Világfigyel?: Békési levelek

2007. március 31., szombat, Archívum 2003–2007

?k
Lassan-lassan kiderült - amit mi sem gondoltunk, a legpesszimistább óráinkban sem hittünk -, hogy ennyire beteg a mai magyar társadalom. Hogy ennyire elny?tt a gerincünk, hogy bárki orrunknál fogva vezethet, hogy sokuknak nincs már se Istenük, se hazájuk, hogy sokakat semmi más sem érdekel, csak a pénz, a juss, a kaparj, kurta mentalitás, mely lassan egyeduralkodó. Nem ismernek sem családot, sem barátot, sem szomszédot, sem határon túliakat. Csak én, csak mi, csak magunk, és aki nekünk kis koncot vet id?nként, annak megnyaljuk mocskos kezét is!
Hogy ezek kemény szavak? Hogy sokakat bántanak talán? Úgy lehet, igaz. De akinek nem inge, hát ne vegye magára, csak olvassa el, és bólintson, ha egyetért. Ám aki kicsit is magára ismer e sorokban, szidjon akár érte, de kérem, gondolkodjon el rajta egy icipicit, ha lehiggadt. Hisz nem szidni akarunk, és nem rosszat kívánunk senkinek. Csak ébreszteni. Csak közénk hívni, hogy velünk legyen. Nem pártban! Isten ments ett?l! Hanem az együtt akarásban, az együtt cselekvésben. Legyen társunk az új többségben velünk, akiknek már elegük van, kik már torkig vannak mindazzal az erkölcsi fert?vel, gazemberséggel, aljassággal, ami körülvesz minket, amely lassan megfullaszt mint embert és magyart, ha hagyjuk.
Nagyon-nagyon rossz mindenkinek, aki ma Magyarországon magyar állampolgárként él. És egyre rosszabb. Ennek a helyzetnek az okozóit ismerjük, és egyre többen ismerik fel velünk együtt, néhányan általunk. És végül is ez a rossz, az elviselhetetlenségig feszített, már-már élhetetlen életközeg lesz az, amely remélhet?leg (és ebben a reményben hiszünk, ezért dolgozunk) felnyitja az emberek szemét, kik hirtelen feltisztult látással, elemi erej? felismeréssel elkergetik végre - teljesen demokratikusan persze - azokat, akik idáig züllesztették ezt az egykor, nem is olyan régen még oly szép remény? országot.
Ezért lesznek ?k, pont ?k, akik a bajt hozták ránk, nemzetünkre, országunkra, akik pont túlzott mohóságukkal, elvetemültségükkel, kéjig, perverzitásig fokozott luciferi kárörvend? gonoszságukkal feszítik túl a húrt, így váltván ki a magyar társadalomból a lelki megtisztulást hozó katarzist. A gyónás erej?, elemi mérték? nemzeti fellélegzés elsöpör minden szemetet, mely ma már szinte elviselhetetlen b?zt árasztva vesz körül. S végre egymásra talál határoktól függetlenül magyar és magyar.
Apokaliptikus, idealisztikus, romantikus elképzelés? Lehet, van benne ilyen is. De mai helyzetünk cseppet sem az. Cseppet sem rózsaszín. Az eddig tiszta határon túlra is ,,exportáljuk” a politikai koszt. Pedig erre vigyáznunk kellene. Mert feltámadásunk sz?zi földjét rondítjuk el ezzel.
Nem szabad. Engedni most már nem szabad. Csak hinni, tenni, akarni, merni, vállalni, nem félni! Azt szabad.
Hadd legyen igaza annak, aki azt jósolta, hogy a jó Istennek még tervei vannak velünk. Hát segítsünk magunkon, mi együtt, tizenmillióan! Hogy ? is megtehesse velünk ugyanezt.
Dr. Pálmai Tamás
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép