
Akárcsak másutt, Sepsibükszádon sem önmaguktól oldódnak meg a falu gondjai. Az önkormányzatnál azt mondogatták, hogy minden eredményért meg kell küzdeni, a sült galambot soha sem várták e tájon, s még jó ideig lesz, amit tennie az új községvezetésnek. Mert egyik gond hozza a másikat, és mindig van néhány olyan feladat, amelynek megoldása a tétlenségen múlik, pedig gombnyomásra gyógyírt kapni mindenre nem lehet. Mégis jó élni a Csomád alatt - mondták a községi képviselok, akik látogatásunk alkalmával éppen gyülekeztek az önkormányzat szuköcske eloszobájában. Itt, gróf Mikes Ármin egykori vadászkastélyában lelt székhelyre a helyi tanács, a polgármesteri hivatal, a gróf nevét viselo I-VIII. osztályos iskola és a rendorors is.
A tupírozás a riporter dolga
- Olyan egyforma falun az élet - mondták a bükszádi atyafiak. - Egy-egy ünnep vagy kosaras bál töri meg az egyhangúságot. Az újságíró dolga, hogy feltupírozza azt, amit nálunk észlel, mert más falvak számára is érdekessé kell tenni az újságban, hanem el sem olvassák. Mi is így vagyunk vele.
- Minden, de minden, amit közösen valósítottak meg, a bükszádiak javára van - feleltük. - Mert az sem kutya, hogy önerobol sok minden született meg ebben a községben. Az autóbusz-megállót, a tanács és a rendorség székhelyének tetotartóját helyi szakemberek készítették el, hogy központi futést szereltethettek az iskolába, hogy játszóteret építettek, s nem kis munkával sikerült felszámolni az árvíz okozta károkat, és nem kell messze földre utazni a gyógyszerekért, mert itt van a Mohos gyógyszertár. Ez mind-mind közös erofeszítés eredménye. Végül is azért választották meg önök ezt a helyi tanácsot, a községvezetést, hogy gyeplotartója legyen a négy éven át vágtató fogatnak.
- Bovíteni fogjuk létezo ivóvízhálózatunkat - veszi át a szót Bács Csaba polgármester -, s bízom abban, hogy kiépül a szennyvízhálózat is, amelyre sikeresen pályáztunk a 7-es kormányrendelettel. Megvalósíthatósági tanulmány készül egy modern híd megépítésére, amely a községet köti össze az Olton át a vasútállomással. Vizet vezetünk mind a két temetobe, sajnos, a közösben nincs elég terület egy ravatalozóháznak, pedig itt is igényelné a lakosság.
Akadályverseny az élet
Ezzel a hasonlattal érzékeltették a mindennapok küzdelmeit a bükszádiak. S ha ,,gondoktól gazdagok” az önkormányzat napjai, akkor a nehezebb tételekrol is szólni kell, mert eléggé szerény az új község gazdasági ereje. Két ipari egység - a Mineral Rt. és a Pamax Kft. - ad mintegy félszáz bükszádinak kereseti lehetoséget, ezenkívül tizenkét kereskedelmi egység muködik a településen. Elsorendu feladatának tekinti az önkormányzat, hogy nagyobb befektetoket csalogasson a vidékre. Még nem rendezett a katolikus egyház földterületének tulajdonjoga. A Szent János nevu határrészen ugyanis egy öthektáros területet hosszú ido óta használ az egyház, ám arról birtoklevele nincs. A polgármester elmondta, a földosztó bizottság egyetért azzal, hogy használják továbbra is, de mert a két világháború között azt a területet kisajátította a román állam, arra nincs joguk tulajdonlapot kiállítani. Abban reménykednek, hogy az egyháztanács végre hajlandó lesz ezt megérteni. Egyébként hasonló a helyzet a helybeli ortodox egyházzal is. Forog a vita az erdovagyon körül is. A tavaly tetemes kiterjedésu erdo jutott a község tulajdonába, arra viszont a Mikes grófok leszármazottai-örökösei tartanának igényt. Ezt sem lehet visszaszolgáltatni, de az örökösök e tényt kétségbe vonják. Készek peres úton eljárni az ügyben. A család ezért - mondta a polgármester - elmarasztalja a földosztó bizottságot, mely viszont azt állítja, hogy a legmesszebbmeno jóindulatról tettek tanúbizonyságot, amikor elsoként juttattak vissza a Mikes családnak 2017 hektár erdot.
- Nekünk, tehéntartó gazdáknak is éppen elég a gondunk - panaszkodott 136 bükszádi tejtermelo nevében Nagy Lajos ostermelo. - A tej literére juttatott állami támogatás láttán Bükszádon több fiatal gazda tehenészetet indított. Még mi, nyugdíjasok is igyekeztünk állatállományunkat fenntartani, gyarapítani. Törekvéseinket, uniós intézkedésekre hivatkozva, Flutur miniszter úr fejbevágta. Ígérték, hogy a tavaly decemberben leadott minoségi tej után literenként 3000 régi lejt kapunk. Felkészítot tartott nálunk a kifizetési ügynökség az uniós pályázatokról, ekkor tudtam meg, hogy várakozásainknak lottek! Ezt közölték 136 termelovel hivatalos papíron, annyi levélben, hogy a postás alig tudta elhordozni. Az 1853-as kormányhatározat 21-es cikkelyére hivatkoztak, amelyben mindenrol, csak éppen a tejrol nincs szó! Jobb lett volna azt írni, hogy elfogyott a pénz. Szép támogatás, szép biztatás az állattartók számára: összesen 177 millió régi lej kárt okoztak a község tejtermeloinek! Leírtam, tessék, itt van. Legalább ennyi elégtételünk legyen…
A gyakori panaszokból csak egyet ragadtunk ki. A sok esztendovel ezelott tragikus körülmények között elhalt Vaszi Jánoska szülei jelezték, hogy bánatuk nem szunik, családi gondok is tetézik. Jánoska ugyanis annak a mondvacsinált robbantásos jelenetnek volt az áldozata, amely a sepsiszentgyörgyi Mihai Viteazul-szobornál történt a diktatúra utolsó éveiben. Hívtak, hogy elmondják.
- Gyermekünk halálába azóta sem tudtunk belenyugodni, azóta kilincselünk az ügy tisztázásáért - mondta az édesanya. - Akárhol kopogtatunk, mindenütt azt vetik szembe, hogy ez az ügy már kiment a határidobol. Csak a mi bánatunk nem. Sajnos, sehol senki nem fogad ebben az ügyben… le kell mondanunk róla. Bukarest is tud mindenrol, érdekes, csak arról nem, hogy ez alkalommal halálos baleset is történt. Huszonhárom éve fáj a seb, de ezt rajtunk kívül nem érzi senki.
Elmesélték, hogy terület fölötti pereskedés alanyai, s ez újra felkavarta bajukat-fájdalmukat.
- Sajnos - mondta Vaszi János -, véleményünket még a törvényszéken sem mondhattuk el magyarul, meg kellett fizetni, hogy románra fordítsák, s kevéske nyugdíjunkból pénzbírságot is kellett fizetnünk. Vannak hát bajok, nagyobbak és apróbbak a Csomád alatt…
Az egyház is megszólal
Gondjaik-bajaik felol t. Laczkó Vilmos plébánostól érdeklodtünk, aki 1585 katolikus lelket pásztorol. Elmesélte, hogy hét vallásfelekezet van a községben. Érdekes, hogy a magyar ajkú romák többségben katolikusoknak tartják magukat, s az ortodox testvéreknek többnyire magyar nyelven prédikál a mikóújfalusi román lelkész.
- Kérem, plébános úr, beszéljen arról, ami egyházközségét foglalkoztatja.
- Ünnepi esztendoben vagyunk: templomunk 140 éves, gróf Mikó Miklós segítségével építették 1867-ben, éppen a kiegyezés esztendejében. Nem volt az olyan könnyu, mert levél ment az akkori igazságügy-miniszterhez, Deák Ferenchez, szükség volt az o közbenjárására is. Anyaegyházközség 1919-tol vagyunk, Bükszád azelott Mikóújfalu leányegyházközsége volt.
- Milyen az egyház anyagi ereje? Van-e erobirtoka, földje?
