Végül, ha késlekedve is, május 29-én Kolozsváron megnyílt az utolsó erdélyi rendi országgy?lés. Ott voltak Erdély magyarságának ismert képvisel?i, akik a megel?z? két évtizedben a reformmozgalmat vezették: Wesselényi Miklós (1796-1850), Kemény Dénes (1803-1849), id. Bethlen János, Szász Károly (1798-1853) és mások. Ez az országgy?lés hozta meg az átalakulás törvényeit; megszavazta az uniót, a törvény el?tti egyenl?séget, a jobbágyfelszabadítást, a szabad sajtót, s törvényt hozott a választói jog kiterjesztésér?l. Ezek a törvények véget vetettek a feudalizmusnak, a rendi kiváltságoknak, s megalapozták Erdély polgári átalakulását.
Megoldás nélkül maradt viszont Erdély egyik legsúlyosabb kérdése, a nemzetiségi kérdés, amely inkább birodalompolitikai problémává, az 1848-as forradalom gordiuszi csomójává vált. Ezek ellenére a kolozsvári országgy?lés elvégezte a legalapvet?bb feladatát. A jelen lev? 22 szász és 5 román képvisel? is megszavazta a törvényeket, az uniót is, de - amint rövidesen kiderült - a román és a szász vezet? réteg nem értett egyet az unióval, s csak id? kérdése volt, hogy a kamarilla a maga oldalára állítsa mindkét nemzet mozgalmát. A székelység képvisel?i: Berde Mózes, Mikó Mihály, ifj. Bethlen János, Pálffy János és mások azt is kérik, hogy a székely katonaság ügyét oldja meg elfogadható módon az országgy?lés. De ebben a kérdésben csak elvi döntés született, mert az események azt mutatták, hogy szükség lehet a székely fegyveres er? megtartására. Tetézte a bajt, hogy a székelyföldi jobbágyságnak csak töredéknyi részére terjedt ki a jobbágyfelszabadító törvény, mivel a székely örökségen - az ?si székely magánbirtokon - települt jobbágyot kivették az úrbériség fogalomköréb?l. Emiatt nagy elégedetlenség keletkezett a jobbágyság soraiban. A székelyföldi eseményekre március 15-e óta nagy hatást gyakorolt a magyar forradalmi kormány, amely igénybe is szerette volna venni a székely határ?röket a honvédsereg kiképzésében, s?t, a szerbek támadásának kivédésében is. Ennek érdekében küldöttséget indított a Székelyföldre.
Batthyány miniszterelnök
a Székelyföldre küldi Gál Sándort és Klapka Györgyöt
A magyar közvélemény, s?t, a politikai vezet?k körében is élt valamiféle olyan elképzelés, hogy a Székelyföldön minden rendben van, hogy ott nem osztják meg bels? ellentétek a társadalmat. Emiatt nagyok voltak az elvárások is, f?ként a székely katonai er? iránt. Következésképpen, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarország déli határait veszély fenyegeti, Batthyány miniszterelnök a székelyeket is segítségül hívta a veszély elhárítására. Május 19-én felhívással fordult hozzájuk, hogy küldjenek kebelükb?l önkénteseket a szervezend? magyar hadseregbe. A felhívást Gál Sándor (1817-1866) miniszteri katonai tanácsadó, a Székelyföld kés?bbi katonai f?parancsnoka, valamint Klapka György (1820-1892) százados, kés?bb Bem tábornok helyettese, vitte a Székelyföldre. Gál részletes beszámolójából ismerjük a küldetés lefolyását. Jelentése szerint a székely fiatalok közt mindenhol lelkesedést tapasztalt, de a széki tisztségek visszafogottságot mutattak, és ez nem kis zavart keltett a közvéleményben. Arról volt szó, hogy a küldöttséggel egy id?ben érkezett meg a Gubernium átirata Kolozsvárról, gyanúsnak ítélve az említett küldöttek tevékenységét, mivel azok nem jelentették be küldetésük célját az erdélyi központi szervnél.
Legeredményesebben Háromszéken m?ködtek: itt három népgy?lést rendeztek, és egyiken Dobay ezredes, a második gyalogezred parancsnoka kijelentette, hogy kész segítséget nyújtani a magyar forradalom vezetésének, amikor arra felszólítást kap. A háromszéki jobbágyság már említett elkeseredését úgy sikerült megszüntetni, hogy Pünkösti Gergely (1822-1912) ?rnagy nyilvánvalóan nem csak saját véleményét mondta, amikor kihirdette, hogy Háromszéken ett?l a naptól kezdve megsz?nik a robot. Fokozatosan kialakult Háromszéken az a bels? társadalmi egység, amely aztán lehet?vé tette az eredményes cselekvést. A nyár folyamán megkezd?dött a katonai együttm?ködés is a székelység és a magyar kormány között: a háromszéki gyalogezred egy zászlóalja és egy huszárosztály júliusban csatlakozott a magyar hader?höz, s ugyanezt tette augusztusban a csíki ezred egyik zászlóalja is. Ezek az egységek részt vesznek a Jella?i? elleni harcokban, és majdan Bem tábornok erdélyi hadjáratában kiváló helytállásukkal kiérdemlik a f?vezér többszöri elismerését. De ez még messze volt, addig a magyar országgy?lésnek meg kellett oldania az egyesülés által felvetett kérdéseket, köztük a székelyföldieket is.
A székelykérdés
a pesti magyar országgy?lésben.
Kossuth és a székelyek
Az els? közös népképviseleti országgy?lés 1848. július 5-én nyílt meg Pesten, ahol napirendre kerültek Erdély dolgai is. Külön gondot okozott a székely határ?ri rendszer megszüntetése, a szabad székelyek helyzetének tisztázása s a székely örökségekben lakó jobbágyok felszabadítása. Említettük, hogy a fenti kérdésekkel kapcsolatban az utolsó erdélyi rendi gy?lés nem tudott megfelel? törvényeket hozni, ezért az ügyek kezelése a magyar országgy?lésre testálódott. Mivel a magyar politikusok a székely társadalom valódi állapotát még annyira sem ismerték, mint Erdély helyzetét, az országgy?lés székely képvisel?it?l várták a megoldási javaslatokat. Ezeket azonban késleltette a székely és az erdélyi magyar követek egy része közti nézetkülönbség. A magyar országgy?lésben Erdély kérdését, s különösen a székelység ügyét, els?sorban Kossuth karolta fel, akinek Habsburg-ellenes nézetei ugyancsak találkoztak a székelység érzelmeivel. Ezt Pálffy János, miközben rámutatott arra is, hogy miért volt Kossuth annyira népszer? a székelyek között, így fogalmazta meg: ,,A magyar nemzet három század alatt sem felejtette, s nem is fogja soha felejteni azel?tti függetlenségét, önálló hatalmát és nagyságát; szóval, históriai múltját, mely után epedve, mindig fiatal vággyal, fájdalommal és bosszúval telve tekint azon id?be, melyben e drága kincse elraboltatott, s mert rabló az osztrák, gy?löli uralmát, hagyván azt örökségül nemzedékr?l nemzedékre, valamint a kötelességet is mint jogos cselekedetet az er?szak ellen, lerázni az idegen igát bármikor nyíljék alkalom reá, nem keresve újabb okot, állván századok óta az eredeti ok. E hagyományos gy?lölség az osztrák uralom ellen, s a vágy, szabadulni t?le, a nemzet vérébe ment által, jellemének kiegészít? részét alkotja.” Kossuth Lajos mint magyar ember ,,hangot és életet és nyilatkozást adott azon érzületnek, mely millió kebelben szunnyadott, de soha ki nem aludt”.
Pálffy megfogalmazásában lehetnek túlzó kifejezések, de alapjában a szerz? jól látta Kossuth és a magyarság egymásra találásának lelki tényez?it. S mivel a székelységet a Habsburg-hatalom fokozott mértékben megfosztotta eredeti szabadságjogaitól - idegen rendszert kényszerített rá, s er?szakkal avatkozott be önigazgatási szerkezetébe -, azt a magyar politikust volt hajlandó támogatni, akit?l a szabadságot és nemzeti jogainak visszaszerzését remélhette. Ilyen politikusnak tartotta a székelység Kossuth Lajost. Jakab Elek, a megbízható kortárs tanú írta visszaemlékezésében, hogy Kossuth az ifjúság és a nép ,,bálványa s a sötétség, a zsarnokok és szolgalelkek félelme volt”. Erdélyben Kossuthnak a magyar társadalom éget? kérdéseire megoldást ígér? országgy?lési beszédei már a reformkorban a társadalom minden rétegében közbeszéd tárgyát képezték. Érthet?, hogy a forradalom kitörése után még jobban figyeltek rá. A pesti országgy?lésnek tizenkilenc székely képvisel?je volt. A legaktívabbak, legalábbis ekkor, mind Kossuth-pártiak, akik kés?bb országgy?lési teend?ik mellett más, fontos feladatok elvégzésére is felhatalmazást kaptak. Els?ként kell megemlítenünk Marosszék egyik követét, Berzenczey Lászlót, akit már jól ismertek, mert az unióért és a reformokért vívott erdélyi küzdelemben ugyancsak kit?nt. Kossuth feltétlen híve volt, aki bizalmába is fogadta. A magyar országgy?lésben ? szónokolt a legtöbbet a székelyek nevében, s mert ehhez jól értett (ezért nevezték némi éllel ,,Kis Kossuth”-nak), gyakran tapssal kifejezett elismerést kapott képvisel?társaitól. A székely köznép, kisnemesség szerette, a jobbágynép saját érdekei védelmez?jének tartotta, mert az 1846-47-es erdélyi országgy?lésen a székely jobbágyok részére is kedvez? úrbéri törvényt követelt. A liberális és konzervatív nemesség soraiban viszont számos ellenfele volt, mert túlzóan radikálisnak, s?t, széls?ségesnek tartották - s nem éppen alaptalanul.
Egyed Ákos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.