Súlyos veszteség érte Háromszék magyarságát: életének 79. évében hosszan tartó betegség után elhunyt Incze László tanár, helytörténész, muzeológus, közéleti személyiség.
Halála éppen olyan fájdalmasan érinti a Székely Nemzeti Múzeumot, ahova hosszú évtizedekig tartozott, mint Erdovidék lakosságát vagy Kézdivásárhely társadalmát, mely város befogadta, megszerette, és sajátjának vallotta.
Oly korban élt, amikor a tisztesség és becsület elvesztette értelmét, amikor ezek a legszentebb emberi tulajdonságok feledésbe merültek, s o volt az, aki újra visszaadta ezeknek az emberi érzéseknek a valódi tartalmát.
Mondjuk mindezt abból a meggyozodésbol kiindulva, hogy élete álma, a kézdivásárhelyi múzeum nem jöhetett volna létre az o becsületes, tisztességes, felebarátait megbecsülésben részesíto, lelkes, fáradtságot nem ismero, múzeumszervezo ügyködése nélkül. Tisztessége példa értéku volt, mindent az intézmény érdekében tett, soha onnan semmit, sokszor még a kiérdemelt jussát sem vitte haza. A képzomuvészeti gyujtemény gyarapítására a kiállító muvészek alkotásaiból ajánlottak fel, de szokás szerint a múzeumvezetot is képajándékokkal jutalmazták. Incze László ezeket sem vitte haza, hanem szeretett múzeumának gazdagítására fordította. A párját ritkító céhtörténeti gyujtemény, az a sok érték, ami most a múzeum ékessége, nem jöhetett volna létre a céhmesterek unokáival kialakított bensoséges kapcsolata nélkül, az o tapintatos, udvarias, alázatos magatartása hiányában az adakozók elriadtak volna. A lokálpatrióta kézdivásárhelyiek viszont a teljes bizalom és lelkesültség légkörében, a nagy múltú céhes város minden fellelheto emlékét behozták, és a tanár úr rendelkezésére bocsátották. Gyümölcsözo múzeumalapító és fejleszto munkássága tudományos vonatkozásban torzóban maradt, s dédelgetett vágya, a város kézmuipari történetét megíró monografikus feldolgozás befejezetlen.
Néhány héttel ezelott a Székely Nemzeti Múzeum részérol meglátogattuk az akkor már lélegeztetokészüléket használó, súlyos állapotban lévo beteget. Sorsával megbékülve, mondhatni minden félelem nélkül várta az elmúlás pillanatát. Tudatában lévén utolsó találkozásunk valóságának, életútjának fontosabb állomásait mesélte el, amelybol egy keserves, küzdelmes, a közösségét mindenkor magánérdekei elé helyezo ember életpályája elevenedett meg, sok-sok fájdalmas megaláztatással, az osztályellenségnek nyilvánított ügyvéd-leszármazott életútjának hullámvölgyeivel, s igen kevés emelkedojével. Ebben a nehéz politikai légkörben is megtartotta egyenes jellemét, magyarságához való feltétel nélküli ragaszkodását, az esetleges kompromisszumok pedig mindig a fo célt szolgálták: elosegíteni népének boldogulását.
Határtalan szolgálatkészsége, tudása, lelki ereje gazdagított minket és mindenkit, aki közelébe került. Hivatástudata, az igazság útjának keresése és követése, mindenütt becsületes helytállása példát mutatott és áldást terjesztett, ezért szerették és tisztelték.
E sorok írója bensoséges baráti viszonyba került Incze Lászlóval, együtt bábáskodtunk a kézdivásárhelyi múzeum létrehozásában, és kapcsolatunk azután is a kölcsönös megértésre és egymás segítésére épült. Nyugállományba vonulása után telefonon tartottuk a kapcsolatot, hetenként értekeztünk a múzeum és általában a világ dolgairól.
Elvesztése engem, kollégáimmal együtt végtelen szomorúsággal tölt el.
Búcsúzunk Toled mindannyian, a Székely Nemzeti Múzeum munkatársai, akikkel jóban, rosszban együtt voltál, harcunkat ezentúl nélküled kell megvívnunk, amit teszünk, emlékedért is tesszük.
Nyugodj csendesen.
Cserey Zoltán
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.