AlkonykorCsalád: Otthonunk - életünk

2007. április 5., csütörtök, Archívum 2003–2007

Család: Otthonunk - életünk (Alkonykor)
Évek, évtizedek múltával nagy lakásunk - ahol valamikor nyolcan éltünk - lakóinak száma igencsak megfogyatkozott. Édesanyánk egyedül maradt a bérlakásban, ahonnan a tulajdonos ismételt felszólítására sem volt hajlandó kisebbe költözni. ,,Innen csak holtan visztek ki” - mondogatta nekünk, valahányszor ésszeru okokra hivatkozva próbáltuk meggyozni, hogy költözzön a felajánlott jóval kisebb lakásba. Aztán sikertelen gázbegyújtás következtében kigyulladt a ház, és - bár kimentették - az elszenvedett sérülésekbe másnap belehalt. Valóban csak a halál választotta el az otthontól, ahol felnevelte négy gyerekét, s ahol meghalt az édesanyja és apánk.
Tapasztalatom, hogy azokban a családokban, ahol - napjaink szokása szerint - a fiatalok útra kelnek, és más országban keresik boldogulásukat, az idos szülok - minden rábeszélés ellenére - maradnak. Maradnak, öregen együtt, vagy idovel egyedül. Mert ott minden emléket ébreszto. Ott, az otthonban van a biztonság, a hazaváró melegség. Az emlékek tárháza az. Nincs olyan szeglete a lakásnak, amely ne ébresztene emléket. A bútorok, melyeket még ,,apátokkal vettünk sokévi részletre”, vagy: ,,azt a hímzett párnát még nagyanyótól kislány koromban kaptam” - töröli meg mama a szemét...
Azok a csak bennünk életre kelt tárgyak, melyeket majd valaki ócskaságként fog kidobni! Mert: kinek kell ez a nehéz, idejétmúlt bútor? Be sem fér egy modern lakásba... De az egyedüllét sötétjében, ím, megelevenednek a tárgyak, meglibben a függöny, és megkocogtatja az ablakot a sok dalt tudó nagyapó. Jaj, de hol is van a hegeduje?... A jótékony álom hozza vissza hiánytalanul a múltat.
Marcel Proust - ez a társasági világfi - otthonmarasztó, súlyos asztmája és szívbaja miatt lett életútjának krónikása hatalmas terjedelmu regényével (Az eltunt ido nyomában). Ismert indító élmény: a teába mártott sütemény felidézi gyermekkorát, és mint kiáradó folyam, hozzák egymást a kart karba ölto emlékek.
Csak az emlékezet tölti el az élményt élettel és értelemmel, igazi realitással. Az emlékezetet pedig az együtt élo tárgyak indítják a múlt idokben való kalandozásra. Más számára némák, közömbösek - haszontalanság.
Tiszteljétek hát kidobni való csecsebecséinket is, mindegyikük elmúlt életünkrol szól.
Puskás Attila
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép