Ezernyolcszáznegyvennyolc: Súlyos helyzet Erdélyben. A polgárháború kezdetei

2007. március 17., szombat, Archívum 2003–2007

Erdély forró nyarát 1848 ?szén hatalmas polgárháború követte. A polgárháború kezdeteir?l eltér? véleményeket olvashat az érdekl?d? a magyar vagy a román, illet?leg a szász történetírásban, amelyek olykor nyíltan, máskor hallgatólagosan, de mindig a másik félre hárítják a nagy véráldozattal járó katasztrófának az ódiumát. Legjobb módszer, ha az eseménytörténethez fordul a kutató, és a kronológiai sorrendet lehet?leg szem el?tt tartja. 1848. szeptember 11-ét írtak, amikor Jellasics horvát bán f?er?i Bécs tudtával, engedelmével, s?t megbízatásával átkeltek a Dráván, hogy elnyomják a magyar forradalmat. Szeptember 14-én a Bécsb?l vissza­tér? Urban alezredes nyomban átveszi a 2. román határ?rezred parancsnokságát, lázadónak nyilvánítja a magyar kormányt, megtagad minden engedelmességet erdélyi képvisel?inek, és megkezdi a román népfelkelés szervezését. Naszódon egymás után esketi fel Észak-Erdély falvait, köztük magyarokat is (akiket részben vagy többségben er?szakkal hajtanak Naszódra) a császár h?ségére és a magyar kormány ellen. A Naszódra vonuló parasztok magukkal hurcolják számos falu földesurát, református papokat, tisztvisel?ket, bántalmazzák ?ket, Naszódon pedig Urban ítélkezik felettük. Megmozdul az els? román határ?rezred is, ugyanígy cselekedve Balázsfalva körzetében. A Gubernium és Vay Miklós (1802-1894) teljhatalmú kormánybiztos hol egyezkedni próbál Urbannal, aki g?gösen és megalázóan elutasítja, hol er?szakhoz nyúl, mint Aranyoslónán szeptember 11-én, amikor katonaság nyomta el a magyar sorozóbizottság m?ködése ellen felkelt román parasztmegmozdulást. Szeptember 16-án a Szász Nemzeti Egyetem is megtagadja az engedelmességet a magyar kormánynak. Szeptember 15-25. között egy újabb (a harmadik) balázsfalvi gy?lés tizenöt román légió, azaz 195 000 felkel? felfegyverezését határozza el. S bár Puchner, a császári hader? f?parancsnoka csak kés?bb hagyja jóvá ezt a tervet, gyakorlatilag máris megkezd?dött a román népfelkelés. A magyar nemesség s a hivatalnoki kar menekül a falvakból a magyar városokba. Számos kastélyt felégetnek és kifosztanak a felkel?k. A magyar városok szervezik a nemzet?rségeket, amelyek ki-kicsapnak a felkel? alakulatokra; emiatt október 12-13-án a kolozsvári, illet?leg a marosvásárhelyi ideiglenes rögtönítél? bíróság kivégeztet négy román felkel?t, köztük B?trâneanu prefektust, ami olaj volt a t?zre. A felkelés általánossá vált, az erdélyi magyarság kétségbeesve fordult a székelységhez segítségért. Ilyen körülmények közt kerül sor az agyagfalvi Székely Nemzetgy?lés megtartására.
Az agyagfalvi
Székely Nemzetgy?lés
A székelyeket Berzenczey László kormánybiztos, marosszéki középbirtokos nemes, országgy?lési képvisel? hívta egybe Agyagfalvára 1848. október 16-ra. A Gubernium, amelynek elnöke ekkor gróf Mikó Imre volt, el?ször ellenezte, majd maga is bekapcsolódott a Székely Nagygy?lés szervezésébe. Október 16-18-án mintegy 60 000 székely gy?lt össze az öt székely székb?l, a többség Udvarhelyszékb?l, Csík- és Háromszékb?l. Marosszékb?l kevesen, Aranyosszékb?l pedig éppenséggel csak küldöttség indulhatott útnak a már fennálló polgárháborús állapotok miatt, hiszen az utakat ellen?rz? román népfelkel? csapatok éberségének, többszöri ellenállásának a leküzdésével juthattak el az udvarhelyszéki Agyagfalvára. Egyébként nem véletlenül gyülekeztek a székelyek a Nagy-Küküll? mellett fekv? agyagfalvi réten. Itt ugyanis már többször tartottak a történelem folyamán Székely Nemzetgy?lést, a legnevezetesebbet (...) 1506-ban. 1848 októberében Agyagfalván jelen voltak a székely társadalom rétegeinek a képvisel?i: a nemesi rend, a városok, a falvak népe, s ott volt a három székely határ?rezred is. Utóbbinak különösen nagy a jelent?sége: a határ?rezredek ugyanis még mindig az osztrák katonai f?parancsnokság, a General Commando alá tartoztak, s Puchner f?parancsnok határozottan megtiltotta, hogy a székely ezredek Agyagfalvára menjenek. A székely f?tisztek aggályoskodtak, mert szerették volna elkerülni a nyílt szakítást a f?parancsnoksággal, mégis a háromszéki ezred parancsnoka, Dobay Károly ezredes, valamint Sombori Sándor, a huszárezred parancsnoka engedett a közkívánatnak, és Agyagfalvára vezette az illet? ezredeket. A csíki ezred f?parancsnoka, Dorschner ezredes tulajdonképpen a császári f?parancsnoksághoz húzott, de kénytelen volt engedelmeskedni a tömegnyomásnak, így a csíki ezred sem hiányzott Agyagfalváról. Itt gyülekeztek a nemzet?rcsapatok is, amelyeknek az élén választott tisztek álltak. Az Agyagfalván összegy?lt székelyeknek sorsdönt? kérdésekben kellett állást foglalniuk: meg kellett határozni a székelység helyét a magyar forradalom és a kibontakozóban lev? ellenforradalom viszonyában, részvételét az erdélyi magyarság önvédelmi harcában, kifejezésre kellett juttatniuk az erdélyi népek iránti szándékát. A nagygy?lés határozatai mind rövid távon, mind perspektivikusan történelmi jelent?ség?ek voltak. A nagygy?lés elnökéül a Gubernium gróf Mikó Imrét nevezte ki, de a székelység ragaszkodott ahhoz, hogy szabadon választott elnöke legyen, és maga választotta meg elnöknek ugyancsak gróf Mikó Imrét, aki nagy népszer?ségnek és tekintélynek örvendett a székelymagyarság körében, bár túlzott óvatos politikájával az utóbbi id?ben sokan nem értettek egyet. Így Berzenczey László sem, a gy?lés összehívója, aki szintén székely nemes, akárcsak Mikó Imre, s akit szónoki tehetsége s daliás alakja miatt székely Kossuthként is emlegettek a kortársak; f?leg mégis azért nevezték így, mert Kossuth Lajosnak feltétlen híve volt, ?t a székely köznép valósággal bálványozta. A tanácskozást a kett?jük - Mikó és Berzenczey - mögé csoportosulók küzdelme jellemezte. Berzenczey eredetileg azért hívta össze a székelyeket, hogy önálló székely kormányt válasszanak, hozzanak határozatot az ?si székely szabadságjogok visszaszerzésének módjáról, s hogy székely katonai tábort szervezzenek. Mikóék más programot ajánlottak, nevezetesen: a magyar kormány és a magyar király iránti h?ség kinyilatkoztatását, békés szándékuk kifejezését Erdély népe iránt, határozat elfogadását védelmi ügyekben. Végül a két irányzat összevetéséb?l kompromisszumos határozatok születtek. A gy?lés hiteles jegyz?könyve szerint a székelység kifejezésre juttatta, hogy Magyarországon és az erdélyi részeken a kamarilla m?ködése odavezetett, hogy ,,az ország békés polgárait nemzetiség színe, ürügye alatt egymás ellen lázították annyira, hogy az egymással századok folytán békében élt nemzetiségek egymást fegyveres er?vel megtámadni részint készülnek, részint már meg is támadták, és nyílt háborút folytatnak”. Így volt: Erdélyben a polgárháború gyakorlatilag már az agyagfalvi gy?lés el?tt megkezd?dött. A tanácskozás els? napján a székelyek h?ségesküt tettek a magyar alkotmányra és a királyra, békére hívták fel a románokat és a szászokat. A székely társadalom bels? ellentéteinek megoldására hozott határozat kimondotta: jogban és kötelezettségben a Székelyföldnek minden lakója egyenl?; a székely határ?ri rendszer megsz?nik, a megszervezend? hader? a császári katonai f?parancsnokságtól elszakad, s csak a magyar minisztériumnak engedelmeskedik. Ezek a határozatok kijelölték a székelység helyét a magyar nemzetben: a teljes jogegyenl?ség kimondásával a magyar polgári forradalom alapelvét kiterjesztették a székelységre, feloszlatták a székely rendi natiót, ezzel a székelyek egyenként, polgárokként integrálódtak a magyar nemzetbe, amelyhez a középkor óta mint külön státussal bíró magyar etnikum, rendi nemzet tartoztak. Miközben a tanácskozás folyt, folyamatosan jöttek a polgárháborús hírek, hogy magyar családokat hurcolnak Balázsfalvára és Naszódra, hogy Urban Marosvásárhely ellen készül a közeli Szászrégenb?l, amelyet már korábban megszállva tartott. Ezért Berzenczey és pártja a székely katonai tábor megalakulását elfogadtatta a nagygy?léssel, s megfelel? el?készület nélkül a négy dandárra osztott, mintegy 30 000 f?s székely katonai er? kiindult a megtámadott erdélyi magyarság védelmére és a Székelyföldet bekerítéssel fenyeget? császári er?k visszaszorítására. A kezdeti sikerek után azonban a nagyrészt újoncokból s kiképzetlen népb?l álló felkel? csapatok fegyelme megbomlott, s a már bomladozó székely hader? Marosvásárhelynél Gedeon tábornoktól súlyos vereséget szenvedett. Ehhez a fegyelem megbomlásán kívül hozzájárult az, hogy a székelység egyetlen ágyúval sem volt felszerelve, és a katonatisztek nagy része passzív volt. A székely katonai er? veresége súlyos következményekkel járt: Maros- és Udvarhelyszéket ellenség szállta meg. Csíkszékre a császári tisztek semlegességet kényszerítettek, miközben az erdélyi magyarság magára maradt, mert a császári katonai er?, a román és a szász népfelkelés által is támogatva, kiszorította az erdélyi magyar katonai alakulatokat Erdélyb?l. Eközben irtóztató polgárháború folyt, amelyben a magyar nemzet?rségek lefegyverzése után a magyar nemesség és értelmiség, valamint tisztvisel?i családok tették az áldozatok zömét. Kisenyeden, Zalat­nán, Balázsfalva és Naszód térségében, K?rösbányán, Marosújvárt, majd a kalotaszegi peremvidéken október végén, novemberben és decemberben több ezer magyar polgári lakossal végeztek a román felkel?k és parasztok. Januárban Nagyenyed következett, ahol 600 halottja volt a Prodan és Axente prefektusok által vezetett légiók támadásának. Mindezekért majd február-márciusban magyar ellenakció követelt több ezer áldozatot a románság köréb?l. Eredetileg az emberölést, lopást és gyújtogatást elkövet?k megbüntetése volt a cél, de közben ártatlan polgári lakosok is elpusztultak a falvakban végzett akciók során. Mi történt eközben a Székelyföldön?
Egyed Ákos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2007-03-17: Archívum 2003–2007 - :

Irodalom: Nyergestet?