Közélet: Forradalmi események a Székelyföldön

2007. március 13., kedd, Archívum 2003–2007

A székelység 1848 tavaszán a székek és a városok közgy?lésein megvitatta és elfogadta a már említett kolozsvári programot. A hatósági fórumokon a konzervatívok mindenütt háttérbe szorultak, és a kezdeményezést határozottan átvette a korábbi nemzeti ellenzék, amely sietett maga mögé felsorakoztatni a székelység tömegeit. A két legkonzervatívabb f?királybíró, Matskási Lajos Udvarhelyszéken és Dindár Antal Aranyosszéken kénytelen megválni tisztségét?l, helyükbe közismert reformpártiak lépnek, ifj. Bethlen János az el?bbibe, illet?leg Zeyk József (1806-1852) az utóbbiba. Az európai forradalom híre, a nagy hatalmú osztrák kancellár, Metternich bukása, a pesti forradalom gy?zelme és a felel?s magyar miniszterelnök, Batthyány Lajos (1807-1849) kinevezése nagy lelkesedést váltott ki a közvéleményben. A korábban csendes székely városok utcáit tüntet?k lepik el, igazi társadalmi fórumokká változtatva a f?tereket.
A tüntetést Marosvásárhely kezdte, ahol az ott gyakornokoskodó jogász ifjúság a március 22-i gy?lésen mondta ki Horváth János ellenzéki képvisel? védnöksége mellett, hogy elfogadja a pesti ifjúság 12 pontját. A magyar joggyakornokokhoz csatlakoztak románok és szászok is, köztük a kés?bb nevezetes Avram Iancu (1824-1872), Papiu Ilarian (1828-1878) és mások, akik a jobbágyfelszabadítást els? teend?nek nyilvánították. Ekkor még az ott-tartózkodó szász ifjak sem utasították el a pesti 12 pontot, s így az uniót sem. Az ifjúság esténként fáklyásmeneteket rendezett, éltette az uniót, Kossuth Lajost, szavalták a Nemzeti dalt és az Urházy-féle Unió-dalt. A mozgalomban gyorsan felülkerekedtek a nemzeti eszmék, amelyeknek f? hangoztatója Marosszék egyik országgy?lési követe, a liberális középbirtokos nemes, Kossuth kés?bbi megbízottja, Berzenczey László volt, akit az ifjúság saját vezérének fogadott el. Valószín?, hogy az ? ötlete volt a székely nemzeti gy?lés összehívásának követelése. A székelyföldi radikalizmus fokozatosan az ? személye körül csoportosult. Ezután külön kezdtek gy?lésezni a román joghallgatók is, a szászok elhagyták Vásárhelyt. Rövidesen a román kancellisták is követték ?ket, de már azzal az elhatározással, hogy április 30-án, tavasz vasárnapján Balázs­falván összegy?lnek saját kérdéseik megtárgyalására. Ennek hírét gyorsan elterjesztették, s mivel senki sem tudta, hogy mi lesz a tervezett gy?lés kimenetele, a román mozgalom további alakulásában Puchner tábornok, az erdélyi f?parancsnok Bécs egyenes utasítására arra figyelmeztette Teleki József gubernátort, hogy figyeltesse a románok mozgalmait, s foganatosítson óvintézkedéseket. Április elsején Székelyud­varhely f?terét is nagy néptömeg lepte el. A szónok a megbukott Metternich rendszerét, mint a nép zsírját szívó, az erkölcsöket megmérgez?, a hatalmat csak egynéhánynak kezében össz­­pon­tosító rendszert bírálta. Pálffy János, a székely ellenzék kiemelked? vezéralakja a népgy?lésen kijelentette: boldog, mert ezután nem fog hereként élni az ország javaiból, hanem annak terheit hordozva, jöv?jét a köznéppel együtt munkálja. Udvarhelyszék nemesi rendje 1848. március 30-án elhatározta, hogy lemond nemesi címeir?l, s a közterhekb?l részesedni kíván. Az ilyen események hatására a nép és az átalakulás élére álló férfiak közt megsz?nt a feszültség és távolságtartás, s az euforikus közhangulat szelleme hatotta át a székely kisvárost. Este a kollégium ifjúsága és az iparos ifjúság, akárcsak pár nappal korábban Kolozs­várt, majd Maros­vásár­helyt, együtt járta be az utcákat, fáklyásmenettel köszöntve a forradalom eszméit, miközben Pet?fi-dalokat s a Nemzeti dalt énekelte.
Az 1789-es francia for­radalom polgári egyenl?séget hirdet? eszméi 1848 tavaszán Erdélyben Székelyud­­varhelyt és Udvarhely­széken váltották ki a legautentikusabb forradalmi közhangulatot. És nem véletlenül. A fejl?désében megrekedt, de múltjára büszke székely kisváros túlszaporodott, s a szegénységben él? kézm?iparos rétege és az igen gyenge term?képesség? talajon gazdálkodó szegény rend? kisgazdák, valamint a jelent?s számú zsellérség (inkább napszámos réteg) a hirtelen beköszöntött változástól helyzete javulását várta, mégpedig azonnal. A társadalmilag lesüllyedt székely rétegek mentalitásában.
Az 1848. április 3-án kezd?dött közgy?lés forradalmi hangulatban zajlott le, s a nemesi rendek ehhez alkalmazkodva kinyilvánították, hogy a közterhek hordozásában részt kívánnak venni. Ugyanakkor a grófi, bárói, s minden más nemesi megkülönböztet? címet eltöröltek. Jellemz?, hogy a Marosvásárhelyr?l Udvarhelyre érkez? radikális jogász, ifjú Veress Ádám a látottakat úgy értelmezte, hogy az udvarhelyszékiek megvalósították az egyenl?séget a magyarországi példa nyomán.
Az átalakulás vezet?i természetesen a polgári világ eszmerendszerének keretei között hirdették meg a fenti elveket, amelyek számukra a rendek privilégiumainak megszüntetését, a nép felszabadítását, a demokratikus reformokat jelentették. Mind­ezeket Erdély és Magyarország újraegyesítésével vélték megvalósíthatónak. S mivel az uniót a magyar országgy?lés már felszínen tartotta, az erdélyi országgy?lésen volt a sor ugyanezt tenni. Ennek összehívását azonban Bécs egyre halogatta. Ezért Udvarhelyszék április 4-én harminctagú küldöttséget menesztett Ko­lozsvárra Teleki József f?kormányzóhoz, sürgetve az országgy?lés mihamarabbi megtartását, s az uniót. A küldöttséget Pálffy János vezette, akinek a nevét annál inkább felkapta a hír, mivel a f?kormányzónak nyíltan a szemébe mondta: ha nem lesz országgy?lés, akár harmincezren is eljönnek Kolozsvárra.
Május hónapban a néphangulat további radikalizálódása következett be. 1848. május 2-án már nemcsak Székelyudvarhely s a közelebb fekv? falvak népe vett részt a tüntetéseken, mint az áprilisi mozgalmakban, hanem a távolabbi helységek lakói is.
A tömeg követelte Ugron Lázár királybíró és Ugron Gáspár széki pénztárnok lemondását, s házaikat megrohanta. Pálffy Jánosnak, aki változatlanul a legnépszer?bb vezet?je volt a helyi forradalmi mozgalmaknak, csak nehezen sikerült a tömeget elvonulásra bírnia. ,,Most a szabadságért, a személy- és vagyonbiztonságért kell küzdeni, s épp ezért óvakodni kell a más tulajdonát szentségtelen kezekkel illetni.”
Csíkban április 12-én ugyancsak nagygy?lés keretében új er? lépett fel: a határ?r-katonaság képvisel?i követelték a 84 éve tartó terhes határ?ri intézmény megszüntetését. Mikó Mihály (1817-1881) helyettes f?királybíró egyetértett ezzel, de a váltakozások csendes bevárására kérte a népet. Háromszéken a székely társadalmi rendek közötti nézeteltérések bels? forrongás lehet?ségét vetítették el?re, ezért itt a feszültségek csökkentése volt napirenden ahhoz, hogy a korszer? reformok megvalósítását el lehessen kezdeni. Így is történt. Háromszék közgy?lésén, április 11-12-én minden társadalmi rend képviseltette magát. Nem volt véleménykülönbség abban, hogy a pesti 12 pontot s a kolozsvári programot Háromszék elfogadja-e, ebben a kérdésben egyöntet? ,,igen” volt a közgy?lés állásfoglalása, de a hogyan kérdésében jelent?s véleménykülönbségek mutatkoztak. A mérsékelt szabadelv? nemesség, Szentiványi György képvisel?vel az élen, itt is az alkotmányos formák betartására hívta fel a népet, de a határ?r katonai képvisel?k közbevágtak: ,,Megcsalatunk, mint valánk csalva 84 év óta.” A közgy?lés vezet?i érvekkel csendesítették le a katonai rendek képvisel?it, hogy végül a közgy?lés elfogadja azt a programot, amely 1848 tavaszán a legfrappánsabban fejezte ki az egész székelység akaratát. Az elfogadott program a következ? pontokat tartalmazta: az unió megvalósítása; a közterhekben a hon minden fia részesedik; egyenl? polgári és vallási szabadság jár mindenkinek; az úrbéri viszonyok kárpótlás mellett teljesen megszüntetend?k; a székelyföldi határ?r katonai rendszer megsz?nik, és helyette nemzet?rséget szerveznek. Vitán felül: ez a program a feudalizmus és rendiség, valamint az abszolutista kormányzati rendszerek végét jelentette, s egyben megalapozta a székely társadalom polgári átalakulását.
Az átalakulás törvényes fórumának, az erdélyi országgy?lésnek összehívását a liberális magyar ellenzék, köztük a székelyek is már a márciusi napokban kérni és követelni kezdték, de Bécs ellenállását csak nehezen és kés?bb sikerült legy?zni. S akkor is csak úgy, hogy Teleki József f?kormányzó önhatalmúlag hirdetett országgy?lést, melynek megnyitását május 29-re t?zte ki. Ezt aztán az udvar is jóváhagyta. De a két hónapos késés máris nehéz helyzetet teremtett; áprilisban és májusban tömegessé váltak a jobbágymozgalmak, s a bécsi kamarillától kiinduló propagandának sikerült elhitetnie a köznéppel, hogy a jobbágyi terheket nem a magyar forradalom, hanem a császár törli el. Ez a propaganda annál inkább hatott, mivel a május 15-17-i balázsfalvi Román Nemzeti Gy?lés már feleskette a románságot a császár iránti h?ségre, kijelentve, hogy még tárgyalni sem hajlandó az unióról mindaddig, amíg az erdélyi románságot nem nyilvánítják bevett, önálló nemzetté.
Egyed Ákos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2007-03-13: Archívum 2003–2007 - :

Világfigyel?: Röviden

2007-03-13: Archívum 2003–2007 - :

Közélet: Kronológia