Gyarapodó magyarokRiport: Akit köt a homokos talaj

2007. február 28., szerda, Archívum 2003–2007

Öt kilométeres táv hatalmas ny?g lehet, ha a családtól és nyugalomtól, a kényelem minimumától választja el az embert. Az ingázás általános kényszere tette, hogy a Józsa család, bár ma is ragaszkodik Telekhez, végül az aszfaltos országút menti szomszéd faluba, Barátosra tette át székhelyét. A költözéssel új fejezet kezd?dött a családtörténetben. A fiatal Józsa Béla - ipari szakma ide, ipari szakma oda - már itt szokott vissza az ?sök mesterségéhez, és lett alanya sorozatunknak.
Gabra elvtárs ajándéka
- Az 1962-es kollektivizálás után édesapám szülei áttelepedtek Barátosra, nagyapám látta, a földeket úgyis elveszik, a két kislány közül az egyik Szentgyörgyre járt iskolába, édesapám pedig Brassóba ingázott munkába. Barátosról fél négykor indult a vonat, hogy azt elérje, neki háromkor kellett otthon felkelnie és útnak erednie. A vonat este hatra érkezett, s Telek még egy óra gyaloglásra volt. Nagyapám a parókia mellett vett lakást, a mi mostani házunkat apám n?sülése el?tt vásárolták. Édesapám kezdetben az árut hordta ki az üzletekbe, édesanyám együtt ingázott vele, aprozárban dolgozott, aztán hazakerült a barátosi asztalosüzembe. Apám n?sülés után átment az útügyhöz, majd az asztalosm?helyben vállalt munkát, de a csiszológépen nagy volt a por, vissza­ment a korábbi munkahelyére, és ’83-ban, mikor beindult a pékség, a pék maga mellé vette.
- Én a nyolc osztályt Barátoson végeztem, és a szentgyörgyi 1-es számú Ipari Líceumban, a mai Puskásban érettségiztem szerszámlakatosként 1988-ban. Milyen nyelven tanultunk? Érdekes volt az osztályunk, mert tiszta magyarok voltunk mind, de román volt a tannyelv. Csak egy osztály szabadott magyar legyen, a C, az elektrotechnika szakos volt, volt még egy román elektrotechnika és egy román mechanika. A mienk. Mindent románul kellett írni a füzetbe és a táblára, de a tanárok - ?k is mind magyarok - olyan 70 százalékban magyarul tanítottak. Mert sosem lehetett tudni, benyit valaki, és meglátja, mi van a táblán. Bármikor ellen?rizhették, ugye. Én a szakmát szerettem, de fél évig nem tudtam munkába állni. Az egész évfolyamot mind bányába akarták küldeni: Motru, Rovinari. De senki sem írta alá. Ha elvisznek börtönbe, akkor se írjuk alá! A büntetés az volt, hogy más munkahelyet nem adtak, s kihelyezés nélkül sehova felvenni nem tudtak. Mindenki próbált ismer?sökön keresztül elhelyezkedni. Mert akkor nem úgy volt, hogy lopjuk a napot, mint most. Nekem került volna egy hely az IMASA-ban, egyváltásos a lakatosm?helyben. Akinek nem volt ismer?se, ott is legfeljebb az öt-harmincba, az öntödébe tették be, ott a porban nyomhatta a három váltást. De az iskolának nem volt szabad mást adnia, amíg Gabra elvtárs a megyénél alá nem írta.
(Ilie Gabra a megyei pártbizottság propagandatitkára volt, rendkívüli hatalommal és megbízatással. Emlékeztetném az olvasót, hogy a ’89-es decemberi napokban hirtelen befeküdt a kórházba, majd sürg?sen elt?nt Szentgyörgyr?l, állítólag Brassóban a ?agunában tanított utóbb. A korabeli sajtó többször foglalkozott a diktatúra utolsó éveiben játszott szerepével - szerk. megj.)
- Én nem ismertem, mi nem is mertünk odamenni, az akkori barátosi polgármestert kértük meg, járjon közben. Neki azt mondta, szó sem lehet róla. Apám a pékségben dolgozott, s megkértük a téeszelnököt, tudna-e segíteni. Itt pékség, mészárszék volt, kantin, ide nagyban jártak minden héten, és a szeparéban szilvapálinkáztak. Egy helyiség csak nekik volt bérendezve. Na, mikor Gabra mellé tették: ? ezt a papírt már látta egyszer, s megmondta, nem lehet! De a téeszelnök mérnöknek nagyobb befolyása volt, addig-addig, hogy végül aláírta. Karácsonyi ajándék volt nekem, januárban aztán megkaptam az új papírt az iskolában, és felvettek az IMASA-ba. Az osztálytársak is valamilyen úton-formán mind elhelyezkedtek, nem ment senki Rovinari-ba.
