Pártüt?k és földönfutókTörténelmünk: Keleti menekültek a sósmez?i sorompónál

2007. március 3., szombat, Archívum 2003–2007

A Herzsa (Harja) ? Sósmez? térségében az akkori Magyarország területére érkez? ,,ukrán” menekültek a dr. Gyepesy György fotói alapján is jól elkülöníthet? két csoportra tagolhatók. A határsorompóhoz a menekültoszlopot kísér? ,,kozákok” ? lovas kísér?k ? érkeznek el?ször, ?k tárgyalnak a magyar határ?rtisztekkel és a csend?rökkel. Tartásuk katonás, lovaik jól tápláltak, szemben a kóboros szekerek végtelen sorából álló másik csoportéval, akik csontra soványodott teheneiket szekér után kötve vonszolják. A tehén az emberi élet meghosszabbítója lehet, a gyermek szájába csurgatott csupor tej az el?z? naphoz hozzátold még egyet-kett?t. És amikor az állatok már nem bírják a menetet, s ,,földhöz verik magukat”, levágják az elkínzott barmot, ha kísér?ik ezt lehet?vé teszik, s a nyers húst a következ? táborhelyig hurcolják, ahol egy pléhdarabra, forró k?re helyezve pörkölik, ezzel csillapítják éhségüket. A menekültek nyomorúságos körülményeir?l ad hírt Antal István nyujtódi veterán, az Ojtoz-völgyi harcok résztvev?je, akinek a nagyapja kétölnyi szénáért vásárolt biciklit a csordagy?jt? helyén táborozó ,,ukránoktól”.
A fotókon orosz hadifoglyokat is látunk, mezítlábas férfiakat, ezek göncei rongyok, arckifejezésük a végtelenségig elgyötört embereké. Ezekkel kontrasztot képeznek a kozákok, akik terelik ?ket, és ,,felügyelnek” rájuk. Látunk például az egyik fotón a hintóban ül?, herceg­kisasszony kinézés? és öltözet? hölgyet, akinek, minden bizonnyal, a német invázió Ukrajnában vagy Szovjet­o­roszországban a megváltást jelentette a bolsevista retorzió el?l.
Gyepesy György doktor fotóival jószem? dokumentaristaként mesterien érzékelteti ezeket a kontrasztokat. Kár, hogy már személyesen nem mondhatja el, abban az id?szeletben egyáltalán mit tudott vagy mit sejtett a szovjet társadalomról, a német invázióról, az orosz és f?leg a nemzeti kisebbségekhez tartozó, más etnikumú népek és a szovjet hatalom viszonyáról.
Bien György Zoltán, a kelet-szibériai lágerekben tíz évig raboskodó magyar diák az Elveszett évek cím? visszaemlékezésében, egy kés?bbi id?pontban, a maga sorsának kereszttüzében bogozza ki, hogy mi történik a szibériai Gulagokon, kik is ezek az emberek, akik olyan ,,szerencsések” voltak, hogy nem végezték akasztófán vagy sort?z által életüket, s csontjaik nem porladnak tömegsírokban vagy az akasztófa alá ásott gödörben.
,,Lassan felfedeztem ? írja a Püski Könyvkiadónál 2000-ben megjelent kötet­ben Bien György Zoltán ?, hogy a tömeg fiatal falusi fiúkból áll, akik valamilyen alakulatba voltak beszervezve. Voltak itt már szovjet katonák is mint elítélt rabok. Itt kezdtem hallani folyamatosan az orosz nyelvet. Ezek a katonák nagyon szemtelenek voltak, mindenkit fasisztáztak, és igyekeztek mindenkir?l levenni egy ép ruhadarabot. Meg kell említeni, hogy már mindenki rongyokban volt, és a tetvek kezdtek kínozni. Az id?k folyamán mi, politikaiak rengeteget szenvedtünk ezekt?l a torz lelk? banditáktól. Ezeket oroszul blot­nojoknak hívták, és lesz szó róluk kés?bb. Mindegyikük még katonaruhában volt, de rangjuktól meg voltak fosztva. Ittlétük nekem akkor nem volt érthet?, de hamarosan megtudtam, hogy ezek vagy német hadifogságban voltak, vagy Vlaszov tábornok csapatához tartoztak. Sztálin politikája az volt, hogy nem szabad senkinek élve az ellenség kezébe kerülnie. Azt hiszem, hogy több oka volt erre, nem utolsósorban az a tény, hogy az esetlegesen hazatér? fogoly katonák elmesélik, miket láttak nyugaton, és megcáfolják a szovjet propaganda hazugságait a Nyugat »nyomoráról«.
A Vlaszov-hadosztályok olyan hadifoglyokból lettek megszervezve, akik önként jelentkeztek harcolni a szovjet hadsereg ellen. Érdekes módon ? megítélésem szerint ? sok ázsiai katona volt Vlaszov hadosztályaiban, ami persze megdönti a »szuper faj« tisztaságát. De úgy látszik, a háború végén ez már nem nagyon számított. Mindenkit hadba vetettek, aki hajlandó volt harcolni a nácik oldalán. Nincsen jogom ítélkezni azok felett, akik inkább a frontot választották, mint a sorvadást a német fogolytáborokban. Viszont köztudomású, hogy a vlaszovisták a végs?kig harcoltak, mivel jól tudták, mi vár rájuk, ha a szovjet elfogja ?ket. Kérdeztem magamtól, hogy mit keresek én ezek között?”
Nos, kik is voltak ,,ezek” a vlaszovisták, és ki volt Vlaszov tábornok?
Vlaszov Andrej Andrejevics (1900?1946) tábornokot 1942-ben a körbezárt Leningrádba küldték, hogy a 2. hadsereg parancsnokaként megtörje a német ostromzárat.
A mindössze 42 éves tábornok eddig az id?pontig fantasztikus katonai karriert tud maga mögött. Eredetileg ? is papi szemináriumban kezdte ? akárcsak Sztálin ?, 1919-ben, a forradalom kitörése alkalmával csatlakozott a Vörös Hadsereghez. Csa­patával Ukrajnában, a Kaukázusban és a Krím félszigeten harcol, 1921-ben, huszonegy évesen már ezredparancsnok.
Mikor a 30-as években a Szovjetunióban megkezd?dnek a hadseregben is a ,,tisztogatások”, de azok Vlaszovot, valószín?, fiatal évei miatt is, nemcsak elkerülték, hanem a sok f?tiszt halálához vezet? koncepciós per után tiszta lappal folytathatta katonai karrierjét, hiszen ideje és alkalma sem volt, hogy múltja miatt gyanússá váljon. 1938-tól Kínában a kommunista hadvezetés katonai tanácsadója volt kínai katonai egyenruhában, konspiratív neve: goszpogyin Volkov.
Kínából a Szovjetunióba visszatérve (1939) lövészhadosztály-parancsnokká nevezik ki. Távollétében szülei és széles kör? rokonsága kuláklistára kerül, s a hadseregben végrehajtott tisztogatások következtében a tábornoki kar is kicserél?dött. Itt kell megjegyeznünk, hogy a dolgok természetes rendje szerint a családját ér? retorziók ? kulákosítás, és ami ezzel járt ?, valamint a hadsereg f?tiszti állományának az akár szó szerint is érthet? ,,lefejezése” minden épelméj? emberben nem éppen hatalompárti érzéseket válthatott ki.
Vlaszov életrajzírója, Gosztonyi Péter szerint a tábornok nem volt feltétlen híve Sztálinnak. Ennek ellenére a második világháború kitörése után h?siesen harcolt, a kitüntetések sorozatát adományozzák neki, személyesen is bemutatják Sztálinnak, 1941-ben Kijev városát védelmezi, a hatalmas német er?fölénynek nem tud ellenállni, de maradék embereivel átvágja az ostromgy?r?t, s eléri a körön kívül a saját hadtestét.
Sztálin a Moszkva alatti 2. hadsereg parancsnokává nevezi ki. Rendkívüli áldozatok árán sikerül megállítania a német csapatok támadássorozatát, Sztálintól személyesen kap altábornagyi rangot, s egy sor igen magas kitüntetésben részesül.
Sztálin ezek után fiatal, kedvenc tábornokát a körbezárt Leningrádba vezényli. A várost védelmez? szovjet er?k az egyéves harc idején kifáradtak és megtörtek, az általa vezényelt 2. hadsereget bekerítik, és majdnem teljesen megsemmisítik. Egyes visszaemlékezések szerint a körbezárt szovjet hadsereg 16 000 emberéb?l 6000-en t?zharcban estek el, további 8000 elt?nt. A Wikipedia szerint az utólagos exhumálási adatok (1980) alapján ezek is meghaltak.
Vlaszov német fogságba került. A németek egy ideig speciális börtönben fogva tartották.
Átállásának indítékairól és történetér?l többféle verzió ismeretes. Vannak, akik megtervezett lépésnek állítják be, és ismét vannak, akik a kényszerít? körülmények nyakába varrják ezt a cselekedetét. A megenged?bb változat képvisel?i figyelembe veszik a hadászati körülmények alakulását, amely lehetetlenné tette, hogy egy néhány száz méteres sávon épségben törhessen ki a bekerített hadosztály.
A németek a ,,nagy fogást” ? Vlaszov elfogását ? a Vörös Hadsereg morális megrendítésére használták fel ? miután beadta a derekát, az ? neve alatt szórták a front mögött a katonák és a civil lakosság közé a röpcék millióit ?, személyében pedig olyan f?tisztet láttak, akinek vezetésével egy, a foglyokból és katonaszökevényekb?l, a kommunista rendszer ellenségeib?l szervezett hadsereget szervezhetnek, amely a háború kimenetelét a németek javára döntheti el. Erre a német el?retörés ? a villámháború ? els? hónapjaiban volt is remény, a front mögé szórt röpcék hatására ezrek dezertáltak és álltak át a németekhez.
A németeknek sikerült Vlaszov tábornokot rávenniük arra, hogy vállalja az ellenhadsereg szervezésének feladatát. Ennek egyik oka a különféle ígéretek mellett az is lehetett, hogy az antibolsevista röpcék terjesztése után számára már minden visszavezet? út lezárult, tudhatta, hogy árulását soha nem fogják a ,,túloldalon” megbocsátani.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2007-03-03: Archívum 2003–2007 - :

Kiscimbora: A három medve