Háromszékiek a sportvilágbanSimon Margit

2007. február 26., hétfő, Archívum 2003–2007

A sporttól nem idegen családban született - édesapja, Gábor, a pénzügyek szakértoje, remek atléta volt, még pontosabban távolugró és jó sízo is, édesanyja, Ilona zongoratanárno, aki fiatalkorában teniszezett, korcsolyázott, síelt - 1942. szeptember 1-jén Sepsiszentgyörgyön, a több sportág bölcsojét ringató Újvárossy-kert toszomszédságában. A betuvetést az egykori leányiskolában tanulta, a felso tagozatot (V-VII. osztály) a Kossuth Lajos utcai 2-es számú iskolában végezte. A Székely Mikóban IX. osztályban járt már, amikor egy szép napon Bogdán László tanár úr két nagy labdával állított be a tornaórára - két kosárlabdával. Kosárpalánk még nem volt a Mikóban, de a tanár úr már elkezdte tanítgatni a kosárlabda ábécéjét. Amikor az idejük megengedte, akkor megnézhették a nagyokat, Bogdán tanár úr feleségének korosztályába tartozó leányok játékát. Még ez iskolai év oszén a Mikó kosárlabdacsapatát nevezték a tartományi bajnokság küzdelmeire, melyet Marosvásárhelyen rendeztek meg. Élményszámba ment a küzdelem, és Simon Margitnak jól is, mert a X. osztályt már a brassói Sportiskolában kezdte, azzal a nemes elhatározással, hogy a tanulás mellett érvényesíti az Újvárossy-kertben megalapozott sportkultúráját.
Nagyszeru mozgáskészségére elsoként a kézilabdás Tata Pic, azaz Colibas Popescu figyelt fel, de nem járkált behunyt szemmel a brassói kosárlabdasport atyja, Gheorghe Rosu sem, akinek sikerült is meggyoznie Margitot, hogy neki a kosárpalánkok alatt, között a helye, s azonnal át is igazolta a Luceafarul Sportiskolához. Egy esztendovel késobb, 1959 tavaszán országos ifjúsági bajnokságot nyer a Luceafarul Simon Margittal soraiban, ennek köszönhetoen az oszi idényt az A-osztályos Brassói Akarat színeiben kezdte, és meghívták az ifjúsági válogatottba is. 1960-ban érettségizett, és felvételizett - sikerrel - a fovárosi Testnevelési Foiskolára. A fovárosban eloször a TF csapatát erosítette, majd átigazolták a Tudományba.
Ha már olyan szépen kitárult elotte a világ, igyekezett is élni a felkínált lehetoségekkel. Közben férjhez ment Valeriu Pruncu kosárlabdázóhoz, késobbi edzohöz és játékvezetohöz, kislányuk született, Krisztina. A megsokasodott családi gondok megoldását a Tudomány nem vállalta fel, így átkerült az Építokhöz, ahol három szép bajnoki évet töltött, majd mikor megadódott a lehetoség arra, hogy egyetemi asszisztens legyen az Agronómián (az Agrártudományi Egye­temen), átigazolt a Politechnika együttesébe (a Tudomány jogutóda). Szenzációs négy esztendo következett, az újabb bajnoki címeken túl - a Tudomány és a Politechnika színeiben összesen hét országos bajnoki címet nyert - a BEK-ben egészen az elodöntoig jutott, ahol aztán zászlóhajtásra kényszerült a többszörös BEK-döntos francia Clermont-Ferrand együttesével szemben. A második helyezett Politechnika csapata: Cornelia Taflan, Savuné Vogel Katalin, Pîrsuné Szabados Zsuzsa, Pruncuné Simon Margit, Gabriela Ciocan - a kezdo ötösfogat, és Vigh Katalin, Szabó Klára, Anca Demetrescu, Angelica Tita. És ez a BEK-dönto még nem a vége, hiszen a 65-szörös válogatott Simon Margit részt vett négy Európa-bajnokságon - 1962, Párizs: 4. hely, 1966, Románia: újra 4. hely, 1968, Olaszország: 7. hely és 1970, Hollandia: 8. hely -, érdemeinek elismeréseként érdemes sportmesteri címmel tüntették ki.