Az oroszlános szobor talapzatán
- Volt egy jó munkahelyem, nagyjavításokat végeztünk, esztergát, marót, fúrógépet, csiszolót. Két évet dolgoztam ott. Akkor jött a forradalom. ’91-ben elvittek katonának.
Mondom Józsa Bélának, ne siessük el, meséljen a december 22-i tüntetésr?l.
- Hogyne vettem volna részt! Ott álltam az oroszlános szobor, a szabadságszobor talapzatán. 22-én reggel hétre bémentünk dolgozni, de senki nem fogott a munkának, nem is öltöztünk át, csak beszélgettünk. Addig hallottuk ugye a rádióban, mi történt Temesváron. Úgy nyolc órakor egyszer csak nagy kiabálás hátul. Hát a szerszámm?hely indul el! Jöttek elé az öntödén keresztül, ami ajtó egyszer az útjukba került, azt ütték bé. Úgy ordibáltak! Azel?tt ott járkált a f?nökség, mind mondták: emberek, ne hülyéskedjenek, magukat is meglövik, mint a temesváriakat. De erre nem hallgatott senki. Vettük a kabátot, a táskát a hónunk alá, s ki a kapun. Ott olyan nem volt, hogy nem nyitják ki a kaput, mikor a rengeteg embert meglátták. Minden utunkba es? gyárba bé, s onnan is hosszan áradtak az emberek. Mindenki állt bé a sorba, s csak dagadt-dagadt-dagadt. Mikor elhagytuk a IAIA-t, került egy hangszórós autó, nem tudom, kié volt, kék duba. Annak idején olyan kocsi járt a mozivállalattól a falukra, és hirdette, azon a héten milyen vetítés lesz. Nem kérdeztük, honnan van, de benne rádió volt, s onnan a bukaresti híreket szétkürtölték. Bukarestben a televíziónál már nagy csetepaté volt. Béértünk a parkba, s a pártbizottság körül teherautók, azokon katonák. A puska reánk szögezve. A balkonon a tisztek s a nagyurak. Kijött Rab elvtárs, de neki már szólni nem lehetett, a nép nem hallgatta meg, kifütyülték. A katonákkal folyt a beszélgetés, puhították ?ket, hogy ne l?jenek. Mert nagy vérfürd?t lehetett volna rendezni. Mondták az emberek: titeket félrevezettek, né, a rádió mir?l számolt be. S akkor egyszer jött a hír, hogy Bukarestben Mileát megl?tték. S bémondták a hangosbemondóba: a f?parancsnokotokat megl?tték, mert kiadta a parancsot, hogy a katonaságnak nem szabad l?nie. S hogy a nép mellé kell állni. Olyan id?húzás folyt. Mert a katona mögött álltak a tisztek, s ha valakit átenged, le is l?hette volna. Én egy másik barátosival állottam a parkban, s a hátunk mögött fehér karszalagosok sorakoztak körbe méteres botokkal. Nem tudom, ha tüzet vezényelnek, mi lett volna. Onnan élve nem sokan szabadultak volna. De nem gondolt rá senki... Addig-addig, hogy egyszer bemondják: Ceau?escu Bukarestb?l elmenekült! S az új, aki átvette a hatalmat, Militaru kiadta a parancsot, azonnal be kell szüntetni a tüzet. Csak annyit lehetett látni, a balkonról a nagyf?nökség mind elt?nt. A katonák is, mintha esszebeszéltek volna, a puskát mind lekapják, s az emberek fel a kocsikra. Ott ölelkezés, örvendezés. Amíg itt nyomultak elé, hátul a Lux mozi felé a vezérkar szépen elmenekült. Erre nem gondolt senki. Mert különben biztos megfogták és kifasírozták volna valamennyit. Az emberek behatoltak az épületbe, papírt, mindent hánytak ki, s gyújtották meg. Aztán jöttek a szónokok, Kozsokár Gábor s valaki a színháztól. Este hétre értem haza Barátosra.
Józsa Béla ’91 januárjáig dolgozott aztán az IMASA-ban, akkor bevonult katonának, s mire egy év múlva szabadult, már nem vették vissza, megkezd?dtek a nagy leépítések.
- Más nem volt, mérték a földeket, hazahúzódtam gazdálkodni. Pedig ’90-ben fogtam el?ször kapát a kezembe - neveti el magát.
