
Hosszú élete során az ember, ilyen-olyan okok miatt, kedvenc szabadidos helyeit többször is változtatja. Az én kikapcsolódásos természetjárásaim egyik mostani színhelye Sepsibesenyo és ennek környéke. A tópart már egyre kevésbé vonz, a környezetszennyezés, a ,,manelezok”, gépzenét bogeto bacchanáliák nem csak engem taszítanak, hanem ismeroseimet is - kivétel nélkül. Sok esetben az ismertség is zavar, hiszen az újságírónak is lehetnek, illetve kell hogy legyenek pillanatai, órái, amikor lazításra van szüksége, s nem arra, hogy egyesek hepciás orjöngéseit hallgassa úton-útfélen, mert vannak, akik úgy vélik, helyettük kellene elmondani, megírni, kiírni azt a sok-sok igazságot vagy éppen ennek ellenkezojét, azt a sok-sok túlzást, amihez az illeto nevét nem adja ugyan, de úgy gondolja, a lapcsináló egyben finánc, feljelento, adóbehajtó, rendor és így tovább.
Sarki róka a Forró-tanyán
Ezért történik meg, hogy az ilyen jellegu tóparti idétlenkedés után elmegyek szentgyörgysalátát szedni, vagy gombászni, esetleg vadcseresznyét szüretelni. S mivel ennek ebben az évben még nem jött el az ideje, gondoltam, beütöm magam a környéken Forró-tanyaként ismert, a históriában és a mondák világában Bábolna árkaként számon tartott, egy ideig rókafarmként is emlegetett, Angyalostól keletre lévo völgybe, Háromszék legmelegebb kistájára, ahol Székelyföld délkeleti térségében páratlan módon a szelídgesztenye is jól érzi magát.
A völgy déli napkitettsége, a napsugarak behatolási szöge, a barcasági lapály felé nyitott, északi irányból takarásban lévo árok szélvédettsége ideális, a kistáj mikroklímája páratlan.
Bábolna árka a pártállami visszásságok szemléltetésére is alkalmas: az ,,átkosban” ide telepítették, a szelídgesztenyés alá a híres rókafarmot. Sarki rókát tenyésztettek a napsütés- és melegigényes szelídgesztenyés alatt a Forró-tanyán. (A neve jelentésbeli összecsengése véletlen.) Ha ehhez még hozzáadjuk, hogy innen néhány kilométernyire, a Rétyi Nyír szukületébe, azaz a Nemere szelének kitett huzatos helyre viszont fácánokat telepítettek, hogy a Kárpátok Géniuszának, ha kedve szottyan, azokra vadászhasson az egzotikus helyen, az akkori, tudományosnak címkézett intézkedésekrol meg lehet a véleményünk. A fácánok természetesen elrepültek e számuzetési helyükrol, a szerencsétlen rókák viszont a vérebekkel orzött, kétszeres dróthálós kordonon át nem menekülhettek, mert ketrecben nevelték oket. Nem is a szökevény rókák ellen készült ez a dróthálós börtönfolyosó, hanem az esetleges külso behatolók ellen, akik a sarki róka prémjéért ácsingóznak a farm körül.
Nos, a Forró-tanya, a rókafarm, a Bábolna árka mindig is érdekelt engem, kétszer-háromszor jártam ott az ,,átkosban” is, megcsodáltam azt, hogy a fácán- és rókatenyészetnél is jobban ,,felfutott” a hollótenyészet, címermadaraink ugyanis rákaptak az itteni ingyenkosztra, s évek alatt olyan populáció alakult ki, amilyennek sejtésem szerint a Kárpát-medencében nem lehetett párja. Sajnos, abban az idoben, tudtommal, senki sem tanulmányozta, hogy a táplálékmennyiség és a populáció növekedése milyen biológiai összefüggésben áll. A holló Európában védett madár, a mai Magyarországon mindössze néhány tucat található, itt pedig - kevés túlzással - elsötétült az ég a Bábolna árka fölött, amikor a hollósereg ellepte a tájat.
