A húsvéti locsolás elso írásos említése 1545 áprilisából való. Azóta is minden locsolni készülo személy már jó idejében hegyezi a locsolóját. Egyébként sokat változtak a húsvéttal és a locsolkodással, tojásokkal kapcsolatos szokások. Magyarországon például már nem csak húsvétkor, hanem március 15-én vagy október 23-án, a két forradalom kitörésének évfordulóján is locsolnak. És nem is akárhogy, hanem vízágyúval. Ugyanakkor a tojásokat nem festik, írják, patkolják, karcolják, gurítják le a dombról, hanem csak egyszeruen dobálják. Leginkább a politikusok irányába. Ez ellen legjobban esernyovel lehet védekezni. Annyi tojást eldobáltak, hogy húsvétra már alig maradt. És nem a tojásokat festik, hanem a vízágyúk öntözovizét. Nálunk is változnak a szokások. Egy ilyen vadonatúj kormány beiktatását, mint ami nálunk most lépett muködésbe, jobb helyen meg szokták öntözni: pezsgovel! Még akkor is, ha nem húsvét közelében alakul. Nálunk nem. Viszont elnökünk, Basescu úr megígérte, hogy az új kormány tojáskáit ezután is a markában fogja tartani, és meg is szorongatja, ha kell.
A húsvéti nyuszi, amit a németektol vettünk át, vidékünkön csak a tizenkilencedik században terjedt el. Nekem mindig is gyanús volt, mert soha nem láttam - pedig figyeltem -, hogy a nyuszik festett tyúktojást tojnának. Most az új-zélandiak húsvéti jelképnek nem a nyulat, hanem a kivi madarat akarják. Azt nem tudom, hogy azért-e, mert ez a madár tojja a tojás alakú kivit? Ez valóban festett, mert máris zölden jön a világra, és barna szorökkel van díszítve. Bár lehet, csak azért nem szeretik a nyulat, mert úgy elszaporodott, hogy az már istencsapásnak számít. Nálunk ilyen veszély nincs, mert a mieink még a szabadban élo hattyúkat is megeszik, nemhogy a nyuszikat. A bárányhús evésérol amúgy is lassan leszoktatnak. Nem bárányt, hanem savanyú pofát fogunk vágni. Jó viszont, hogy ez a húsvéti locsolás szokása megmaradt. Ilyenkor a férfiak szorgalmasan locsolgathatják torkukat különféle italokkal. Ami miatt sokszor bizony ég- és filmszakadás, valamint földindulás következik be. Ha a locsoló addig locsol, míg teljesen el nem ázik. Ilyenkor aztán a lába nem akar elindulni, de talpa alatt meg megindul a talaj. Arra a kérdésre: hány helyen voltál locsolni, minden valamirevaló locsoló azt válaszolja: sok helyen! Hát, ha nem emlékszik, hány helyen is volt?
Kuti János
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.