A svájci óra
- Apámék hárman, anyámék kilencen voltak testvérek, sokfelé oszlott a föld. Végül olyan három hektárral, négy borjúval és pár disznóval kezdtük el a gazdálkodást. Traktor nem volt, a teheneket beszoktattuk a járomba, avval töltöttük fel a pityókát Teleken, a szántást is tehénnel végeztük. Mikor az els? kett? kifáradt, cseréltük ?ket, fogtuk a más kett?t bé. Ez ment két évig, aztán kicsidenként könnyítettünk a dolgon. Apám egyik leánytestvére vett traktort, mi kaszálógépet és pótkocsit, tárcsát, ne kelljen kézzel kaszálni, szekérrel szállítani. Nekik volt ekéjük, és segítettük egymást. Én megpályáztam a LAM Alapítványnál, és ’94-ben sikerült négy hónapra, májustól szeptemberig kimennem Svájcba.
Józsa Béla Graubünden kanton egy falujába került, harminc társát a környez? falvakban osztották szét. Szerdánként iskolába jártak, a svájci gazdálkodást tanulmányozták, a pontosan kiszámított adagok és hatások, a szigorú napirend hasznát gazdájánál tapasztalta meg.
- Háromnegyed hatkor keltem, hatkor az istállóban elvégeztem a reggeli bajt, fél nyolctól nyolcig reggeliztünk, 12-ig munka, utána fél óra ebéd és egy óra pihenés, s megint munka. Reggel a 13 tehénnek enni kellett adni, a ganét leszedni. Pár percet vett igénybe, a tehenek alatt rács volt, oda minden belehullott. A hídlásra szalmát, korpát szórtam. Indítottuk a fejést. Ha a gazda fejt, én a borjaknak - azok szabadtartásban voltak - enni adtam. A teheneket kicsaptuk a legel?re, utánuk mindennap az istállót kimostam. Mint a patika, olyan kellett legyen. Az istálló alatt tulajdonképpen egy medence volt. Oda gy?lt össze a gané és a lé, azt a gazda szivattyúval húzatta fel a ciszternába, vitte ki a mez?re és szórta szét. Reggeli után szénát csináltunk, kaszáltunk, sz?l?t metszettünk vagy az erd?re mentünk favágni. Lehetett összesen olyan húsz hektárja szántóban, kaszálóban stb. Abba tett gabonát, silót a marháknak, lucernázott, szarvaskerepet, herét vetett. A tehén, miel?tt a legel?re kiment volna, az istállóban már 80 százalékban jóllakott. A magánlegel? mellett községi is van, de kint az Alpokban. A gazdának hét tehene ott töltötte a nyarat, azért csak hét, mert pontosan kiszámítják, az a legel? hány állatot bír meg. Nem úgy, mint nálunk, hogy az egész faluét kicsapják, s két hónap alatt mindent lerágnak, utána teng?dnek. Rendes aszfaltút vezet fel. Különben köves út nincs, a mez?re is aszfaltúton mentünk szántani, utána az ekét lepucoltuk. Nem szotyog a sár róla két kilométeren át, mint nálunk. Négy pásztort fogadtak meg a gazdák, nekik ott sajtgyáruk volt az Alpok hegyiben. A pásztorok pontosan nyilvántartották, kinek a marhájától mennyit fejtek, s mennyi sajt jár neki. Azt aztán a gazdák leadták, felhasználták. Állandó vev?körük van, nem kell az utcán árulniuk. Tavasszal mindenre szerz?dést kötnek, pontosan tudják, mennyi pénzük lesz, mibe fektetnek. Egy tehén? Úgy tartják, ha egyszeri fejésre a tíz litert nem adja le, nem kifizet?d? tartani.
A székely fiatalembernek bevált a számítása, egy szénaforgatót és egy gereblyét hozott haza. A használtgép-keresked? olyan sokat kért, lemondott a vásárról, végül a gazda egy ismer?se ingyen ajándékozott neki egy gépet, a másikat 500 frankért (féláron) vette, szintén a gazda közbenjárására. Nem tagadja, el?bb próbára tették, utána nyúltak a hóna alá. Háromezer frankra szólt a szerz?dése, végül négyet kapott. ,,Mert vasárnap és szerdán nem volt kötelez? dolgoznom, én viszont segítettem. A gazda vizitába járt, n?sülni készült. A barátn?jével kirándulni ment, én vasárnap ötre hazajöttem, hogy az állatokkal foglalkozzam.”
*
Józsa Béla ma traktorral, teljes gépparkkal felszerelt, 16 hektáros gazdaságot vezet, f?leg a burgonyára és a családi munkaer?re alapoz, elért már ötvagonos hozamot is az eddigi legjobb évben. A teleki homokos talaj és a barátosi kötött talaj más-más er?feszítést és megm?velést igényel, pénzt a krumpli és a bikaborjú-nevelés hoz, egyel?re ezen változtatni nem szeretne. Igaz, legalább egy hektárra való friss vet?gumót minden évben vesz. Bár a burgonyatermesztésre nem lesz támogatás az idén, s az unióról sok mindent beszélnek, reméli, a magafajta közepes gazda is versenyképes marad az új világban.
B. Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép