
Mivel a múlt vasárnapi bálványosfürd?i rendezvény egyik célja éppen a háromszéki idegenforgalom ereinek tágítása, vélhet?en bocsánatos b?n, hogy a disznótoros mulatság farka kissé belekunkorodott a böjti id?szakba. A nemzetközi fesztiválra nem csak a kezdeményez?k és pártolók lendülete, hanem az id? is rásegített, hiszen a metsz? hidegben a februári mélykék ég óriási, napos erny?ként húzódott Torja fölé, s bár a didergés sem kerülte el a tömegesen arra járókat, a húsra, vérre és f?szerre alapozó malackodás ceremóniamesterei igen jól ismerték és ismertették ennek ellenszerét. Dolgos, jó kedélyre elszánt böllérek ezt szilvapálinkának hívják, léha szájtátók forralt bornak. Más nehezen jöhet számításba, népies mulatságon ugyanis a drága keser? lik?r szemérmesen rejt?zködik gömbölyded palackjában, s bizony, csak az avatottakhoz dörgöl?dzik...
De a nagy, hófoltok, lombtalan bükkök és szélben lobogó, sokszín? zászlók közé rejtett szabadtéri kocsma ? amolyan piros kockás abroszos, a szó jó értelmében vett kif?zde ? bezzeg hangos: s nem csak különböz? térségek ízvilágát ideiglenesen Bálványosra költöztet?k munkálkodnak, nem csak darálók, kolbásztölt? szerkezetek kattognak, koccannak poharak, hanem kitesz magáért a torjai cigányprímás is. Eleinte csak nézel?dik, fürkészi, hol, merre lenne az a pár vendég, kinek apait-anyait beleadva húzhatná, aztán odalép egy kisebb csoporthoz, s úgy jönnek el? heged?jéb?l a nóták, miként a pirosas kolbásztekervények az alkalmi hentesek asztalán sokasodnak... Aztán oly ritkán látott zenészünk bátrabban, egyre határozottabban húzza, s csak a vonóba dugott bankókért szusszan fel. Nem kell ide semmilyen más hangszer vagy zene, a halk énekszó vékony füstként kúszik fel az égig. És eközben szaporodik a lapítón a vöröshagyma mellé pászított véres hurka, szalonnával és kolbásszal töltött tekn? ringatja a tekinteteket, s törcsvári asszonyok aprócska, zöldes töltelékeket gyúrnak, csomagolnak, egy zakuszkával töltött malacfej pedig csak bámulja, fürkészi a gyarapodó ízes disznóságokat... Hát ez itt és most bizonyosan nem a nélkülözés pódiuma! S bár hétköznapokon sem itt, sem a legtávolabbról érkez? németországi herbonseelbachi csapat otthonában nem kolbászból fonják a kerítést, ínyencségekr?l szóló történetekkel, konyhatitkokkal biztosan völgyet lehetne rekeszteni. Persze, tudjuk, a finomságok elkészítéséhez nem csak jó alapanyag, hanem lélek is szükségeltetik...
A hétszáz éves születésnapi ünnepségére készül?d? Torja két magyarországi testvértelepülésér?l, a Pest megyei Kistarcsáról igazi specialitást jelentett ? miként azt Klacsán Lajos elmesélte ? a pirított zsemlés véres hurka, kevesebb sóval és több majoránnával; Gádorosról pedig a reggeli: hagymás vér és f?szerezett abált szalonna mellé a jellemz?en békési ízvilágot képvisel?, csíp?s, er?s íz? kolbász és szalámi került, melynek színe és íze egyaránt az ottani házi paprikának köszönhet?. Erre Prozlik László polgármester nemes egyszer?séggel csak annyit mondott: meg kell kóstolni!...
Félretéve némiképp a megmérettetést, a gasztronómiát, a legfontosabbnak talán az bizonyult, hogy itt, a Székelyföld peremén hangsúlyosan megfogalmazták: a házi ízeknek, az évszázados hagyományos disznótorosnak nem szabhat határt semmiféle uniós korlát: disznótoros volt, van és lesz. Miként most is sokan érzékelhették, a bevásárlóközpontok egyenétkeit nem lehet egy napon emlegetni például a békési paprikás, f?szeres, zamatos finomságokkal, egy-egy kistérség konyhájának sajátosságaival. És persze szót lehet még ejteni turizmusfejlesztésr?l, arról, hogy idegenforgalmi értelemben el kell adnunk értékeinket, e rendezvény céljáról, azaz arról, hogy be kell mutatnunk szokásainkat, és közben meg kell ismernünk másokéit, és végül, de nem utolsósorban arról ? miként Daragus Attila megfogalmazta ?, hogy ebben a folyamatban, egy-egy rendezvény kezdeményezésében és kivitelezésében az önkormányzatoknak partnereknek kell lenniük, ki kell találniuk valamit, ne csak falunapok szervezésében gondolkodjanak, hanem próbálkozzanak egy-egy fesztivállal is.
Addig is, míg mindent kibeszélünk, kitalálunk: húzd rá, cigány!
Mózes László
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.