A magyarság történelme tele van elszalasztott, ki nem használt lehet?ségek garmadával. Rengeteg történelmi magas labda, melyet nem tudtunk leütni, mert ,,önfia vágta sebét” a nemzetnek, ugye, Nemeskürty Tanár Úr? Mert mindig széthúztunk, amikor össze kellett volna fogni, mindig megtorpantunk a lehet?ség küszöbén. Tavaly ?sz sincs oly messze. És itt van 2007. Ha ez az év is elmúlik csak úgy, hát annyi nekünk. És ezt az ,,annyit” meg is érdemeljük akkor.
De lehet bárkit szidni, okolni a rosszért, amíg magunkkal nem vagyunk tisztában és rendben? Amíg az én és a pénz mágiája er?sebb, mint a szolgálat és a hit, addig reményünk sem lehet a gy?zelemre.
Betegem mesélte élményét. A klinikai halál állapotából tért vissza. A kórházi intenzív osztály ágyán látta kívülr?l saját magát. Látta, mi történik vele. Túlélte. S azóta teljesen, gyökeresen más, megváltozott az élete. Teljesen más az értékrendje. Más ember lett. Jobb. Tisztább. Értékesebb.
Kegyelmi pillanatok ezek.
Ha ilyen mérték?, mélység? nem is, de hasonló megadatik mindenkinek. A fordulópont, a sorsforduló megélésének lehet?sége. Csak fel kell ismerni. Ám sokszor ez a legnehezebb.
Jöv?nk esélye a gyermek. Ez volt a címe, mottója annak a rendezvénynek, amelyen részt vettem Budapesten (MKDSZ-szervezés), és annak a parlamenti vitanapnak is, amelyen ugyancsak Magyarország demográfiai helyzetér?l és a jöv?r?l, a kitörési lehet?ségekr?l esett szó (KDNP-kezdeményezés). Az ott részt vev? püspökök, papok, politikusok, nagycsaládosok, pedagógusok, közgazdászok, demográfusok egyöntet? véleménye, hogy a baj nagy, de nincs még világvége a magyarság számára. Mert van még egy esélyünk: a gyermek. A gyereknemzés, a gyerekszülés vállalása. A magyarságtudat. Az élni akarás. A terhek elviselésének tudománya, amíg azokat viselni kell. És levetésének tudománya, amikor azokat végre levetni kell, mert egyenes gerinccel élni vele már nem lehet tovább.
Mint ahogy némi humorérzék és gerinc kell egészségügyben dolgozónak lenni ma. S ugyanez kell annak is, aki ma Magyarországon egészségügyi szolgáltatásra szorul. Ezt a helyzetet csak úgy lehet túlélni, az el?idéz?inek agyagba döngöléséig, ahogy egyik betegünk tette. Bejött, letett - jó csattanósan - három darab százast az íróasztalra, és azt mondta: ,,Egy vizsgálat rendel, f?nök!” Hát ennyit a vizitdíjról és a pénzvadászatról, ami ma itt, ebben a szakmában is folyik. Betegre már nincs is id?. Számlák, nyugták, papírok, jelentések, gépek. Ember sehol.
Sehol, ha hagyjuk. Ha - mint szeretné ez a rendszer - kiölné bel?lünk végre a lelket is. De nem hagyjuk. Ugye?
Nem hagyjuk. Nem tehetjük. Hanem - mint ahogy egy KÉSZ-tanácskozáson elhangzott - meghirdetjük mi is a globalizációt. Igen, azt. A szeretet globalizációját. Csak így van, csak így lehet még egy esélye a magyar léleknek.
Dr. Pálmai Tamás
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.