Péter Károly Jeno
Egy igazi sokoldalú - all round - sportember, aki a hagyományos sportokban szerzett alapokkal sikeresen helytállt a kalandversenyeken, az extrém sportok világában is.
Sepsiszentgyörgyön született 1973. április 5-én. Sportszereto családban nevelkedett. A szülok idoskorukban is sportolnak, síelnek, kerékpároznak. Károly alig múlt ötéves, amikor elkezdett síelni a néhai Köpe Zoltán tanár úr irányításával. A tanár úr tragikus végzetét (lavina vitte el) követoen Benedek Ferenc és Orbán István irányította lépteit (léceit), a decemberi változások után, 1990-ben szakított az alpesi sível, talán azért is, mert két edzoje Magyarországra költözött, és a sportág megtorpanni látszott.
Hét évvel késobb, 1997-ben visszatért a sípályákra, de mint túrasízo. A mufajban már jártas Szocs Imre tanácsait követte az Elektro Sportegyesület színeiben, s jól, hiszen az érettségi után a brassói egyetem testnevelési karára iratkozott be, és természetesen az egyetem csapatában folytatta a síalpinizmust, majd a Brassói Dinamo igazolta át. Elvitathatatlanul sikeresnek bizonyultak pályafutásának brassói évei, hiszen ezalatt részt vett egy világ- és két Európa-bajnokságon. Érmeket nem szerzett, de rendszeresen ott zárt a jó középmezonyben, 2004-ben a spanyolországi világbajnokságon például váltóban a 7. helyet szerezte meg a csapata, párosban pedig a 26. helyen zárt. A világversenyeken elszalasztott érmekért az országos bajnokságokon kárpótolta magát. 2002-ben országos bajnokságot nyert csapatban, az egyéni viadalokon pedig kétszer is ezüstéremmel jutalmazták teljesítményét.
Közben 2001-ben részt vett a Marlboro szervezte kalandversenyen Ciprusban és az Egyesült Államokban - sikerrel, itthon pedig két kalandversenyen is a gyoztes csapatnak volt a tagja. Magyarországon elindult egy Ironman triatlonviadalon (3,8 km úszás, 180 km kerékpározás, 42 km futás), és becsülettel célba ért, igazolva rendkívüli adottságait, állóképességét, kitartását, munkabírását. Ezt igazolja egyébként a hét maratoni futása (valamennyit teljesítette), részvétele a sikeres alaszkai expedícióban és a hat Bécs-Budapest szupermaratonin.
Amikor nem síelt, nem kalandversenyzett, nem triatlonozott, minifocizott a Mikósokk csapatában, kosarazott a Bálványos együttesében, az Alpinsport Egyesület és a Gáll Lajos Futókör tagjaként aktívan részt vett - és részt vesz ma is - a sportversenyek (utcai futóversenyek, triatlon-, duatlonvetélkedok) szervezésében.
Civilben síszakos testnevelo tanár, aki elvégzett egy menedzsment szakot is. Nos, felesége, Cecília diákkorában kosárlabdázott, síelt, sziklát mászott. Kislányuk, Boróka mindjárt három hónapos. Károly minden vágya sokáig sportolni, természetesen, együtt a családdal, feleségével, majd leányával, és szeretne egykori iskolájában, a Székely Mikó Kollégiumban tanítani.
Akácsos Barna Zsolt
Nagy elodök - mint Radó Ilona, Ugron Jozefina, Nagy Irén, Kicsid Gábor… - hagyományának továbbvitelére, a háromszéki kézilabdázó-tehetségek hírnevének öregbítésére vállalkozott Akácsos Barna Zsolt, aki Sepsiszentgyörgyön született 1967. szeptember 12-én. Az 1-es számú Általános Iskola padjaiban tanulta meg a betuvetést, sportpályáján vette eloször kézbe a kézilabdát, s jól forgatta a kezében, mert rövid idon belül Fodor Sándor testnevelo tanár átirányította a sportiskolához, ahol aztán Ceangau Sándor csapatába került, és 1984-ig ott is maradt, aztán Székelyudvarhelyre irányította mestere, Szabó Dénkó ifjúsági divízióban szereplo csapatába, ahol nagy szükség volt egy góleros jobbátlövore (a balátlövo szerepkört Csavar Zoli töltötte be). A két ,,nagy ágyú” remek munkáját ismerte el a román ifjúsági válogatott szakvezetése, amikor a két átlövot meghívta a világbajnokságra készülo keretbe. Az 1987-ben sorra került ifjúsági világbajnokságon végül is az ötödik helyen zárt a román válogatott, de a csak ötödik hely nem az átlövok számlájára írandó, ok tették a dolgukat, s surun ,,muzsikára” fogták az ellenfelek kapujának hálóját.
A világbajnokságot követoen a Mârsai Kárpátok A-osztályos csapata profi szerzodést ajánlott Barninak, s így az érettségi után át is költözött a Déli-Kárpátok aljára. Egy év eltelte után jött a behívó, és Barninak mennie kellett. Na nem mundérba öltözni, hanem a Steaua piros-kék mezének felöltésére szólították ,,hadrendbe”, olyan játszótársak társaságába, mint Stînga, Dumitru… s ha már ott volt a nagyok társaságában, behívták a nagy válogatottba is. Nyolcszor öltötte magára a címeres mezt. A katonai évek letelte után a Nagybányai Minaur kereste meg, Akácsos hallgatott a hívó szóra, s milyen jól tette: 1989-ben Román Kupát nyert a Minaurral, és indulhattak az európai kupagyoztesek viadalán, ahol balszerencséjükre találkozniuk kellett az akkor már igen eros veszprémiekkel, akik el is búcsúztatták a további küzdelemtol. Még ez évben megkereste az FA Göppingen, s mivel éppen nézeteltérése volt a Minaur edzojével, Eduard Panaval, szedte a sátorfáját, és ment, átváltott a Bundesliga II.-re, maga mögött hagyva a román bajnokságot, melyben 250 bajnoki mérkozést játszott. Remek évet zárt, hiszen a Bundesliga II. gólkirálya lett 239 góllal. Szinte mondani sem kell, egymásnak adták lakása kilincsét a Bundesliga I. csapatainak menedzserei, de hiába, Barni nem vállalta már a végeláthatatlan utazásokat, családja volt - felesége a szintén kézilabdás Kopacz Erzsébet -, két gyermekük, István és Mónika, akik ragaszkodtak közellétéhez. Kézilabdázni azért csak kellett, így aztán elobb a szintén másodosztályú Ehrlangen, majd a HSG Warel színeiben buvölte a labdát. Közben elvégezte az edzoi iskolát, a játék mellett edzosködött is, egyelore ifjúsági csapatoknál, tanítványa lett a fia, István is, aki magasabbra nott, mint édesapja, és foleg ,,nagyobb lábon jár”, hiszen 49-es cipot visel, és kapus, kislányuk, Mónika szakított a családi hagyománnyal, a kézilabdával, és a kick-boxnak hódol. Akácsosék ma is Németországban élnek.
Vass Ildikó
1978. június 7-én született Sepsiszentgyörgyön. A Mikes Kelemen Fogimnázium - akkor Líceum - mellett muködo Iskolás Sportklubnál tanulta meg a kosárlabdázás ábécéjét - elso edzoje Váncsáné Molnár Katalin -, csiszolta évrol évre tudását. Még középiskolás, amikor edzojével együtt a Brassói Fartec A-osztályos csapatát erosíti, majd a középiskola elvégzése után a kolozsvári egyetemi évek következtek, s természetesen a magasabb szintu kosárlabdázás a Kolozsvári Egyetem (Universitatea) együttesében. Öt évet töltött a kincses városban, négyet az egyetemi tanulmányaival (párhuzamosan ment a kosarazás is), egyet pedig még ráhúzott mint játékos az egyetem csapatában. Nem maradt ki természetesen az ifjúsági válogatottból sem, ennek három éven át a tagja, s itt készíti elo útját a nagy válogatottba.
A Szamos-parti évek után kosárlabdázó-pályafutása nyugatabbra tolódott, klubjainak skáláján feltunik a Post Wien (2001-2002), Szekszárd (2002 oszén), BC Wolfenbüttel (2003 tavasza), TSV Wasserburg (2003-2004). Az utóbbival bajnoki címet nyer. A klubok sorában a Lipcsei BBV következik, ennek színeiben lesz a német bajnokság legeredményesebb játékosa. Német ,,kosárkirálynoként” kerül Litvániába az Avi Marianpole együttesébe, mellyel aztán játszhat az Euroligában, bajnoki ezüstérmes lesz, és Balti Liga-bronzérmes. A sikerek ellenére a hidegebb balti államból átteszi székhelyét a meleg Spanyolországba, még pontosabban, átigazol a Yaya Maria Porta Lugo csapatába. Nem csak a meleg, de a kosárlabda szempontjából is jól jár, hiszen jelenleg a spanyol bajnokság Európa legjobbjai közé tartozik, s Ildikó szereti a kihívást.
Közben a román szakvezetésnek eszébe jut, hogy volt egyszer egy Vass Ildikó nevu játékosuk az ifiválogatottban… Meghívják a nagy válogatottba tehát, s Ildi jön, végigharcolja az Európa-bajnoki selejtezoket, aztán részt vesz az Európa-bajnokságon, ahol ugyan nem állnak dobogóra, csak a 12. helyen végeznek, de annyira jól játszott, hogy meghívták a 2007-es Eb-re készülo válogatottba is. Ez csak logikus, hiszen olyan játéktapasztalattal, olyan tudással, amilyennel o a maga 1,79 méteres magasságával és 70 kilójával rendelkezik, nem sok kosárlabdázó leány dicsekedhet. És azzal a motivációval - a kosárlabdajáték iránti vonzalom, szeretet - sem büszkélkednek sokan, hiszen ahogy o maga mondotta: ,,nem a pénzért, hanem a kosárlabdáért élek, és imádok játszani”. Játssz is, Ildi, még sok-sok éven át.
Áros Károly