…1937?38-ban mint gyerek az állomási gödörben, vagyis ahol a katonaszobor van, ott volt egy nagy gödör, afféle homokbánya, ott kezdtem el játszani a labdával nyolc-kilenc éves koromban. Nem volt futballunk, s így rongylabdával játszottunk, mezítláb. Édesanyám mindig kereste a harisnyáját, mert mindig elvettem, és rongylabdát csináltam bel?le. Mikor már annyira jutottunk, hogy sikerült egy futballküls?t szereznünk, elmentünk Kurta Jóska bácsihoz, a mészároshoz, és vettünk egy disznóhólyagot, és azt tettük bele a küls?be. Úgy szólt a labda, mint egy rossz fazék. Teltek, múltak az évek, s mi közben futballcsapatot alakítottunk. Akkoriban minden utcának volt focicsapata, és minden vasárnap játszottunk egymás ellen, ki-ki egy gatyácskában, ing nélkül, másik saját ingében. Így tanultuk megszeretni a futballjátékot. Edz?nk nem volt, egymást igyekeztünk felülmúlni egy-egy kieszelt csellel, trükkel. Az iskolai évek a Székely Mikó Kollégiumba vezényeltek, ott figyelt fel egyik tanárom, és azt mondta nekem: Fiam, ha igyekszel, jó futballista lesz bel?led.
Jól eszembe véstem szavait. Össze is hoztunk egy fiatal csapatot, s elkezdtünk játszani Angyalossal, Uzonnal, Kilyénnel, Szotyorral… Aztán beiratkoztunk a bajnokságba. Els? bajnoki mérk?zésünket 1946-ban egy brassói csapattal vívtuk, s nyertünk 1?0-ra. Az akkori csapatunk: Szabó Barna, Wilmann Jen?, Kóréh Sándor, Veres József I., Veres József II., Szabó József, Mircea Com?nici, Andorkó Sándor, Hening Árpád, Boros János és Kisgyörgy Jen?. A meccs után Orosz Antal és Szabó Gyula bácsi megkérdezett Boros Jancsit és engem, hogy: Szeretnétek-e játszani a Textil csapatában? A meglepetést?l torkunkon akadt a szó. Olyan nagy csapat volt akkor a Textil, hogy kezd? labdarúgónak a közelébe se igen sikerült jutnia, és tessék, minket hívnak… Az id? tájt Göri bácsi volt a Textil edz?je, Brassóból jött, és neki is megtetszett a játékunk, így aztán közölte is velünk, hogy számít ránk. Attól a pillanattól kezdve elkezdtünk komolyan edzésre járni, komolyan edzeni. Göri bácsi az els? edzéseken nekiállított a kerítésnek, és rugdosgatta a labdát hol jobb, hol bal lábbal, csiszoltatta rúgótechnikánkat…
Bekerülni a nagy csapatba nagyon nehéz feladat volt, hiszen egy nagyon kiforrott együttes állt el?ttünk. Aki megkapta a lehet?séget, annak nagyon otthon kellett lennie a labdarúgásban. Meg is fordult a Textil berkében néhány válogatott játékos, de egy sem ült többet egy évnél, egyszer?en azért, mert nem tudtak beilleszkedni a csapatba. Boros Jancsit és engem befogadtak, megt?rtek maguk mellett. S?t, voltak játékosok, akik egyenesen szerettek, mint például Barabás Lajos, Sinka Mózes, Boga Ferenc, Hadnagy Gábor, Kiss Ern?, akik nem féltették posztjukat. Mint ifjúsági játékosok kerültünk be a nagy csapatba Boros Jancsival már 1948-ban, és szóhoz is jutottunk egy-egy mérk?zésen. 1949-ben Barabás Lajos visszavonult, és ? javasolt a helyére, azt mondta, hogy tehetséges játékos vagyok, és bízik bennem. Olyan játékosok mellé kerültem be a csapatba, mint Kiss István, Kiss Ern?, Kiss Lajos, Daragics Béla, Sinka Mózes, Székely Albert, Stefán László, Boga Ferenc. Abban az id?ben B-osztályban játszottunk, de nagyon sok A-osztályos együttest kényszerítettünk térdre. Meg is volt a hatása, féltek t?lünk, mint a t?zt?l. Jó néhány városban ezt kiabálta a lelátó kórusban: Megérkeztek a hunok vagy bozgorok… Lenyeltük, persze, hogy lenyeltük. Mi mást tehettünk volna, hiszen sokszor a k?zápor sem került el, s?t, volt, ahol ránk is támadtak.
A felszerelésünk? Nem volt kell? mennyiség? labdánk, s ami volt, az is f?z?s. Amikor a sárba vagy vízbe belement, olyan nehézzé vált, mint a só, alig lehetett elrúgni, fejelés után sokáig megmaradt homlokunkon a f?z? helye. A cip?k is olyanok voltak, hogy a mérk?zés végén már tiszta vér volt a lábunk feje, úgy felsértettek, alig tudtuk lehúzni a lábunkról, mert a stoplikból kijött a szeg, s beleakadt a zokniba, a harisnyába. A melegít?t a gyárban varrták, az els?, amit kaptam, barna szín? volt. A felszerelést egy faládában hordtuk.
Négy futballpályánk volt. Az els? a fonoda mögött, a negyvenes években leégett a lelátója. A fonoda megnagyobbításakor száz méterrel továbbvitték a pályát, ez volt a második, a harmadik a villanytelep mellett terült el, s úgy hívták, MTE-pálya, salakos volt, es?ben sáros, tócsákkal tarkított, akár vízilabdázni is lehetett volna rajta, a negyedik a Szemerja negyedi lett, 1957-ben avattuk. Ez már nagyon jó, füves pálya volt.
(folytatjuk)
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.