Játékos-pályafutását egy kiújult sérülése szakította meg, 1975-ben visszavonult, s mint edzo folytatta kapcsolatát a kosárlabdával 2002-ig, amikor megvált a palánkok világától, és minden erejét a katedrának szentelte. Ma nyugdíjas.
Dragomir György
Ploiesti városában született 1968. július 12-én. Édesapja Prahova-völgyi román ember, édesanyja oltszemi székely asszony. Alig volt tízéves, amikor lement a jégre, és a néhai Florea Ghera irányításával elkezdett játszani. 1982-ben ,,hazaköltözött” a család Székelyföldre, az édesanya szüloföldjére - ahol gyerekkorában a nagyszüloknél gyakran megfordulta magát -, s bekapcsolódott a szentgyörgyi jégkorongéletbe. Elobb Baka András ifi II-es gárdáját erosítette, aztán Fogarasi Zoli ifi I-es csapatát, és végül az ISAMA A-osztályos együttesét. Végig a ,,létrán” mindenütt a csapat erossége volt, tudásával messze kiemelkedett a csapattársai közül. Nem véletlenül került be már 14 évesen az ifjúsági I-es válogatottba. Ekkor itt, a válogatott címeres mezében vette rá Kalamár Sándor, az ifiválogatott edzoje s a katonacsapat egykori játékosa, hogy aláírjon a Bukaresti Steauának. Közben ,,észbe kapott” a Dinamo, és gondolta, az ISAMA-nak adott négy kiöregedett játékosáért cserébe megkapja Györgyöt. Kemény csata zajlott le a kulisszák mögött, a csetepaté végkicsengése az lett, hogy Dragomir a Steauához került.
A Steaua színeiben Dragomir György öt országos bajnoki címet nyert, öt Román Kupát, sokszoros román válogatottként öt világbajnokságon képviselte hazánk színeit.
Az érettségi után felvételizett a Politechnika gépészmérnöki szakának almérnöki karára. Huszonegyen versengtek egy helyért. György fizikából 10-est, matematikából 9,63-at kapott, s elsoként jutott be az almérnökire. A foiskola elvégzése után alhadnagyi rangot kellett volna kapnia, s természetesen, megfelelo fizetést. Se ezt, se azt nem kapott. Aztán mint lenni szokott, a bajt baj követte, a csíkiak a bajnoki meccsen elpáholták a katonacsapatot, ezt követte egy belso kivizsgálás, sok-sok ,,mosakodás”, és végül a Dragomir öntötte tiszta víz a pohárba, s ennek következménye a Dragomir fizetésének csökkentése lett.
BEK-mérkozés következett a Steaua és Ferencváros között, természetesen megkeresték a ferencvárosiak, György vette volna a lapot, de a csapatot elkíséro ,,fül és szem szövetkezet tagjai” lefülelték a tárgyalási kísérletet, melyet egy idore elnapoltak, aztán az 1991-es világbajnokság után újra napirendre tuzték. Dragomir két ország között választhatott - Dánia és Magyarország. Az utóbbi és Ferencváros mellett döntött (mint kölcsönjátékos egy évre), ahol akkor éppen a csíkszeredai Basa János volt az edzo. Gyuri hamar megbarátkozott a zöld-fehér jéggel, a kanadai Simon Joe és három orosz csapattársával. Az év észrevétlenül tovaszállt, s mivel a Steaua és a Fradi nem tudott megegyezni, s mert Gyuri nem akart többé a katonacsapatban játszani, hazaköltözött Oltszemre, ott egy kft.-t nyitott... 1993. május 6-án megnosült, szeptemberben újra hívta a Fradi, és októberben az egy év és nyolc hónap kényszerszünet letelte után jelentkezett a zöld-fehéreknél, ahol játékosi szerepköre mellé kapott egy negyventagú gyerekcsapatot edzésre. 1994. április 8-án megkapta a magyar állampolgárságot, s még ez évben megszületett elso fiuk, Gyurika, három évvel késobb pedig a második legényke, István.
Gyuri Magyarországon új lendületet vett. Négy magyar bajnokságot nyert a Ferenc­várossal, kölyökcsapata is országos bajnok lett az 1997-98-as bajnokság végén, a Kori Akadémia Jégkorong és Bandy Alapítvány megalakítása után o lett a kuratórium elnöke, a magyar bandy-(jéglabda) válogatott játékosaként részt vett a világbajnokságon, aztán edzoi képesítést szerzett, méghozzá svédet.
A Fradi-korszak után Angliába szerzodött edzojátékosként a London Slough másodosztályú csapatához… újra a Ferencváros edzoje, de a nagy csapaté.
Ez tehát Drago - ahogy a Fradiban becézték, s emlegetik ma is -, az ember, aki féltett kincsként kezelte tehetségét, a sportdicsoség rivaldafényében is tisztán látó sportolóként a szerénység fehér gyolcsingébe öltözve bátran vállalta a tanulást, a munkát, a megpróbáltatásokat, dacolt a metropolisok csapdáival egy szent célért: a maga és a családja boldogságáért.
Selymes VI. Tibor
Balánbányán született 1970. május 14-én, Kézdivásárhelyen nevelkedett s járt iskolába a 2-es sz. Ipari Líceumban, itt kezdte labdarúgópályafutását 1983-ban a helyi Vasas színeiben, elso edzoi Makkai István és Gáll Sándor voltak. Édesapja, Béla sorrendben a negyedik gyerek volt a sepsiszentgyörgyi Selymes családban - a legnagyobb testvér a válogatott Miklós, a második fiú az A-osztályban focizott, Tibor, a harmadik a B-osztályban játszott, és remekül asztaliteniszezett, György, a negyedik a már említett Béla, aki szintén eljutott a B-osztályig, az ötödik, István, aki A-osztályos játékosként öregbítette a focicsalád hírnevét -, a kis Tibor tehát génjeiben hordozta a labdarúgó tehetségét.
Mint minden mozgást szereto gyerek, Tibi sem zárkózott el azoktól a sportoktól, amelyekben érvényesíteni tudta virtusát, így került a jégpályára, s 11-12-éves korában bizony jól szédítette a korongot. Na de o végül is nem korcsolyával született, mint a csíki gyerekek, s otthagyta a jégpályát a zöld gyep kedvéért. Nem akárhol, a kapuban kezdte, méghozzá oly jól, hogy oklevéllel jutalmazták rendkívüli teljesítményét, bravúrsorozatát. Közben fel-feltunt a kézilabdapályán, a stadion salakgyurujén, s rótta keményen a boszorkányos köröket, mintha mondta volna valaki, hogy futás nélkül nincs sport... Minden csábítás mellett szíve vissza­vezényelte a labdarúgáshoz, ott érezte igazán otthon magát. Alig múlt 15 éves, amikor bemutatkozott Kézdivásárhely C-osztályos együttesében, méghozzá a bal szélen, ahol remekül érvényesítette gyorsaságát, erejét, technikáját, majd egy évvel késobb már tagja lett az ifjúsági válogatottnak. Felfigyeltek rá a nagy csapatok, s körbe is rajongták. A legfürgébbnek a brassói FCM bizonyult, de Tibi innen is hamar kinotte magát, s átigazolt a Bukaresti Dinamóhoz. Míg pályafutásának íve felfelé tört, a csapata hadrendjében elfoglalt szerepköre visszaszorult a hátvédsorba. Támadó szellemu balhátvédként vált országos, majd nemzetközi hírnévnek örvendo labdarúgóvá. A belügyesek piros-fehér meze mellé odatehette a válogatott címeres mezét is. Sokszoros válogatottként vett részt a Los Angeles-i világbajnokságon.
Közben megnosült, s ha már Hargita megyében született, onnan választott feleséget is, Krisztina ugyanis székelyudvarhelyi. A Selymes család két szép gyermeknek adott életet. Ok már kint születtek Nyugat-Európában, Tibi ugyanis a Dinamo után a belgiumi Anderlechtben, majd a Cercle Bruges-ben folytatta labdarúgó-pályafutását. Pályafutása alkonyán a magyar bajnokságban is megfordult, focizott Szombathelyen, a Debreceni VSC színeiben is. A család tehát hazaköltözött Magyarországra, Szombat­helyen telepedett le, ahol Tibor a város élgárdáját edzi.
Áros Károly
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2007-02-26: Archívum 2003–2007 - :

Sport: Kosárlabda