A múltkoriban, ahogy az íróasztalnál ülök, egyszer csak hallom ám, hogy a papírkosár elkezd sétálgatni a sarokban, s zörgeti magában a sok papirost.
- Nini - mondom -, ez bizonyosan a Panka udvari postása lesz.
Az volt csakugyan, a Muszi-nyuszi. Mert minálunk az a törvény, hogy mikor én leülök írni, akkor énhozzám csak a Muszi-nyuszinak szabad bejönni. Annak is csak akkor, ha levél van behúzva a kék pántlikájába. Az is csak, ha olyan levél, amit Panka szántott tele szarkalábbal.
No, ez olyan volt, messzirol megismertem a sok szép fekete malackáról, amik szerteszét legelészgettek benne. De annyian ám, hogy alig találtam köztük az írást. Az pedig nevezetes írás volt. Azt jelentette be, hogy ma este lesz a híres bababál. Az pedig arról híres, hogy Panka járja benne a pilletáncot.
,,Ott leszünk, megnézzük - írtam meg a választ. - Mindig hallottam, hogy a pillék tél derekán báloznak.”
Hát alig csoszog ki a Muszi-nyuszi, már megint zörgeti a papírkosarat. De olyan ijedten pislogott a rubinszemével, hogy magam is félve vettem el tole az új levelet.
- Jaj, Muszi-nyuszi, mi lehet ebben, hogy ilyen szépen össze van hajtogatva?!
Nagy fát mozgatott biz abban Panka. Azt írja, magamtól is fölérhetném ésszel, hogy a pille nem táncolhat szárny nélkül. Jó lenne, ha szólnék a tündéreknek, hogy hozzanak szárnyat Pankának. Égszín selyembol legyen, aranycsillaggal behintve, ezüstrojttal beszegve.
,,Majd szót értek a tündérkirálynovel - írtam vissza. - Ami igaz, igaz: nincs pille szárny nélkül.”
Az ám, csakhogy mire én a királynonek kiszóltam az ablakon, akkorra megint ott motozott a Muszi-nyuszi. De most már mind a két fülét rásunyta a szemére szégyenletében.
,,Egy füst alatt azt is mondd meg a tündérkirálynonek, apu, hogy azt a csipkeruhát is hozza el, amit a múltkor ígértél a bababálra.”
,,Nem ígértem - tagadom -, hanem azért megadom - küldtem ki az üzenetet a nagy fülu postástól. - Csak attól félek, hogy már elsuhogott a tündérkirályno.”
,,Nem baj, lehet annak telefonálni is - somfordált be a Muszi-nyuszi a jó tanáccsal. - Legalább nyakba való piros klárist is lehet vele hozatni.”
De már erre semmit se üzentem, csak a légycsapóval fizettem ki a postást. Hordta is kifelé a fehér bundát esze nélkül.
Hát ahogy visszateszem a légycsapót a helyére, már megint ott szöszmötél a kanálfülu. Nem is kérést hozott már most, hanem parancsot.
,,Cipellot parancsolj a tündéreknél, apu, patyolatfehéret, bojtosat, gombosat, mert más formában nem eresztenek be a bababálba.”
Az ám, magam is mindig úgy láttam, hogy a pillangók gombos cipoben járják a csárdást a galagonyabokron. Mindegy, no, kérdezzük meg a tündért, terem-e bojtos, gombos fehér cipo Tündérországban.
Nyilván, terem ott minden, mert utoljára azt az üzenetet hozta a Muszi-nyuszi:
,,Gyere ki, apu, ha szépet akarsz látni!”
De akartam ám, de láttam is ám! Ott volt már az asztalon a két pilleszárny, égszínu selyembol, aranycsillaggal behintve, ezüstbojttal beszegve. Szinte repülhetnékje támadt az embernek a ránézéstol is. Hát még az a szép csipkeruha! Könnyu, mint a hab, lenge, mint a felho. Ott piroslott rajta a nyakba való kláris is, mint havon a rózsa. Pankának pedig szebben ragyogott a szeme, mint a tündérkirályno koronájában a legszebb gyémánt.
- De ezt a cipellocskét nézzed, apu, milyen édes! Nézd, hogy illik még a babám lábára is!
A nagy baba csakugyan ott meresztgette a szemét a sarokban a sok drágaságra - hanem mezítláb volt szegényke.
- Hova tetted a cipomet? - rázta meg Panka rémülten.
A babácska nem szólt egy szót se, csak a földre bukott ijedtében, és betörte az orrocskáját. Panka pedig jajgatva csapta össze a kezét:
- Hátha visszavitte a tündérkirályno!
- Hm - mondom -, én nem láttam, hogy itt járt volna. Anyu se látta. Hát a Muszi-nyuszi látta-e?
Nem, inkább a Muszi-nyuszit se lehetett látni sehol. Csak a csörtögése hallatszott az ágy alól.
- Gyere csak, Muszi-nyuszi - húztam elo a tapsifülénél fogva -, nem tudod, merre lakik az új cipellonk?
Az olyan komoly postás, mint a Muszi-nyuszi, mindent tud. Elégedetten simogatta végig a bajuszát, és újra beosont az ágy alá. Olyan büszkén billegtette a fülét, mintha csak azt akarta volna mondani:
- Ne féljetek, tudom én, mi a becsület.
Hát tudta is. Mert a cipocskéket tisztára megette ugyan, de a gombokat mind meghagyta belolük.
Pedig már akkor nagyon cincogott a bababálon a cirokhegedu. Csúfolódó szello be-behordta hozzánk a hangját szívünk fájdítani, könnyünk hullajtani. Mit ér a bababál, ha Panka nem járhatja a pilletáncot?
Márpedig addig nem járhatja, míg a gombokhoz új cipellot nem varrnak a tündérek.
Móra Ferenc
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.