
Mire e sorok megjelennek, a sz?ke lány, aki ajtót nyitott nekem, amikor az illyefalvi LAM-tangazdaság bérl?jéhez bekopogtattam, már felesége a birtok vezet?jének. Úgy jött ki a a lépés, hogy beszélgetésünket egy héttel az esküv? el?tt ejtettük meg, s alighanem besegített a riporternek a körülmény, hogy a 31 éves Puczirák Miklós amúgy is mérlegvonó hangulatban volt, készülvén arra a kiteljesedésre, melyet minden ember a házasságától remél. A szembenézés az eddigiekkel tehát amolyan esküv?i nászajándék is, mellyel magamagát lepte meg az ifjú pár ? legyen részük minden jóban és örömben, terveik teljesüljenek, kísérje ?ket útjukon a boldogság s a munka megérdemelt elégtétele!
Ez annál is inkább kijárna nekik, mivel a gazda élete esélyszegény feltételek között indult.
Ötszáz kiló pityóka
- Négyéves voltam, amikor édesapám meghalt. Édesanyám nevelt fel. Sorsa nem volt könny?, de útnak indított. Egy gyermek sem tudja megköszönni a szüleinek, amit érte tettek, de nálunk többr?l volt szó. Kés?bb értettem meg, visszagondolva: állj meg, az én anyám harmincévesen maradt özvegyen három gyermekkel a nyakában! Inkább bánat volt az ? fején is, mint egyéb, de iskoláztatott. Én nem szerettem annyira az iskolát, mindig valami egyebet szerettem volna csinálni. Mindig futballista szerettem volna lenni, sose gondoltam, hogy gazdálkodni fogok. Miután a gépészetiben elvégeztem a hároméves szakiskolát, az osztályf?nök marasztott, megbírom a líceumot. ,,Jaj, tanárn?, alig várom, az iskolát végezzem el!” Azt mondtam, az lesz a legszebb születésnapom, mikor nem kell iskolába járnom. Mert pont szeptember 15-én születtem... A magam gazdája akartam lenni. Édesanyám, hogy inkább gyárba szeg?djek el! Legyen egy munkahelyem! De én Sztáncsuly János nagybátyámra támaszkodtam, aki apám helyett apám lett. Ma is, ha valami bajom van, s telefonon beszólok, létezhetetlen, hogy ne segéljen. Mi történt? ’93-ban elvégeztem az iskolát, rögtön munkanélküli lettem, és megkaptam a segélyt. Kilenc hónapig folyósították. Fizetésem azóta sem volt soha. Lakott egy kertész Kökösben, ahol éltünk, mintagazdaságot vezetett, s annak a fiától megvettem ötszáz kiló csíráztatni való pityókát. Ládástól, mindenest?l, a somerpénzem éppen ütötte annak az árát. Nagyapám ideadott 18 ár földet, s elültettük. Akkor láttam ?sszel, mikor kiszedtük, hogy három szekér pityóka lett bel?le. S onnan jött az egész. Egy szomszédtól béreltem 70 ár földet, azt m?veltem vagy három évig, közben nagybátyámnak segédkeztem. Attól arrafelé megszerettem a dolgot, és saját magamon tanultam mindent meg. Nagybátyáméknál voltam napszámos, de szinte családtagnak számítottam. Mikor ’94-ben elvittek katonának, négy hónap után visszahozott Szentgyörgyre, ma sincs belényugodva, örökké kérdi, hogy bírom azt a sok munkát. Mert ? akkor 20 hektárt m?velt, s mesélte, belé volt sokszor zavarodva. ’95-ben leszereltem, s ’98-ban beiratkoztam a LAM-hoz, 2000-ben kimentem Svájcba. Maradt itthon 80 ár búzám és másfél hektár pityókám, nagybátyám végezte el, amíg én odavoltam.
Vigyázz, mint a sajátodra!
- Szerencsés helyre kerültem. Akikkel voltam, mind panaszkodtak, sokat kellett dolgozni - mondták. Nekem nem kellett sokat, mert én itthon annál többet dolgoztam. Annyi, hogy a program, az program volt. Disznóhizlalással foglalkozott a gazda, felnevelt évente 3000 disznót. A gazdám megvett 30 kilométerre még egy istállót, azt be kellett indítani, ezért a régit nagyjából rám bízta. Volt vagy 50 malacos gy?lye s a hízók. Hetente elvittek 15-20 darabot, az egész körforgásban volt. Nekem, ha pénzem volna, most is disznót nevelnék. (Sose akartam tehenészkedni, de egy éve ezt csinálom, s most ez érdekel.) A disznóknál önetet? volt, beletettem a lisztet, az mindig el?ttük volt, örökké ettek. Száz méterre feküdt a háztól. Büdös? Akinek büdös, annak egy kilométerr?l is az!... Az állatok alatt rács, oda a trágya behull, s azt id?nként kihúzatják. Télen nem szabad kihordani, mert a nitrogén bemosódik a talajba, és a talajvizet megfert?zi. Mi azt hisszük, a természetet ingyen adta valaki. Ott, kinn mindenki úgy vigyáz a természetre, mintha a sajátja volna. Ahogy én vigyázok a házban, egy szemét ne essen le, ?k úgy vigyáznak a mez?n még arra a parcellára is, amelyik nem az övék. A tanulóknak eleget mondom reggelt?l estig: a mocskot ne dobják el! Ugye, a házban sem dobjuk el! A legnagyobb baj az, nem szeretik a rendet. Nem az enyém - odaöntöm. Szidják a múlt rendszert, de akkor terméketlen földeket tettek termékennyé. Most arra sem vagyunk képesek, hogy kitakarítsuk a csatornákat, amelyeket akkor ásattak. Beléöntik a szemetet, a talajvíz nem tud lehúzódni. A víz felgy?l, áll, nem tudsz rámenni a géppel, s nem lesz termés, mert kés?n vetettél.
Nem félni a dologtól
Miklós utolsó szavain érezni, a pedagógia második szenvedélyévé vált, szerepköre a tangazdaság élén a nevelésre is kiterjed. Hogyan lett bel?le farmvezet??
- Akik pályáztak rá, amikor meglátták a körülményeket, állítólag visszaléptek, illetve egyik csak az állattenyésztést, másik a növénytermesztést vállalta volna. Ez, lehet, csak szóbeszéd, magam nem voltam jelen. Engem azért is szemelhettek ki, mert volt hitelem. Az történt, hogy amikor Svájcból hazajöttem, keresetemb?l vet?gépet akartam venni. Az akkor 40 millió lejbe került. Sokalltam, de belementem volna. Nagybátyám más véleményen volt: szó sem lehet róla, egyszer vegyél lakást a fejed fölé. Így vettem Szentgyörgyön egy tömbházlakást, az a mai napig megvan. Nagyon jól fogott, mert kiváló fedezet. Attól arrafelé a LAM-tól minden áldott esztend?ben kölcsönt vettem fel. Mit vásároltam? Vet?magot, m?trágyát, ilyesmit. Sikerült eljutnom a két hektártól a száz hektárig, most annál is több van, megmaradtak a bérelt kökösi földek, saját tulajdonomban van nyolc, s az alapítvány 30 hektárját is m?velem. Gép? Nagybátyám a gazdálkodást abbahagyta, a gépeit ideadta nekem. Traktorom volt, aztán én is besegítettem másnak, az visszasegélt. Mikor eljöttem otthonról, hatvan disznóm volt. Id?közben jöttem rá saját tapasztalatból, hogy a disznótenyésztés jövedelmez?sége hullámzik. Egyszer nagyon megéri, másik évben ráfizetéses. Bizonyára másnak is nekifogtam volna, mert nem félek a dologtól, de akkor kínálkozott ez a lehet?ség. Benedek Jánost polgármesterré választották, át akarta adni.
A tangazdaság
Miklós az alapítványtól szép lakást kapott, azt berendezte, ott alapított most családot. Mi minden tartozik a gazdasághoz?
- A gépek egy részét vettem át, a többi rossz állapotban volt. Átvettem 42 szarvasmarhát, abból 22 fej?stehenet, mára felszaporítottam 58-ra, abból 29 a fej?s. Legalább 40-nek kellene lennie, hogy jövedelmez? legyen. Bérbe vettem a farmot, ugyanannyit fizetek, mint bárki, a bérköltség húsz tehén után is annyi, mint negyven után. Az alapítvány és az egyház 30 hektár földje is ide tartozik. A baj az, hogy a mai román traktorokkal nem tudok kedvem szerinti munkát végezni, megkésünk például az ?szi szántással. Ezért szándékszom egy legalább 140-150 lóer?s traktort venni - Szépmez?n láttam a Kézdir?l idejött Becseknél, és Prázsmáron is -, mellyel háromszor annyit lehet elvégezni. Egy ún. frézás vet?gépet lehet rákapcsolni hengerrel, melynek legalább három méter a munkaszélessége. Vagy egy négyvágatú forgóekét. Különben ülhetsz reggelt?l estig a mez?n, és két-három hektárnál többre nem jutsz. Nem mindegy, hogy tíz nap alatt végzek, vagy egy hónap alatt. Az új, a munkakörülmények is másak, ráadásul pozitív energiával tölt?dsz fel, ha felülsz rá. A román ócskavashalmaz csak visszafog. Van egy 1200 literes permetez?m, abból is a nagyot szeretem. A LAM csak újat enged venni, a támogatásból csak kisebbre futotta volna. De a gép akkor is meglesz, bár most a tavaszi munkálatok emésztik fel a pénzt, szinte egymilliárd kellene hozzá, ha az üzemanyagon és m?trágyán kívül a vegyszert, vet?magot stb. nem tudnám részletre beszerezni, ?szi végleges törlesztéssel.
Fordított világ
A gazda oktatómesterként a gyakorlatra beosztottakkal is foglalkozik.
- A mostaniak f?leg a fejési m?veleteket, higiéniát, a takarmányozást sajátítják el, ezek moldovaiak, nem is mennek haza hét végén. Április 1-jét?l jönnek a mieink, hetente öt személy, az idénymunkálatokba is bevonom ?ket, vetés, szénacsinálás stb. A tudásom f?leg tapasztalati, ezért tudok a kérdéseikre válaszolni. Fegyelmet kell tartani, reggel felkelni idejében, s betartani a technológiát. Az istállóban van két alkalmazott is. Az épületet az alapítvány építtette, korszer? és jó. Van, aki kifogásolja, hogy túl magas és hideg, de téved, illetve a korszer?tlen kötött tartás szempontjából bírál. Nálunk szabadtartás van, amihez nagyobb hely kell, és rengeteg szalma. Szalmát begy?jtöttünk és báláztunk legalább százmillió értékben. Az állatok nincsenek megkötve, bent esznek, és megjárják magukat a szabad ég alatt a kifutón. Két kifutónk van, egy a fej?steheneknek, egy a növendékeknek. Külön fej?szobában fejünk, géppel. A lényeg itt az automata mosórendszer. Miután megnyomtam a gombot, az adagolja a vegyszert, és meleg vízzel kimossa a vezetékeket. Hogy takarmányom legyen, van 30 hektár vetett füvem, lesz az idén 50 körül kukorica, a pityókát még meglátjuk, mennyi, s vagy 15 hektár cukorrépa, mert az idén nagyon jól bejött. A földek sok parcellában feküsznek, de csoportosítom ?ket, hogy ne kelljen egy kultúráért sokat sétálnom. Itt még hiányzik egy takarmányadagoló, egy silóvágó és egy körbálázó. Ezekkel, hihetetlen, de egyetlen ember megoldhat szinte mindent. Visszatérve az oktatásra: távirányítással nem megy, az embernek örökké közöttük kell lennie. S aki maga is végzi, rögtön ki tudja szúrni, hol a hiba.
- Svájcban sokat tanultam. Ott, igaz, fordított világ van, a fiatalok dolgoznak, és az öregek járják turistaként a nagyvilágot. Nálunk, amikor fizikai és szellemi er? lenne, diszkóba jár az ifjúság, és mindent kipróbál, csak épp a dolgot nem. Az öregek meg addig dolgoznak, amíg beledöglenek, s azzal vége is mindennek. Még azt láttam Svájcban: a család, az család volt. Ott mindenki maga oldotta meg a gondjait, nem ment a szomszédba elbúsulni a dolgát. Mi örökké csak sírunk, kifogásokat kapunk, megoldásokat soha! S emiatt minden gallyra megy. Nos, a svájci tanulságokat kellene átadni a tanulóknak. A tangazdaság elvállalásáról még az utolsó percben is le akartak beszélni a hozzám közel állók. De én láttam, talpra tudom állítani két hónap alatt. Rendet tenni az udvaron, ahol a bennvaló két hektár, persze, még id?be telik. Pedig az átvétel reggelén a gondozó, akivel megállapodtam, cserbenhagyott. Egyedül kellett nekiállnom. Els? nap, igaz, a borjak is ittak tejet, de csak 80 litert adtam le tizenhat tehént?l. De a széna, a siló megvolt, bár nem a legmegfelel?bb. Jöttem az abrakommal, s a tejhozam egyre n?tt: 100, 120 liter, ez ösztönzött. Onnan kaptam életet, hogy a teljesítmény javult. Mára elértük a tehenenkénti átlagos 18-20 litert, aránylag jó eredmény.
Miklós még hosszasan részletezné, miben is áll munkája. Azzal bocsát el, hogy a szász gazdákat dicséri, korábban fel kellett volna a székelyeknek figyelniük arra, milyen magasak és tágasak a szászok istállói. Micsoda ellentét, ha a székely háztájikban ma is látható sz?k, ganéb?zben fuldokló, sötét és alacsony istállókra gondolunk. Miklós szavaival: a tejhozamhoz zavartalan anyagcsere, ahhoz tiszta leveg? és mozgás kell, a lekötött, ammóniaszagot szívó tehént?l mit várunk? Bizony nagy kár - véli Miklós -, hogy nem tanultak a székelyek többet a szászoktól annak idején, mikor még volt kit?l.
B. Kovács András