Áraink és értékeinkCsalád: Az életr?l

2007. március 29., csütörtök, Archívum 2003–2007

A hétköznapok embere az életet tényként veszi tudomásul, gyakran beszél nehézségeir?l, de értékér?l csak akkor gondolkodik, ha valami folytán veszélybe kerül. Ez esetben ellenben sokszor már kés? értékelni.
Az életr?l úgy szoktak beszélni, mint a legmagasabb árról, amit valaki fizethet hazáért, szabadságért, esetleg szeretteiért. Értékér?l leginkább az éppen megfogant élet értékeként esik szó, mintha csak ennek volna nagy a tétje, aztán lassan minden feledésbe merül, és a háborúk, merényletek, öngyilkosságok azt a látszatot keltik, hogy tán értéktelen.
Egy film kockái peregnek emlékezetemben, melynek kulcsfigurája egy elzüllött, elkeseredett férfi, aki megjárta a poklok poklát, családját is nyomorba taszította, miközben mindig ígérte a szebb jöv?t. Szokatlan alkut köt egy excentrikus, szadista, gazdag emberrel, melynek tárgya az ? megkínzatása és halála cserében egy nagy összegért, amit a családja kap.
Mivel a saját élete értéktelen önmaga számára, bár fizikuma ép, er?s, mégis ezt az utat választja ,,adóssága” törlesztésére. A vev? - aki életeket vásárol, és élet-halál fölött dönt - egy tolószékhez kötött, torz lelk? ember, aki mások szenvedése láttán akar megszabadulni a sajátjától.
Ebben az abszurd helyzetben nem várt fordulatok következnek be: a hóhér élete, aki önmagát akarta felértékelni, egy elveszett élettel összehasonlítva elértéktelenedik. Az áldozatban azonban elkezd?dik egy tisztulási folyamat: minél többet szenved, annál inkább növekszik benne a szeretet övéi iránt, er?södik az akarata. Azt az életet, amelyet mint értéktelent bocsátott áruba, egyre inkább kezdi értékelni. A halál id?pontjára már egész élete átmin?sül, felértékel?dik. Lépésr?l lépésre bizonyosságot nyer, hogy a legértéktelenebb élet is értékessé válhat, ha átvilágítja a lélek.
Bár a háború, nyomasztó szegénység, elkeseredés értelmetlennek, értéktelennek tünteti fel néha életünket, mások segítése, magasabb rend? célok szolgálata mindig értékessé teszi.
,,Az élet nem fogy el. Az életet nem lehet más el?l elélni. Az élet abban az arányban gazdagszik, amilyen arányban elszórják” - írja Hamvas Béla.
Jártó Kocsis Edit
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép