Péntek 13.: Kutyaéletek

2007. április 13., péntek, Archívum 2003–2007

A feleségem néhány évvel ezelott, egy tavaszon kutyust hozott a házhoz. Egészen kicsi kutyuri, putyuri, mutyuri volt. Azt mondta, hogy nem is fog nagyobbra noni, de ez nem volt igaz, mert rendesen növögetett. Egészen helyes kis kutya volt. Kezdetben egy kerítést kellett húznunk neki, mert mindent kiásott és kitaposott az udvaron s a virágoskertben, amit elöl-hátul talált. A cipoket elhordta a ház elol, és ha meg nem is ette, de jól megrágta. Lassan jött az osz, és a kutyus fázott. Olyan édesen reszketett, hogy az ember szíve szakadt meg, akár a papucsa, amit elvitt. Összeeszkábáltam neki egy kutyapajtát, amiben éjszaka tartózkodott. Ebben központi futés is volt. Feleségem pillepalackba forró vizet töltött, azt rongyba bugyolálta, hogy nehogy megégesse a kutya oldalát. Ez a kutyapajta nem volt piacos. Szégyen ilyen házban tartani a drága kutyát - mondta feleségem. Ezért aztán jó pénzért csináltattunk másikat, újat, és a régit elvittük a szeméttelepre. De az újba nem ült bele a kutya. Ezért elmentünk a szeméttelepre, és megkerestük a régi jó, illetve régi rossz pajtát. Hál’ Istennek, megtaláltuk. Hazavittük. Bele a pillepalackos központi futést. De a kutya többé nem ment be. És egyre hidegebb lett. A végén egy bundát szíjaztunk a hátára. Ha összekenodött, akkor újat vettünk neki, és azt kötöttük rá. A hideg egyre nagyobb lett. Még a kutyát sem lehet ilyen idoben kiengedni! - hallottam az újabb szentenciát feleségemtol. Így engedtük be a házba. Hogy ne legyen bezártságérzete, felszereltünk egy lengoajtót, amin - mikor, mi volt - hol a havat, hol a sarat hordta be napestig a házba. Mert éber kutya volt ám! Ha meghallott egy hangot, hanyatt-homlok rohant ki, és ugatott. Utána vissza. Késobb az ajtón a lyukat meg kellett nagyítani, mert másképp nem fért volna rajta ki vagy be. Közben ismét felment a gáz ára. Így csak módjával futöttünk. A kutya ismét fázni kezdett. Így bebújt az ágyunkba. Hármunknak nem volt hely az ágyban. Maradtak ketten. O és a feleségem. Én a fotelben kezdtem tölteni az éjszakákat. Néztem a televíziót. Azzal tudok legjobban aludni. Viszont lassacskán a kutya is rákapott a tévézésre. Idonként rám mordult, mert nem tetszett a musor. O is az én fotelembol nézte. De ahogy még nagyobbra nott, nekem már nem jutott hely a fotelben. Így kerültem a földre, ahonnan törökülésben néztem tovább. O egyebet szeretett nézni. Én inkább filmet akartam volna, a kutya meg a Nagymacskákat az Animal Planeten. Nagyon morgott, ha más csatornára tettem. Ezért aztán vettünk még egy televíziót. A két tévét egy szobában néztük, mert kettot nem futhettünk. No de késobb a kettot nem lehetett egyszerre járatni, mert zavarta a kutyát. A feleségem az o pártján állt. Így én kikerültem a kutyaólba tévéstol. Ott nézhettem, amit akartam. Kezdetben még kaptam forróvizes pillepalackot - melegítoként - rongyba bugyolálva. Aztán a feleségem bejelentette, hogy ismét megdrágult a gáz. Így nem kapok forró vizet. Csak langyosat a reggeli teához. Mert a forró úgysem egészséges. Viszont kaptam még egy plusz rongyot... takarózni. Ha melegedni be akartam menni a házba, a kutya megugatott. Nem volt pénz, mivel a gyógyszereimet kivegyem, mert a kutyára költöttük. Féregteleníteni és bolhátlanítani kellett. Be kellett oltani veszettség ellen. Pedig nekem jött, hogy megvesszek! Megvett az isten hidege is. A hajam, szakállam megnott, mert borbélyra nem maradt pénz. Kellett a kutyakozmetikára. Megnott a kutya körme, karma vagy karmája: le kellett vágni, reszelni. Nyírni kellett a szorét, fürdetni finom samponokkal, és zselézni. A fülébe fülbevalót lövettünk be, mert ma ez a divat. Az ebédjegyre kutyakaját vettünk. Nekem úgyis magas a koleszterinem. Jobb, ha nem nagyon eszem. De végül is nem volt rossz dolgom. A kutyát idonként elvittem sétálni. Egész kényelmes volt. Én csak elébb-elébb tettem a lábam, a kutya rettenetesen húzott, s így jól haladtunk. A séta egészséges, de állítólag így, eroltetett menetben a legegészségesebb. A végén a feleségem megirigyelte a sok sétálgatást, és vett egy láncot nyakörvvel. Odalakatolt a kutyapajtához a nyakamtól fogva, és a kulcs nála maradt. Nemigen volt, kivel beszélnem, így lassan megtanultam a kutya nyelvén, és most már folyékonyan tudok kutyául vonítani és ugatni. Hízelgem a kutyának, s nyalom a lábát és a pofiját, mert jóban kell lennem vele, ha azt akarom, hogy elvigyen sétálni. Olyankor a feleségem engem is elenged.
Kuti János
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2007-04-13: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás