Máról holnapra: Húsvéti hazatéro

2007. április 11., szerda, Archívum 2003–2007

Magyar vidéken jártam, Hódmezovásárhelyen és környékén, majd a fovárosban róttam és mértem az utcák hosszát, s húsvét elott, útban hazafelé olyan ismeretlenekkel osztottam meg a fekvohelyes fülkét, akik a feltámadás ünnepére indultak haza, hogy e napokat szeretteikkel együtt töltsék. A 17 éve Budapesten tanító angoltanárno brassói szüleihez igyekezett, két hallgatag fiatal Kovászna felé tartott, de a legérdekesebb útitárs Mirela Rotarasu és férje volt, akik moldvai húsvétolást terveztek, ok is tizen- és egynéhány éve élnek Magyarországon, ottani címük Halásztelek, Meggyfa u. 10. A moldvai magyarok dolgaiban járatosak rögvest érzékelik, hogy a Rotarasura fordított-ferdített név a Kerekes családnévre forgatható vissza.
A vonaton a hangulat is húsvétoló volt, a beszédtémák szüloföldközpontúak, a nagyvilágba szétszóródott és elcsángált rokonok, ismerosök karrierépíto történetei, kudarcok, keservek, de kiugró teljesítmények is. Rotarasu építomester, megbecsült pallér, s a magyar köznyelv pallérozottabb változatát beszéli. Kettejük élettörténete akár modell is lehetne, ha volna nekünk igazi anyaországunk.
Mi, alkalmilag összeverodött magyarok azért is jól éreztük magunkat, mert egymás között voltunk, a fovárosi idegenséget kifújta a szél a fülke ablakán. De mi is okozza számunkra a budapesti idegenségérzetet?
Rokonoknál laktam, akik között családtagként érzi magát az ember. De amint bekapcsolja a tévét, s ahogy kilép az utcára, az idegenséget érzi a szavakban, ennek porát hordja szembe az emberrel a szél. Budapest ápolatlan, koszos, zajos. A járdák hosszában éppen azon morfondíroztam, hogy mennyi részeg imbolygott ezen a hosszú járdaszakaszon az éjszaka. A kacskaringós vizeletnyomok minden utcasarkon aszfaltszéli tócsákban éktelenkedtek. Hogy a végén ráébredjek, a kutyák jelölik ki felségterületeiket, a szerteindázó húgynyomokat egy-egy kutyakakával is megtámasztva. Az épületek falán, ha éppen nem mállik a vakolat, akkor falfirkák éktelenkednek, nyutt és elhasznált testu emberek tolonganak. Ami az utcaképben alkalomhoz kötodo volt, az is idegen tolünk. Színekben és formákban is az ottani húsvét csiricsáré, konzum giccsözön. Kilométerek hosszán, az aluljárók tömkelegében egyetlen hímes tojást, írott tojást nem lehetett látni. Csokitojás, csokinyuszi, csokikutya, csokiliba, csokiteve, minden egyéb van itt. Csupa hamis csillogás és fény.
Ebbol a környezetbol menekültem haza. És itthon, az enyéim között, a saját lapomat lapozva lopakodott hozzám a hontalanságban is a hon illata: tucatnyi írás és fotó szólt arról, hogy hol, mikor és miként tanulták, végezték a hagyományos tojásfestést az óvodás korúaktól a nyolcvanéves nénikékig.
Útitársaim is ebbe a tojásfestékes, tojásírásos, bárányos, töltött káposztás világba, azaz haza érkeztek.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2007-04-07: Archívum 2003–2007 - :

Mi, hol, mikor