Riport: Képzelt mozdonyfütty egy végállomásban

2007. február 21., szerda, Archívum 2003–2007

Évekig tartó tétovaság, sóhajtozás után fordult a kocka a kovásznai és kommandói kisvasút ügyében: Háromszék közgyulésének év végi határozatával megkezdodött a muemlék megyei önkormányzati tulajdonba helyezése. Bonyolult folyamat, valójában ,,kisajátításról” van szó, ami azért lehetséges, mert a jelenlegi tulajdonos, a felszámolás alatt álló Brafor fafeldolgozó részvénytársaság, illetve annak vagyonát értékesíto bákói cég nem viseli gondját az országos muemlékjegyzékben is szerepelo, világviszonylatban is egyedülálló ipartörténeti - potenciálisan turisztikai - létesítménynek. Próbálnak tehát moccanni a végállomásban rekedt mozdonyok, sínautók, vagonok. Indulnának. Erore kapnak még a vasparipák?...
Kisvasút nagy kérdojellel
Országos viszonylatban is példátlan, precedens nélküli módszerrel próbálja megoldani a kovásznai és kommandói kisvasút, valamint a Sikló tulajdonjogi helyzetét Kovászna megye tanácsa: mivel egy olyan muemlékrol van szó, amelynek állapota 1999 októbere (a Brafor kommandói részlegének leállítása) óta folyamatosan romlik, a törvény lehetové tesz egy úgynevezett kisajátítási eljárást, magyarán: a megyei tanács ,,kivásárolja” a kisvasutat a Brafort felszámoló bákói Cont Expert cégtol. Korábban három - magát örökösnek tekinto - család visszaigényelte a Brafortól a kisvasutat, a pereskedés a mai napig tart, a ,,törvényszéki huzavonával” eddig csak az ido telt, és sehova sem vezetett, ezért a háromszéki muemlékes szakemberek és a megyeháza illetékesei utolsó lehetoségként találták ki, hogy élnek a szóban forgó eljárással. Nem csak azért, mert minden folyamatosan megy tönkre, hanem azért is, mert ezért a következetes romlásért, esetenként rongálásért egyelore senkit sem lehet felelosségre vonni. Ellenben a visszaigénylok és a Brafor aktíváit kezelo, pontosabban azokat értékesíto felszámoló cég közötti jogi elbírálás tovább folytatódik, végleges bírósági döntés esetén a megyei közgyulés kifizeti a jogosultnak a kisvasút árát. A kisajátítás tehát nem államosítás, az eljárás lényege, hogy amennyiben a háromszéki megyei önkormányzat számára kedvezoen ér véget, tulajdonosa lesz eme ipartörténeti létesítménynek, megkezdodhet a muemlékegyüttes helyreállítása, ennek finanszírozására pályázni lehet, illetve más források is mozdíthatóak lesznek.
A háromszéki megyeháza 2006. december 27-i ülésén hozta meg 155-ös számú határozatát, amely lehetové teszi a kisajátítási eljárás megkezdését, ugyanakkor erre a folyamatra a bukaresti kabinet mintegy tízmilliárd régi lejt utalt ki elmúlt év végén. Ezt megelozo fontos momentum, amikor a megyei muvelodési és egyházügyi igazgatóság 2006. 12. 20./800-as számú átiratában felkéri a megyei közgyulést, hogy a muemlékegyüttes megmentése érdekében kezdeményezze a kisajátítást, amire késobb a muvelodési minisztérium is rábólint 2006.12.22./M/320-as dokumentumában, kijelentvén, hogy közhasznú létesítményrol van szó. A folyamatot, a további elképzeléseket Demeter János megyei tanácselnök - egyben a kisvasút ügyét felkaroló Sikló Egyesület vezetoje - vázolja.
Az a lényeg ebben a procedúrában - magyarázza -, hogy erre céltámogatást kaptunk a kormánytól, ezt mi bevittük a költségvetésbe, meghoztuk a döntést, hogy igenis kisajátítjuk az ipartörténeti muemléket, ezzel elkezdtük a jogi eljárást, ezt hivatalosan közöltük a felszámoló céggel. A kisvasút közösségi értéket képvisel, közhasznú muemlék, ezért gondoltunk arra, hogy kerüljön a megye birtokába. Most megkezdjük a felértékelést, amikor ez megtörtént, a megyei önkormányzat egy erre a célra elkülönített számlaszámra átutalja a megállapított összeget, és az majd azé lesz, aki megnyeri a visszaigénylo örökösök és a felszámoló közötti pert. Egyelore tervezési, elokészíto idoszakban vagyunk, oszintén szólva most még nem látom a történet végét. Több mint egy hónapot adtam kollégáimnak, hogy ezt higgadtan, nyugodtan nézzék át, nem akarom elkapkodni, mert annyira értékes, egyedülálló ez a dolog, hogy itt nem lehet amatorként beavatkozni...
Tavaszra kell kiderülnie, milyen forgatókönyv szerint történik a helyreállítás, gondolkozni kell a hasznosításon, s úgy véli, ezt a muemléket egy család, vagy bárki más, csupán a maga erejére támaszkodva nem tudná megmenteni, s amennyiben a bíróság a visszaigényloknek ad igazat, tekintve a létesítmény leromlott állapotát, nem járnak rosszul a vételárral.
Ám hogy meddig húzódhat még a pereskedés, egyelore talány. Tény viszont, hogy a megyeháza a kisajátítási eljárással pontosan az eddigi, kényszeredett tétlenségnek veheti elejét, az eljárást követoen tehát nem csak - szakemberek által is a legmegfelelobbnek tartott - tulajdonosa lehet a kisvasútnak, hanem ido is nyerheto. Noha a felszámolók semmit sem adhattak el a legendás keskeny nyomtávú sínpárokhoz tartozó ingó és ingatlan vagyonból, a meglévo nemesacél hagyaték állapota folyamatosan romlik, más, a pályán vagy amellett lévo tárgyak rendületlenül fogynak, mert az ócskavas jövedelmezo, s örökség ide vagy oda, amit csak mozdítani lehetett, azt az elmúlt évtizedben azért szívós kitartással lopták.
Szétdarabolt gozösök
Papucs András, a megyeháza kisvasúttal megbízott referense, a Sikló Egyesület titkára évek óta végzi a témakörhöz tartozó, ritkán látványos, de nélkülözhetetlen aprómunkát. Közel hat éve foglalkoznak az üggyel, négy évig vártak, egyszerubb és olcsóbb megoldásban reménykedve, ezalatt a kovásznai és a kommandói önkormányzat megtette, ami módjában állt, ám a tulajdonjogi döntés elodázása miatt maradt minden a régi. Mint mondja, a visszaigénylok a Brafor, illetve a Cont Expert szerint nem tudtak elegendo, jogosultságot igazoló dokumentumot felmutatni, emiatt a gazdasági társaságok nem tekintik megalapozottnak a visszaigénylési kérelmet, ezért folytatódik a per.
A tavalyi év fontos történése, hogy a muvelodési minisztérium mind a hét, Kovásznán, illetve Kommandón lévo mozdonyt mukinccsé nyilvánította, azaz védelem alá helyezte 2006. 01. 19./2020-as rendeletével, ennek értelmében azok ugyan eladhatóak lesznek, de az országból nem vihetok ki, továbbá a szaktárcának elovásárlási joga van. Szintén lényeges: a mukincs jelleg nem teszi lehetové, hogy élelmes nyerészkedok ócskavasnak vágják fel a gozösöket.
Arra sajnos nincs biztosíték, hogy a mozdonyok mindenképpen Kovásznán és Kommandón maradjanak, de legalább egy kis esély van rá, hogy nem jutnak arra a sorsra, mint legkevesebb két mozdony Kovásznáról, melyek ócskavasként végezték - jegyzi meg Papucs András. A Sikló Egyesület úgy tudja, az egyik mozdony az egykori bútorgyáré volt (amikor azt magánosították, a vásárló, amit csak tudott, ócskavasként értékesített), egy Resicán gyártott, 131.059 pályaszámú - a jármu rendszáma - masina, amelyet 1999-ben még lefényképeztek, de 2001-ben már nem találták meg. A másik biztosan szétdarabolt jármu szintén egy resicai volt, 1939-ben gyártották, 50.779-es pályaszámmal közlekedett.
Nagy gond, hogy a mozdonyok, más sínjármuvek sorsa továbbra is bizonytalan marad, ugyanis a kisajátítás csak a vasút, a Sikló és a létesítményhez tartozó ingatlanok tulajdonjogát célozza meg, a szóban forgó mozgó alkalmatosságokat vélhetoen külön kell majd megvásárolni. Részletkérdés, de két hónapon belül el kell készülnie egy dokumentációnak: a jelenleg 22 kilométeres sínpálya topográfiai felmérése, illetve felértékelése. Ez nem vonatkozik majd az ingóságok értékére, a mozdonyok, illetve az egész kisvasút pénzbeli nagyságrendjérol csak egy korábbi, becsült adat vall, amolyan ,,ócskavasár”. Ha elkészül az iratcsomó, tételesen is igazolja majd a muemlékegyüttes ,,közhasznú” jellegét, majd ilyen jogcímen, megfelelo indoklással következhet a tulajdonképpeni kisajátítás. Körülményes eljárás, titkársággal, bizottsággal, bürokratikus ügyrenddel, és egyelore nem tudni, mi történhet még menet közben. Optimista becslés szerint a folyamat véget érhet egy jó fél év alatt, földközelibb szemléletuek viszont esztendokig tartó tulajdonjogi csikicsukit sem tartanak kizártnak.
Couleur locale
Kommandón, miként Kocsis Béla polgármester fogalmaz, rég várnak ,,a boldogító igenre” a kisvasút ügyében. Az önkormányzat vállalta a létesítmény megorzését, mind a három mozdonyt biztonságban tudják a havasi istállóban. Ezenkívül ott más mostanában nem történt, ha csak azt nem tekintjük helyi láncszemnek, hogy 2006 végén a kovásznai rendorség emberei felmentek, és ,,mindenféle szemszögbol és pozícióból” lefényképezték a mozdonyokat, igaz, mások is megörökítették, például a bákói felszámoló munkatársai.
Keseredett megállapítás odafentrol: eddig csak a rozsda dolgozott a vasúttelepen. Hogy viszonyul ehhez a polgármester, aki maga is belekóstolhatott a mozdonyvezetoi életformába? Miként viseli a rá kényszerített tehetelenséget?
Ha nem mozdítjuk meg, nem gyújtjuk be a mozdonyt - magyarázza Kocsis Béla -, a kazáncsövek, a belso szerkezet tönkremegy. Szükséges lenne egy fél évben egyszer-kétszer megolajozni, mert olyan alkatrész is van - fojtószelep, lövettyu, dugattyú -, foleg a 247-esen, a Münchenben gyártott Krauson, amely eredeti, s ha az elromlik, meg lehet ugyan javítani, de már soha nem lesz olyan, mint amikor kijött a gyárból. Legalább azt kellene megengedjék nekünk a felszámolók, hogy a faluban élo szakemberek, a régi mozdonyvezetok rendezzék azokat a fobb alkatrészeket, amelyek zsírozásra, olajozásra várnak. Hogy lepucoljuk a rozsdát, hogy egy kicsit tudjuk ápolgatni, mert bizony a mozdonyt is putyukálni kell, mert elhagyatott, ha egy kicsit megsimogatom, már az is valami...
Azok a helybeliek, akik a vágányok mellett dolgozták le az életüket, a nehézségek özöne mellett megérezhették a vasmuvek varázslatát, ,,a kisvasút ott van a szívükben és a lelkükben”, folyamatosan sóvárognak a mozdonyfütty iránt. Pályaorök, váltókezelok, karbantartók, fékezok, masiniszták. Bizakodnak, nosztalgiáznak, a rámenosebbek pedig kimondják: nem hagyják a kisvasutat. S hogy mennyire eros a vágy az egykori, életet, kenyeret adó nemesacél hagyaték iránt, mutatják a téli faluünnepek alkalmi hószobrászai is, akik, ha már az eredetit nem fényesítgethetik, hát mozdonyokat építenek hótömbökbol, feketére mázolják, sot, még be is gyújtanak nekik.
Más élet volt, más világ - beszélgetnek.
Fájdalmas a pusztulás látványa?
Természetesen, mert a vasút életünkhöz tartozott. Ez állt hozzánk a legközelebb, ez volt, ami Kommandónak nevet adott, ami miatt itt más volt, mint máshol.
Itt a mozdony tartotta életben a falut. Enélkül nincs Kommandó...
Mózes László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép