Máról holnapra: Márciusi szégyen

2007. március 9., péntek, Archívum 2003–2007

Az elso szabad március 15. háromszéki megünneplésének megszervezésébol mára a feszültségeket és kellemetlenségeket kioldotta, kimosta az ido, s tizenhét év távlatából nagyjából az ünnepség emelkedettsége, szépséges pompázatossága maradt. Az a fantasztikus közösségi élmény, amikor egy nemzet vagy ennek egy része számszerusíthetoen is meg tudja mutatni, fel tudja mérni a maga erejét, a maga együvé tartozását, s ezt a nagyvilág számára is tudatosítja.
Nagyot fordult azért a világ, hisz ma, ami az ünnepséget illeti, nem a magunk gondja miatt, hanem a forradalomnak és szabadságharcnak, az emlékezésnek nevet és tartást adó budapesti történések miatt kell aggódnunk és csóválnunk a fejünket. Újra az a gond, mint 1848-ban: szabad-e, helyes-e, egyáltalán kell-e ünnepelni? A különbség mindössze annyi, hogy 159 évvel ezelott a bécsi kamarilla és budai meg pesti helytartóitól kellett tartani, hogy nem lövetik-e, nem veretik-e szét az utcára vonulókat, ma arra kell a magyari magyarokat bátorítani, hogy ne féljenek, a saját, demokratikusan választott kormányuk nem mer még egyszer közéjük lövetni, nem merészel ellenük lovasrohamot vezényelni, kardlapozást elrendelni, mert nem ribillióba, hanem rebellióba torkollhat az orültség.
A legnagyobb szégyen, hogy egyáltalán felmerülhet egy magát demokratikusnak mondó államban, hogy a legnagyobb nemzeti ünnepén kivonulhat-e köztérre, utcára állampolgára, megjelenhet-e a felmenoinek krajcárjaiból összerakott Ország­háza elott, hogy Kossuth Lajos szobrához egy szál virágot elhelyezhessen, vagy a ,,csendes többség” tagjaként otthon kussolva tunodjék azon, hogy vajon ezen a megemlékezésen ki fog felmászni a Petofi, Kossuth vagy éppen Batthyányi Lajos szobrára, hogy reformer- és forradalmárképbe tornássza magát?
Szóval odajutottunk, hogy itthon, Erdélyben mi nyugodtabban, nagyobb szabadságban és biztonságban készülhetünk március 15. megünneplésére, mint ott, ahol ez az ünnep megszületett. Magyarországon szellemiségében új Bach-korszakra, Kun Bélára és társaira emlékezteto dolgok történnek. Rákosi Mátyásra, a Kádár-korszakra visszavigyorgó ötletekkel, taktikai fogásokkal, stratégiai elképzelésekkel gyalázzák meg a legszentebb magyar ünnep elokészületeit.
Szégyen. Márciusi szégyen.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép