Ezerkilencszáznegyvennyolc: A székely hadosztály és a határok védelme

2007. március 31., szombat, Archívum 2003–2007

Az Erdélyben 1849 tavaszán alapított hat hadosztály közül a 6. alakult Székelyföldön, ez mintegy 5000 f?b?l állt, s 26 ágyúval rendelkezett. A székely hadosztály f?parancsnoka Gál Sándor ezredes, a tüzérség parancsnoka Gábor Áron ?rnagy. Feladata a Bodzai-, Ojtozi-, Gyimesi-, Tölgyesi-, valamint a Tö­mösi-, Törcsvári-szoros védelme volt. Nagy­részt székelyekb?l állt a brassói, valamint a besztercei hadosztály is. A Székelyföldön sietve kiszélesítették a hadiipari m?helyeket, és ezek felújították az erdélyi hader? hadfelszerelését. Jelent?s megrendeléseket kaptak a marosvásárhelyi, kézdivásárhelyi, nagyszebeni céhek, különösen ruházati felszerelések el?állítására. Kellett a felkészülés, mert június 18-án a cári csapatok Lüders tábornok vezetésével megindították a támadásokat az erdélyi magyar hader? ellen.
Egyszerre támadtak a Temesi-, Törcsvári-, Besztercei- és egy nappal kés?bb az Ojtozi-szoroson. Az említett szorosokat véd? székely hader? nem tudott az orosz-osztrák támadókkal szemben hasonló nagyságrend?, összevont csapatot kiállítani. A túler?ben lev? oroszok a Tömösi-szoroson áttörték a védelmet, több mint 300 székely, köztük Kiss Sándor ezredes-f?parancsnok vesztette életét. Itt álljunk meg egy pillanatra...
Haditervéhez ragaszkodva, Lüders Brassó elfoglalása után a Székelyföld, közvetlenül pedig Háromszék ellen fordult. Az els? ütközetre Kökösnél került sor, ahol a brassói hadosztály maradványai s a hely?rség vállalta a csatát. Gábor Áron itt személyesen irányította a tüzérséget. Végül a magyar sereg hátrálni kényszerült, s hogy Gábor Áron ágyúi nem kerültek az ellenség kezére, az a csíki határ?rzászlóalj bátor ellentámadásának volt köszönhet?. Eszerint június 23-án az oroszok elfoglalták Kököst, s az ottani hídon átkelve, Uzonig nyomultak el?re. S mert kell? er?t nem sikerült összpontosítani, 24-én az ellenség elfoglalta Sepsiszentgyörgyöt, majd 25-én Kézdi­vásárhelyt, ahol a cári csapatok feldúlták a hadigyárakat, így a Turóczy-féle ágyúöntödét is. Az ellenség ereje tovább növekedett azáltal, hogy Lein alezredes az Ojtozi-szoroson az orosz tartalékkal betört Háromszékre, s egyesült Hasford csapataival.
Bem július 10-én Marosvásárhelyre érkezett, s innen felhívással fordult a székelyekhez: ,,Székelyek, Gyermekeim! Alig szabadítottalak ki benneteket az osztrák járom alól, s íme, a muszka még gyalázatosabb szolgasággal fenyeget benneteket.” Kéri a székelyeket, gy?ljenek mind zászlói alá, hogy rövidesen megsemmisítsék az ellenséget. Közben Háromszék ismét fontos események helyszínévé vált. A Tusnádi-szorosnál Gál Sándor nyílt parancsot intézett a ,,Székely Nemzethez”, amelyben elrendelte, hogy minden harminc éven aluli fegyverfogható férfi siessen a Nyerges-tet? alatti táborba. A f?parancsnok kilátásba helyezte az ellentámadás megindítását, s kérte a székelyeket: ,,Hol táborommal megjelenek, keljen fel a nép fejszével, kaszával, lándzsával. (…) Jelszavunk: Inkább becsületesen halni, mint gyáván élni.”
A felhívás és a szervez?munka ekkor nem volt eredménytelen: a székely tábor kiegészült 7000-8000 f?re, öt zászlóalj gyalogosból, négy század lovasságból s valamivel több, mint harminc ágyúval felszerelt tüzérségb?l állt. A tüzérséget Gábor Áron ezúttal is személyesen vezette. Ez a hader? két útvonalon: Csíkkászon fel?l Szentlélek s Kézdivásárhely, illetve az Olt völgyén Bükszád, Málnás, Sepsiszentgyörgy felé indult Háromszékre. Csatára július 2-án került sor az Uzon és Kökös közti térségben, majd a Feketeügy partján, Kökös mellett. Az Uzonnál felálló magyar sereg bal szárnyát Szilágyi Samu alezredes, jobb szárnyát Szabó Sándor alezredes vezette. Nagyrészt Gábor Áron tüzérei szorították vissza az ellenséget Uzontól Kökösig, s nyomták a Feketeügy folyón túlra. A székely seregnek a Feketeügyön való átkelése el?tt érte a székely ágyúönt?t, a tüzérség parancsnokát, a háromszéki ellenállás h?sét, Gábor Áront az ellenség ágyúgolyója. Ezt megel?z?en Gábor Áron egyik ütegt?l a másikig lovagolt, rendelkezett, bátorított, harmadik lovát nyergelte már aznap, az is kifáradt; ,,törzstiszti öltönyébe volt öltözve, fehér kalapot tett, és szürke lóra ült, mellyel az ellenség figyelmét igen magára vonta”. Valószín?leg több ágyút sütöttek rá egyszerre. A csatatérr?l Uzonba vitték, ahol ideiglenesen elhantolták, miközben az általa öntött ágyúk szóltak, nem messze ett?l. Majd Eresztevénybe szállították eltemetni; ott volt élettársa, a csángó Jusztina is. Gábor Áron halála pótolhatatlan ?rt hagyott, egyrészt, mert a következ? csatákban kihasználatlanul maradt az igen jelent?s székely tüzérség, másrészt, mert senki nem tudott úgy lelkesíteni s hatni a székely katonára, mint ?. Tegyük hozzá: Bem tábornok kivételével.
Bem megérkezésekor még egyszer összeállt a székely hader?, amely f?vezérét követve, visszafoglalta Há­romszéket, s rövid csata után bevonult Sepsi­szentgyörgyre. Bem még aznap elindult a moldvai hadjáratára. Ezt kihasználva, az orosz és a császári csapatok 23-án koncentrált támadást hajtottak végre Sepsiszentgyörgy ellen.
Ha a moldvai hadjárat eredményére vagyunk kíváncsiak, azzal kell kezdenünk, hogy Bemnek Moldvában csalódnia kellett. Kiderült, hogy sem a török hatalomba vetett bizalma, sem a moldvai lakosság felkeléséhez f?zött reménye nem valósult meg. A moldvai csángók ugyan érdekl?déssel figyeltek fel a magyar sereg megjelenésére, de a legkisebb jelét sem mutatták annak, hogy hajlandók volnának va­lamiféle oroszellenes mozgalomban részt venni. A Honvéd tudósítója err?l ezeket írta: ,,Itteni megjelenésünk a magyar ajkú lakosokra - mert Moldvának Erdély felé nyúló határszélein közel 60 000 magyar lakik - felrázólag hatott. A n?k nevettek és sírtak, a gyerekek eltátották szájukat, a férfiak a jelenet újdonsága miatt elh?ltek. Engedjük ?ket magukhoz j?ni (térni), s még egy keveset várjunk.” Megjegyzend?, hogy az orosz és osztrák propaganda - amint már említettük - a lehet? legrosszabb színben próbálta feltüntetni a magyarokat a moldvaiak el?tt, s ezáltal sikerült félelmet is kelteni bennük a magyar hadsereg iránt.
Bem Moldvában hagyott Tuzson ?rnagy parancsnoksága alatt nyolc gyalogosszázadot, egy lovas szakaszt s nyolc ágyút. Tuzson azonban csak pár napot maradhatott Moldvában, mert 28-án Omár pasa követe, Tevlik bej közölte vele a pasa Bemnek küldött üzenetét, hogy vonuljon vissza a határ széléig. Ezt Tuzson még aznap közölte Bemmel, s azt, hogy visszaindult Erdélybe.
Bem július 25-én már Bereckbe érkezett, ahol találkozott Pet?fivel, s együtt indultak Marosvásárhelyre.
Tuzson János ?rnagy nevéhez a Nyerges-tet?n vívott csata emléke f?z?dik. ? 1848-ban a háromszéki zászlóaljjal részt vett a délvidéki és a Jellasics elleni harcokban, majd Bem hadjáratában. Tapasztalt, kiváló tiszt volt, s ezért Bem a 86. honvédzászlóalj parancsnokává nevezte ki. Tuzson János - amint el?bb említettük - Moldvából török felszólításra volt kénytelen visszatérni, majd az Ojtozi-szorosból Kászonba vezette kis csapatát. Ká­szonújfaluban 31-én az ?t üldöz? Clam-Gallas csapatával rövid csatát vívott, aztán visszahúzódott a Nyerges-tet?re. Augusztus 1-jén az oroszokat itt megállította, s a 12 000 f?nyi ellenség rohamát visszaverte. A magyar különítmény csak azután adta fel állását, miután egy áruló a kozákokat mellékösvényeken Csík felé vezette, s így Tuzson, hogy a bekerítést elkerülje, elrendelte a visszavonulást. Csapata Mitácson csatlakozott Gál Sándorhoz. Gál Sándor a Tusnádi-szorosból vonult Mitácshoz, innen Udvarhely felé sietett, végleg elhagyva Csíkszék területét.
Nyerges-tet?
A Gyimesi- és Tölgyesi-szoros véd?i augusztus elsején feladták állásaikat, s feloszlottak. A Csíkszékbe visszatért Dorschner - amint Endes Miklós írta - ,,keményen lépett fel, a fegyvereket beszedette, a papságot és a birtokosságot Csíkszeredába rendelte”. Meg­kezd?dött a szabadságharcban részt vev? s abban kit?nt személyek összeszedése, akiket Csíkszeredában fogságba vetettek.
Csík-, Gyergyó- és Kászonszék nem tudott tartósan ellenállni a cári s osztrák er?k támadásának, aminek legf?bb oka az volt, hogy a csíki alakulatok Háromszék védelmében nagyrészt felmorzsolódtak, illetve Beszterce környékén állomásoztak. Gál Sándornak tehát - ígérete ellenére - nem sikerült megvetnie lábát a Csík és Háromszék közti szorosokban. A csíki, gyergyói alakulatok egy része azonban nem adta meg magát, hanem továbbment. Itt említjük meg, hogy a már korábban Segesvár környékén tartózkodó 82. zászlóalj részt vett a 31-i nevezetes csatában.
Arról, ami a szorosok áttörése után következett, azt írta az egyik legkiválóbb hadtörténészünk, Gyalokai Sándor, hogy nehezére esik ezekr?l az eseményekr?l szólni: kellemetlen téma, mert el?z?leg már annyi h?siességr?l írtak egyesek (alighanem a legnagyobb székely, Orbán Balázs Székelyföldjére gondol), hogy most a realitásokra visszavezetni az olvasót szinte lehetetlen. E sorok írója is sokat tanulmányozta ezt a kérdést. Nemcsak az irodalom, hanem az eredeti források alapján is, és úgy látja, hogy az igazság ezúttal is valahol középen van. Mert igaz, hogy a székely hader? nem tudta feltartóztatni a cári és osztrák egyesült hader?t, de július 19. és augusztus 2. között, amikor a Székelyföldet az utolsó magyar katonai egység is elhagyta, több nehéz, nagy emberáldozattal járó ütközetet vállalt, bizony, általában reménytelen helyzetben. De a csaták után újra rendezte sorait, s kétszer foglalta vissza Háromszéket a cáriaktól. Közben olyan helytállásról tett ez a maroknyi hader? tanúbizonyságot, mint a július 2-i kökösi csata, ahol elesett a h?s ágyúönt? Gábor Áron, a székely tüzérség f?parancsnoka, vagy a július 5-i sepsiszentgyörgyi ütközet, ahol két század honvéd parancsnokával, Gyertyánffy Ferenc (1827-1849) századossal az utolsó ember haláláig védte a várost (az epres-tet?i ütközet). S ne feledkezzünk meg arról a különítményr?l se, amely Tuzson (1825-1904) ?rnagy vezetésével a kászoni hegyek közt, a Nyerges-tet?n egy napig még feltartotta az üldöz? ellenséget, sok halottat hagyva a csatatéren - a becsületért. Ez volt a Székelyföld védelmében vívott utolsó kísérlet. Közben megtörtént július 31-én a segesvári ütközet, s ott pusztult el Bem 3000 f?nyi seregének jó része, ott tették jeltelen sírba Pet?fi Sándor holttestét is.
Milyen hát a székelység 1848-1849-es küzdelmének mérlege? Mit kapott és mit adott?
Küzdés, küzdelem volt a javából. Amit kapott, azt f?leg a társadalomtörténet értékeli nagyra: megváltoztatta túlhaladott társadalmi berendezkedését, s gyorsabb ütemben indulhatott el a több szabadságot ígér? polgári világ felé. 1848-1849 egyben nemzeti szabadságharc is volt, amely nagy véráldozatot és anyagi áldozatot hozott, akárcsak az összmagyarság számára.
Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc a székely történelemnek éppoly meghatározó fejezete, mint az a magyar történelemnek. A forradalommal véget ért a székely rendi társadalom több évszázados korszaka, s kialakultak a polgári társadalom fejl?désének a lehet?ségei és keretei. Ugyanakkor 1848-1849-ben a székelység végképp kijelölte a helyét az egyetemes magyar nemzetben. Röviden: 1848-cal véget ér a középkori székely nemzet története, a natio siculica, mivel megsz?nt az erdélyi három nemzet rendszere is, amelyen Erdély alkotmánya több évszázadon át alapult. A modell, amelyhez a székely fejl?dés Erdélybe ágyazottan több-kevesebb sikerrel ezentúl igazodni próbál, nem más, mint a nyugat-európai civilizáció, a polgári világ.
De a magyar szabadságharc leverését az osztrák ellenforradalom s az önkényuralom kora követte, amikor b?ven kijut a szenvedésb?l az egész magyarsággal együtt a székelyeknek is.
Egyed Ákos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép