Rég nem láttam azt a magas, idos férfit, akirol azonkívül, hogy mindig kifogástalanul elegáns, gondozott és kissé arisztokratikusan volt múlt századi polgár, mást nem tudtam. A nevét sem. De hangsúlyosan kivált említett tulajdonságaival valamennyiünk közül. O volt a ,,külcsín” eleven megtestesítoje.
Közmondásunk: nem ruha teszi az embert, tulajdonképpen nem is a kimondottakra helyezi a hangsúlyt, hanem a ki nem emelt állításra. Arra, ami a ,,nem” mögött van. Az ,,igen”-re. A ,,belbecs”-re. De hát annyira fontos lenne a ,,mi” korunkban a külso? A mindennapi öltözet, a tisztaságot árasztó alig-smink, a borotvált, szesszel frissített arcbor, a kéz, a köröm ápoltsága, mindaz, amit az otthon ,,otthoniasságában” is kötelezonek tartunk?
Az idos ember - leginkább a magányos - hajlamos elfeledkezni mindeme íratlan társadalmi szabályokról, a kellemes és mértéktartó eleganciáról. Miért? Hiszen így mintegy aláhúzza azt a mellozést, netalán kitaszítottságot, amellyel a társadalom ,,jutalmazza” sok évtizedes munkájáért. Az a társadalom, amely úgy véli, ha már megérted nyugdíjaskorodat, elégedj meg a - többnyire szerény - nyugdíjaddal, s jelenléteddel ne emlékeztesd a tevékeny többséget arra, amit elhanyagolt megtenni: a rád figyelésre, a tiszteletre, s miért ne, a ragaszkodó szeretetre...
A külso, az ápoltság dolgában notársaink messze elottünk járnak. Ha egy asszony - úgy hozta a sorsa - magára is marad, nem felejti el az éjszaka ,,elaludt” hajat rendbe tenni reggel, nem felejti el - ha az anyagiak nem is engedik - némi kis módosítással megunt ruháit újjá varázsolni. Nem felejt el csak annyit deríteni arcán, kezén, amennyi elég, de nem sok. Ami illik életkorához. S mivel ez noiségének természete, rendbe téve fogait, szívesen mosolyog. Nos, azért ne legyünk ennyire optimisták! Hány és hány olyan eset volt, van, lesz, amikor az otthoni ,,lazább” viselet miatt társunk ,,már nem emlékszik” a hízelgo szavakra... Bizony, az otthoni ,,fittség” is kötelezo, ha nem akarjuk a ,,hutlenség” bunébe sodorni párunkat!
Mi, férfiak tagadhatatlanul hanyagabbak vagyunk. Ha a nagy elmék nem tartják fontosnak külsejüket (gondoljunk Deák Ferenc örökös fekete kabátjának ebédfoltjaira vagy Einstein hanyag öltözékére...), ez nem mentesíti a magunkfajta ,,hétköznapi” embereket. Megfigyelést ajánlok: jártunkban-keltünkben nézzük meg azonos számú nonek és férfinak a cipojét. A tegnapi sár maradványait és a lekopott ciposarkat jóformán csak a férfiaknál ,,regisztrálhatjuk”...
Puskás Attila
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.