Ismert marosvásárhelyi orvosprofesszor volt, családunknak, apámnak barátja. A tudománynak élt, jelentosen hozzájárulva (szukebb szakmáján túl) a székelyföldi ásványvízforrások gyógyhatásának (radiológiai) feltárásához. Tudományos munkásságának nyugodt és gondtalan otthont hosszú életu édesanyja biztosított, aki számára nem létezett fiához illo no.
Amikor a mama 90 éves kora után meghalt, G. bátyánk már igen közel járt a nyugdíjaskorhoz. Csakhogy egyszeriben elveszett a talaj a lába alól! Megnosült, egy hozzá közel álló asszisztenst vett feleségül, nála több évtizeddel fiatalabbat.
Magam is tanúja voltam, hányszor menekült otthonából szinte futva Kolozsvárig minden jövedelmét elherdáló, rendetlen, mulatozni és italozni szereto neje elol. Jött apámnak panaszkodni (akinek tanítványa, cserkésze volt a piaristáknál). A késoi otthonteremtés vége nem tudom, mi lett, megszakadt a kapcsolat...
A címben kérdésként teszem fel: magunkkal maradunk? Mert lám, van anyai önzés is, sot, nem is ritka. Minden anya (vagy többségük) fiát, unokáját a világ valamennyi nojénél többre taksálja, és óvja saját ,,veszélyes” nemétol. Persze, az ily módon pátyolgatott és kiszolgált férfi (no?) ezt várja el a házasságában is. Önmagának lesz ellensége ilyenképp, mivel lemond fokozatosan az önállóságról, önmaga adminisztrálásáról, s ha idoskorában - a sors végzése folytán - egyedül marad, kétségbeesetten néz szét az idegen világban. Rájön, hogy kevés barátja nem szívesen látogat gondozatlan otthonába, o maga sem érzi ott jól magát, ahol valamikor anyja, novére, felesége stb. kiszolgálta, mosott, fozött, és beszerezte a szükségeseket, kifizette a számlákat...
Persze, ma már van televízió, rádió, újságok, könyvek, és nagyokat lehet sétálni, akár elmenni egy nyugdíjasklubba. Ha jó nyugdíjad van, még italozó cimborád, magányodat felpezsdíto, ifjú hölgyek sem utasítanak vissza, de azután jön az este, a nyugtalan éjszaka, a betegség... és egyre szukül az irántad érdeklodok köre. Mert kinek kell egy nyugös, csak gondozásra, ápolásra számító öregúr? De ne legyünk ,,egyoldalúak”! Ugyanez a magára maradt novel is hasonlóképp történhet. Több olyan esetet ismerek, amikor kényelmi okokból az idosödo no nem kapcsolta össze életét hozzá illo férfival. A viszonylag jó nyugdíjjal rendelkezo no szívesebben éli a szabad életet, mint úgymond: minek szokjam meg újra valakinek a rigolyáit, amikor szabadon, függetlenül élhetek?
…és mind a no, mind a férfi ,,összeszorított foggal”, bevallatlanul szenved a magánytól...
Puskás Attila
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.