit követ?en Papp Nándor mutatta be röviden és vel?sen Nagykanyizsa sporttörténetét, mely els? egyesületét 1866-ban jegyezte. Ezután a szlovének egykori tornásza, Miroszlav Cerar következett filmjével, csodálatos életútjával, s hogy jelezze, nemcsak el?dje volt Magyar Zoltánnak, a lólengés koronázatlan királyának, hanem csodálója is, egy ,,magyar vándor” képsorával zárta szereplését. A vajdasági Horvát István olimpiai ezüstérmest technikai okok miatt fia helyettesítette, és mesélt édesapja pályafutásáról, sportemberi nagyságáról. A Székelyudvarhelyr?l származó Szatmári Zsolt birkózó hosszú útjának - Székelyudvarhelyt?l Nagykanizsáig - történéseit ecsetelte. S hogy ne csak a szövegelés menjen, a Tütt? János Nótaklub egykori olimpiai bajnokok (Puskás Ferenc, Papp László…) kedvenc nótáit énekelte, természetesen azokkal együtt, akik ismerték például Öcsi bácsi kedvenc dalát: Nótás kedv? volt az apám… Az el?adások sorát most és itt is a brassói Radu Frunte? zárta olimpiai kisfilmjével. Sikere ezúttal is tet?fokra hágott. Mindenki csodálattal nézte a tájat, melyben az olimpiai eszmék ápolására, meger?sítésére több százan évente összesereglenek. A nemes tettr?l mesél? képsorok elnyerték valamennyiünk tetszését.
*
Este a Budavölgyi család vendégei voltunk. Mindenr?l b?ven akadt mondanivalónk, és mondtunk is annak rendje s módja szerint, míg a két Budavári gyerek szóba nem jött. Kiderült ugyanis, hogy Veronika a lábtoll-labda 22-szeres magyar, 7-szeres Európa-bajnoka és 4-szeres világbajnoki bronzérmese, öccse, Bálint pedig korát meghazudtolva igazi sokoldalú (all round) versenyz?, aki túl a lábtoll-labdán, atlétikában, karatéban, fociban és sakkban is ,,otthon” van.
S hogy meggy?zzenek igazukr?l, megmutatták trófeagy?jteményüket. Háromszáznál is több érem, serleg - egyik szebb a másiknál - sorakozik a szoba négy falát díszít? vitrinekben.
S ez még csak a kezdet. Hiszen amikor Bálint is egészen belelendül, a szomszéd lakást is ki kell bérelniük a trófeák méltó elhelyezésére. Nem tudom, hogy csinálják, de hogy jól csinálják, az biztos, hiszen mindketten remek tanulók is. És még valami, a lábtoll-labda másokat is megnyerni akaró hívei, hiszen valamennyiünket megajándékoztak egy játékszerrel, hogy útban hazafelé legyen, mivel felfrissítsük elcsigázott izmainkat.
Csodálatos és tanulságos két nap maradt mögöttünk. Egyhangúan fogalmaztuk meg: de jó lett volna, ha sportéletünk korifeusai is látják.
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép