Élet négy fal közöttRiport: Az öngyilkosság gondolatától a gyógyulás reményéig

2007. március 6., kedd, Archívum 2003–2007

Kilenc esztendovel ezelott egy augusztusi napon megdöbbento hír rázta meg Sepsiszentgyörgy lakosságát. Egy huszonnégy éves fiatalember olyan szerencsétlenül ugrott fejest a Rétyi-tóba, hogy egy pillanat alatt lebénult. Szülei, testvérei a fájdalomtól megtörten néztek szembe a valósággal, barátai, ismerosei, de még az ismeretlenek is oszinte részvéttel gondoltak arra, hogy kettétört egy fiatal élet, megsemmisültek a jövot szövögeto álmok. Marad az ágy vagy jobb esetben a tolókocsi és a kiúttalanság.
Nem így történt. Kisgyörgy Benjamin megküzdött az elso években rajta elhatalmasodott meghalni akarással, legyozte dühét, és visszafordult az emberekhez, az élethez és Istenhez. Csíki negyedi tömbházlakásában ágyhoz kötötten, de békében él önmagával és környezetével, és mert az internet révén a világ történéseit, fejlodését is követheti, rátalált céljára. Gyógyulni akar, és ennek érdekében Kínába készül, ahol esély van arra, hogy ossejtterápiával javítsanak állapotán. Kisgyörgy Benjamin élni akarása mindannyiunk számára példa lehet, lelki megerosödése követendo.
A kerekes szék mögött
- Gyakran látjuk, hogy a fogyatékkal élo embert legfennebb megbámulják az utcán, vagy egyszeruen elmennek mellette. Pedig a sérült embernek is vannak érzései, értékei. Érintettként hogyan látja ezt a kérdést?
Kisgyörgy Benjamin: Visszaemlékszem, amíg egészséges voltam, két lábon jártam, én is igyekeztem ösztönösen elkerülni a kerekes székben ülo embert. Talán irtóztam, vagy egyszeruen csak nem akartam részt venni abban a szenvedésben. A húszas éveim elején nem tudtam olyan mélyen viszonyulni ehhez a kérdéshez, hogy észrevegyem, a kerekes szék mögött érzések vannak, emberek értékekkel, élni akarással, talán nagyobb mértékuvel, mint amivel az egészséges emberek rendelkeznek.
- A baleset után volt-e önben düh, hogy miért kellett ennek megtörténnie?
- Közvetlenül a baleset után nagyon meg akartam halni. Minden formáját kigondoltam, lehet, hogy meg is tettem volna, ha fizikailag képes lettem volna rá. De teljesen mozgásképtelenül lehetetlenség volt. Az elso években nem igazán láttam kiutat, nem találtam azt a kapaszkodót, ami kisegítene ebbol az állapotomból. Borzasztóan dühös voltam, nem akartam másként élni, váltani. Nagyon jól voltam addig a borömben, jól éreztem magam, igaz­ságtalannak éreztem azt, ami velem történt. Évekig tartott, amíg letisztultak a dolgok.
- Mi vezetett a fordulathoz?
- Hosszas folyamat volt. Kezdtem gondolkodni, hogy miért, mi végre vagyok, mi a tennivalóm. Barátaim próbáltak úgy viszonyulni hozzám, ne érezzem, hogy én már fogyatékkal élek. Olyan szinten próbálták a hitet tálalni nekem, hogy az ne legyen számomra terhes, ne érezzem, hogy azzal, ha én hiszek Istenben, kevesebb leszek. Nehéz idoszak volt. Az emberek nem látták bennem azt a lelki harcot, ami a mélyben volt.
- Meghalt édesanyja, majd édesapja, elhagyta barátnoje, aki korábban éveken keresztül kiállt mellette, de hát élni akart. Hogy lehetett ezt mind elviselni?
- Bár úgy éreztem, hogy igazságtalanság történt az életemben, és nem érdemeltem meg ezt a megpróbáltatássorozatot, évek múltán rájöttem, hogy minden a helyén volt a megfelelo idoben, csak nehezen tudtam feldolgozni akkor.
- Mit gondol, eddig a mélységig eljutott volna egészségesen?
- Kiszolgáltatottságból eredo tehetetlenségi érzés hiányában nem igazán lett volna esély arra, hogy megtaláljam azokat a rejtett lelki értékeket, amelyek mindenkiben megvannak, de nem mindenkibol hozza felszínre a sors. Nem hiszem, hogy addig, amíg az embernek úgymond jól megy a sora, elég hangsúlyt fektetne a lelki életére. Úgy tartom, hogy a baleset elotti életem jóval felszínesebb, felületesebb volt, jobban kötodtem az anyagi világhoz, de ha most megkapnám a lehetoséget, hogy testileg is jobb állapotban újrakezdjem, mindenképpen több hangsúlyt fektetnék a lelkiekre. Amikor az ember megtapasztal olyan dolgokat, mint az isteni kegyelem vagy az univerzális szeretet, amely Isten felol árad, valahogy függové válik ettol, és már nem akar enélkül élni.
Segítségre is szüksége van
- Az isteni kegyelem önmagában nem elegendo. Ahhoz a célhoz, hogy egy kicsit ki lehessen mozdítani ebbol a mozgásképtelenségbol, emberi segítségre is szükség van. Kikre számít ebben?
- Kováts István unitárius lelkész elso perctol mellettem állt, és mindenféle támogatást megkaptam részérol. Az a fajta rugalmas, de ugyanakkor mély lelkületu hozzáállás, amit tole kaptam, áldás, isteni gondviselés volt. Megfelelo számítógépet is úgy tudtam vásárolni, hogy anyagilag is segített. Olyan barátra, olyan oszinte lelki vezetore találtam, aki tényleg megérdemli, hogy lelkésznek, lelkipásztornak nevezzék.
A sepsiszentgyörgyi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet a baleset után szinte azonnal felkereste a kórházban Benjamint. Énekeltek neki, beszélgettek, éreztették, hogy mellette állnak.
Kováts István: Nem csak mi gondoltunk így rá, a város hangulatában is benne volt az együttérzés Benjivel. Közösségi ember volt, bekerült a város figyelmének középpontjába, az ifjúsági egyletnek is aktív tagja volt, de a baráti társasága is széles volt. Életigenlo, dinamikus fiatalember. Mindazok, akik tudomást szereztek arról, ami vele történt, mind léptek, ott volt a kényszer, hogy mellé álljanak.
- Benjamin úgy tartja, hogy lelki békéje kihat a környezetére is. Ez miben nyilvánul meg?
Kisgyörgy Benjamin: Igyekszem minél kevesebb negatív hatást gyakorolni a környezetemre, van, amikor ez sikerül, máskor nem. Van egy szuk köröm, amin belül egészen jól megvagyok, és igyekszem kihozni magamból a legjobbat.
Mónika és édesanyja gondozza Benjamint, aki élete legnagyobb meglepetésének tartja, hogy egy egészséges lány együtt szeretne élni vele, és közös jövot képzel el. Bár tizenkét éve ismerik egymást, csak három éve tartoznak össze.
- Mónika, amellett, hogy vállalta ezt az életformát mellettem, dolgozik, munkahelye van. Reggel hatkor megy munkába, és azzal kezdjük a napot, hogy átfordít a másik oldalamra, mert önerobol képtelen vagyok megfordulni. Alszom tizenegyig, amíg érkezik Mónika édesanyja, o aztán reggelit ad, foz, mos, takarít, amit kell, elvégzi, és fél háromkor hazamegy. Utána jön Mónika, tehát elég keveset vagyok egyedül. A nap nagy részét a számítógép elott töltöm, mert ez az egyetlen, amit önerobol és aktívan tudok kezelni. Leginkább digitális könyveket olvasok, mert a kezemet nem tudom mozgatni. A baráti köröm elég széles, és ami érdekes, hogy a balesetem óta még bovült is. Nagyon sok olyan embert ismertem meg, aki korábban nem volt jelen az életemben, ezzel párhuzamosan lemorzsolódtak régi barátok is.
Benjamin a karjára rögzített eszközzel kezeli a számítógépet, valóban a nap nagy részét emellett tölti. Elkészítette saját honlapját (www.kgybenji.uw.hu), amelyen beszámol a balesetrol, a vívódásairól, és fényképeket közöl a baleset elotti éveibol. Szintén itt tájékoztat arról, hogy kapcsolatban áll azzal a kínai klinikával, ahol ossejtterápiával javíthatnak állapotán, ehhez kér támogatást. Most már célja van, tervezi a Kínába utazást.
- Egyszer egy barátom azt mondta, meglátom majd, hogy Isten eloször a lelkemet fogja meggyógyítani, és utána a testemet. Akkor az volt a legelso reakcióm, hogy ugyan minek foglalkozni a lelkiekkel, amikor nekem a testemmel van problémám, azt kéne eloször meggyógyítani. Akkor jönne minden magától. Azóta tisztábban látom ezt a dolgot, és kezd összeállni a kép. Ezzel a lehetoséggel, a kínai ossejtkezeléssel, úgy néz ki, mégiscsak van egy esély arra, hogy fizikailag is javuljon az állapotom. Akár még lábra is állhatok, de hogy oszinte legyek, megelégednék azzal is, ha a vizelettartási problémám megoldódna, és lenne legalább egy ép kezem. A kínai ossejtkezeléstol nem várok csodákat, és tisztában vagyok azzal, hogy ez nem egy út vége, hanem egy kezdet. És kegyetlen harc vár rám azután, ha egyáltalán beindul valami mozgás.
A nagy bölcsek
tisztaságáig jutott el
Kováts István unitárius lelkész: Felidézodik az osi mély mondás, hogy aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Úgy érzem, hogy o a poklok poklát járta meg. A dantéi poklok mélyét. Elgondoljuk, hogy egy fiatalember eloször elveszíti az egészségét, testének a kilencven százalékát nem érzi, majd rendre elveszíti édesanyját, édesapját és a kedvesét. Eljut oda, hogy nincs vesztenivalója. Eljut abba a mélységbe, ahonnan már csak felfelé van út. Nincs mélyebb. Általában ezekben a mélységekben látjuk meg a nagy dolgokat. Egyszer megfogalmazta: akkora kincsre lelt ebben az óriási szenvedésben, hogy ha az lenne az ára annak, hogy lemondjon errol a tudásról, errol az útról, a megtapasztalásról, amit e szenvedés árán megértett, akkor inkább vállalná a betegséget. Mert ha az lenne az ára, hogy mind el kell felejteni, amit megtapasztalt, akkor inkább beteg maradna. A nagy bölcsek, a nagy, letisztult guruk tisztaságával beszél. Azt látom, hogy sokkal egészségesebb, mint sok egészséges ember.
- Kováts István kezdeményezésére a januári imatized minden estéjén Kisgyörgy Benjamin javára gyujtöttek Sepsiszentgyörgy tíz templomában. Még honnan várható segítség, hisz huszonötezer dollárra van szükség a kezeléshez?
Kováts István: Hálás vagyok a város összes keresztény felekezetének, és nagy eredménynek tartom, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben az emberek áldoztak annyit, és hetvennégymilliót sikerült az imatized alatt összegyujteni. Ez nagyon szép gesztus volt. Arra gondolok, a továbbiakban vállalkozókat keresünk meg, a mi templomunkban folyamatos a gyujtés azóta is. A külföldi testvérgyülekezetek segítségére is gondolunk.
- És ha mégsem gyul össze a pénz, vagy nem lesz eredménye a beavatkozásnak? Fel van-e arra készülve, hogy esetleg nem sikerül?
Kisgyörgy Benjamin: Semmi baj nincs, mert nem ront az állapotomon, morálisan teljesen helyén van minden az életemben, a múltamat letisztáztam, és úgy érzem, ha ennél nem lesz rosszabb a helyzetem, akkor már jó.
Fekete Réka
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2007-03-06: Archívum 2003–2007 - :

Világfigyelo: Röviden