Aztán egyszer a Csente-teto fenyvesében, ahol a költohelyük és éjjeli szálláshelyük volt, nagy ozlábgombát kerestünk, s elborzadva láttuk a hollótetemek tömegét. Máig is az a gyanúm, hogy valakik valami miatt megmérgezték a hollókat. Vagy talán a szormétol megszabadított rókatetemeket ,,kezelték” olyan vegyszerrel, amitol a madarak zuhanórepülésbe kezdtek az erdeifenyok magasságában lévo fészkeikbol.
Meglehet, hogy ez a történet is örökre ,,párttitok” marad, pedig ha valaki erre idot szánna, érdekes dolgozat születhetne a téma kapcsán, mert egy ideig még lesznek, akik ott dolgoztak, és ismerik a ,,titkokat”.
A rendszerváltozás után a rókafarm, mint annyi minden egyéb, a pártgazdaságok összeomlásával aláhullott, s eltunt a nevével együtt.
Megcsappant a hollók száma is, hinni merem, hogy csak ok ordibálják, hogy a rókafarmért kár-kár.
A Váncsa-tanya
A rendszerváltozás után ismeros vállalkozó, a sepsikoröspataki Váncsa Jeno vásárolta meg a Bábolna árka déli részét. Egyszer-másszor gombászás közben térültünk-fordultunk a rókafarm, a Forró-tanya helyén kialakított Váncsa-tanyán is. Bevallom, eléggé reménytelennek láttam az itteni vállalkozást, féltem is, hogy ezt a lerobbant környezetet még jobban tönkreteszi az új gazda, mert külso szemlélo számára a rókatenyésztés környezetbarátabbnak tunik, mint egy nemzetközi szállítócég a maga gépkocsiparkjával a szelídgesztenyés alatt.
Azóta sok év telt el, s engem évenként egyszer-kétszer erre hoz a kíváncsiság.
Gyanúm, feltételezéseim közül semmi sem vált be. Sok évvel ezelott jártam itt olyan alkalommal is - vadcseresznyéért mentem -, amikor az autómosót építették. Nagy kapacitású szállítóeszközökrol lévén szó, különösen érdekelt, hogy mi történik a mosadékkal, hisz a telephely alatt egy teljesen degradálódott, elszennyezett, gazzal benott halastó gödre ásított ránk. Kínálva kínálta szennyvizes medencének magát. Álltam az agyagfalba kotort leendo autómosoda elott, s az építomunkások magyarázták el, hogy hová telepítették az ülepítoket, hogy a szennyvizet majd onnan kiszivattyúzva hogyan szállítják el. Azt már az új gazdától tudtam meg, hogy a halastóval nagy tervei vannak. Újrakotortatja, partjait rusztikus kövezettel béleli, különféle halfajokat telepít bele, elobb ,,háztáji” - baráti köri - horgásztatásra szánja, de majd, ha a gazdaság egészen kiépül, akkor még bérhorgászatra is sor kerülhet.
A sorrend is fontos: Váncsa elobb a telephely - Bábolna árka - alsó részének a ,,vízügyeit” és a halastavat rakatta rendbe.
Következo látogatásom alkalmával már a lemélyített és kitakarított tómedret láthattam, a tó környezetének teljes rehabilitációját, a hullámzás okozta erózió meggátolására a terméskovel bélelt medret, a kitisztított tóparti galériaerdot. Öröm volt nézni, amint a teljesen degradálódott és elszennyezett szemetesgödörbol a jó gazda oázist alkotott annak minden kellékével: forrásvíz, körülötte erdo, igaz, nem pálmafákkal és egyéb sivatagi növényzettel, de a mi oázisainkon a fuz, a hárs, a koris, a fenyo, a vadcseresznye, a borókabokor s a tölgy is megteszi.
A farm gazdája már induláskor egy kétpilléru gazdasági vállalkozás kiépítésébe kezdett. Az egyik a nemzetközi fuvarozás, ehhez a megfelelo géppark kialakítása, a személyzeti feltételek megteremtése. Ami Váncsa Jeno vállalkozó esetében figyelemre méltó, hogy a vállalkozás jövedelmet termelo ,,húzó” elemei, a tulajdonképpeni fuvarozás mellett körültekintoen és gondosan kiépíti a fo üzemág jó muködtetéséhez szükséges kiszolgálóegységeket, megszervezi a muködtetés muszaki hátterét. A rókafarm romos épületeit rendeltetésszeruen építi át, javítómuhelyeket alakít ki, raktárat, irodahelyiséget annyit, amennyi éppen szükséges.
A természetes oázis mellé ipari oázist teremt.
Ezzel párhuzamosan hozzálát a másik pillér, a gazdálkodás alapjainak lerakásához, az állattenyésztés feltételeinek megteremtéséhez. Lévén maga is sepsikoröspataki gazdaember - felmenoi is azok -, fajállatokat vásárol, szarvasmarhát, de már a turisztika, az újabb keletu hobbik felé is kacsint, mert két lipicai lovat is beszerez. Mondanom sem kell, mostanra kiépült vagy épülofélben erre a két gazdasági pillérre, a fuvarozásra és a gazdálkodásra, a kiváló természeti adottságokra alapozott harmadik üzemág, a sport, természetjárás, szórakoztatás feltételeit megteremto turizmus. A lóállomány közben nyolc egyedre szaporodott.
A szezonnyitás még odébb, de a Bábolna árkában most fejezik be a minifocipálya építését. Árnyas fákkal körülvett terepen, a halastó mellett. A sportolók, a horgászok számára szabadtéri bútorzatot helyeznek el, megfelelo nagyságú gépkocsipihentetot alakítottak ki. Fogathajtáshoz pályát. Lovaglásra biztat a közeli Csente-teto, a Hegyes-hegy vagy az Óriáspince-teto romantikus tája.
Váncsa Jenovel s az apja nevét tovább vivo fiával, ifjabbik Jenovel megtekintettük a korszeru istállót, a szakszeru állattartást, amely a kisállattenyésztéstol - nyulak - a ló és szarvasmarha tenyészállatokig az egész skálát átfogja.
A Bábolna árkában kialakított, oázisszeru Váncsa-tanyán egy kondára való malacka ösztöneinek engedelmeskedve turkálja - nem a gyepet, hanem a szigetelésre halmokba hordott salakot és porondos kavicsot. Aranyosak, kedvesek, szinte sajnálom, hogy megkérdeztem: mi lesz a sorsa ennek a huszon-egynéhány malacnak?
A turisztikai szezonra neveljük. A vendégek megvásárolhatják, a mészáros helyben levágja, a malacsütéshez a szükséges feltételeket - tuzhelyet, forgatóberendezést - elkészítettük, és minifocizás, lovaglás, kocsikázás, horgászás közben vagy ezután elfogyaszthatják a malacpecsenyét.
Közben valaki a gyerekeknek elmesélheti, hogy ,,Bábolna királya, az óriások királya a Csente-hegyen lakott. Lányának, a szépséges tündérnek a szomszédos Hegyes-hegyen volt egy sarkon forgó aranyvára. A király a Bábolna árkába rejtette el temérdek kincsét, s azt vérebekkel oriztette. Volt egy hófehér lova is, olyan paripa, hogy tüzet lehelt. Az aranykincseimhez csak az juthat el - mondta az óriások királya -, aki azt a lovat megnyergeli. De az lehetetlen volt. A legügyesebb legénynek sem sikerült a hátára ülni. Egy szép nap aztán a király is eltunt a vidékrol… Kincsei még most is ott »hallgatnak« a föld mélyében. Szépséges lányának aranyvára is a földbe süllyedt, s o angyallá változott. Azért hívják ezt a falut Angyalosnak.”
Sylvester Lajos