- Javainkat a törvények szerint mind visszaigényeltük. Sajnos, erdobirtokunk nem volt. Szántóterületünk a Szent Jánosban volt és van. Itt visszakaptunk elobb öt hektárt, errol van birtoklevelünk. Még ennyit használunk ugyanott, ennek dolgában viszont a helybeli földosztók jóindulatára van szükségünk. Részt vettünk egy tanácsülésen, beszéltem a mérnökkel, írásban fejeztem ki az egyháztanács óhaját, hogy továbbra is használhassa az egyház a szentjánosi területet, és adjanak arra birtoklevelet. Választ még nem kaptunk. Van kaszálóterületünk is, sajnos, olyan helyen, hogy nagy hasznot nem hoz az egyháznak.
- Édesapám, Nagy Gyula közbenjárt annak idején, hogy a földosztáskor az egyház vagyonát ne vegyék el - magyarázta Nagy Lajos. - Valóban megmaradt a nehéz proletárdiktatúra idején is. Aztán a kollektivizálás 1962 -ben mégis betette az ajtót. S lám, ebben az új menetben megint gond van az egyházi földvagyonnal. Szinte hihetetlen.
- Most azzal foglalkozunk, hogy villanyáramot köttessünk a ravatalozóba, s ha majd az ido engedi, a plébánia tetozetét is szeretnénk felújítani, a hittanterem épületét újra akarjuk építtetni - folytatta a plébános. - Ebben az évben ünnepre gyulünk. Augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, a templom búcsúünnepén emlékezünk meg a 140. évfordulóról is. Idegenforgalmi értéke templomunknak a Mária mennybemenetelét ábrázoló oltárkép, amelyet Sovánka István, az erdélyi üvegmuvesség nagy mestere festett. Az ünnep alkalmával fogunk találkozni kedves hittestvéreinkkel a magyarországi Berhidáról és Vasadról. Ok ugyanis, mint Sepsibükszád testvértelepülései, mindig egyházunk vendégei is.
Mikes Árminról keveset tudnak,
bár az o nevét viseli az iskola. Az épületet annak idején megvásárolta a gróftól a község. Sokan most is azt tartják, hogy találóbb lett volna az iskolát az üvegmuves Sovánka Istvánról elnevezni, akinek síremléke a falu köztemetojében található. Arról nem is beszélve, hogy a tanárok elvárták volna a Mikesek mai leszármazottaitól, hogy néhanapján ellátogassanak az osök nevét orzo iskolába.
- Van-e gond itt a tanulólétszámmal? - tettük fel a kérdést Steckbauer Magdolna tanítónonek, aki 32 éve tanít itt, és az iskola szakszervezeti elnöke.
- A gyermeklétszámmal az elemiben nincs gond, minden osztályban húsz fölötti a létszám. Az V-VIII. osztályokra sem panaszkodhatunk, mert jó az utánpótlás, eloreláthatólag nem is lesz ilyen gondunk. Összevont osztályok soha nem is voltak - egészítette ki Bács Piroska igazgató.
A tanítóno elismeroen nyilatkozott a helyi önkormányzatról, elmondta, hogy nemcsak az iskola-óvoda, hanem a község gondjait is lelkükön viselik. Pályáztak az iskola épületének bovítésére. Ott kapna helyet egy új tornaterem, és a muzeális értéku üveggyujtemény is kikerülne a szuk térbol, melyben most tárolják. A régi tornaterem felújítására is sort szeretne keríteni a községvezetés. A jelenlegi épületegyüttes nagyon zsúfolt. Az iskola idovel terjeszkedni kényszerül. Ha sikerül majd új székházat építeni a helyi tanácsnak, ennek nem lesz akadálya.
Az intézmény hírnevét növeli évek óta a tanulók Mihai Trifoi tanár vezette eszperantó csoportja. Megtudtuk, hogy a Nemzetközi Eszperantó Társaság ebben az évben Franciaországban tarja évi tanulószimpóziumát, és helyi szponzoroknak köszönhetoen a nyáron hat sepsibükszádi tanuló tanáruk vezetésével részt vehet a rendezvényen.
Kisgyörgy Zoltán