A Tamási Áron Színház budapesti vendégjátékaKözélet: Reménysugár a reménytelenségben

2007. április 14., szombat, Archívum 2003–2007

A budapesti Nemzeti Színházban és a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban is megrendezte Bocsárdi László a Lear királyt, méghozzá úgy, hogy egy hónapig közösen próbált a két társulat, majd külön-külön premiert tartott. A Nemzeti bemutatójáról korábban beszámoltunk, most viszont a sepsiszentgyörgyiek játszották el a Lear királyt a Tháliában. Egyik címszereplo sem totyogó agg, Blaskó Péter a Nemzetiben kimondottan életeros férfi, Nemes Levente idosebb nála, de o is energikus, sot, túlmozgásos ember, akit nem szenilitása, hanem a kor tesz tébolyulttá. A szereplok szinte alapjáratban zaklatottak, megtépázott idegrendszeruek, és magától értetodoen durvák. Nem lepodik meg azon senki, ha az életére törnek, ha a legközelebbi hozzátartozó a földhöz, a falhoz vágja. Még Kicsid Gizella sem az ártatlan szuziesség megtestesítoje Cordeliaként, jóval tapasztaltabbnak látszik. Bocsárdi mindkét produkcióval az elfajzott, elbutított, alig kibírható világról beszél. A sepsiszentgyörgyiek nagyobb átéléssel, fájdalmasabban játszanak. A Nemzeti színészei inkább közelítenek a groteszkhez, eloadásukban több a humor. Például, amikor a Bolondot Törocsik Mari adja, tényleg sokat lehet nevetni fanyar szókimondásán, apródszeru virgoncságán. B. Fülöp Erzsébet Bolondján inkább csak a színészek nevetnek szerepük szerint, a nézok szinte soha, mert roppant megrendülten ejti ki a velos mondatokat. A sepsiszentgyörgyieknél megéltebb, karakteresebb arcuk van a statisztáknak, az a számtalan öregember, aki betódul a deszkákra, temérdek sors, lehetséges életutak alternatívája. Könczei Árpád zenéje fajsúlyos, néha kínzóan mély, máskor pedig már-már andalítóan dallamos a legiszonyúbb pillanatokban, ezzel a kínzó ellentéttel pluszfeszültséget kelt. Az erdélyi produkció sokkal inkább vérre megy, de némiképp monotonabb, mint a budapesti. Sepsiszentgyörgyön Pálffy Tibor izgága, hatalomra és sikerélményre vágyó, de mégis befelé forduló Edmund, aki semmi gazságtól nem riad vissza. Váta Loránd Edgarként szelídnek, elesettnek látszik, de kitaszítottsága közben megno a lelkiereje. Komíves Mihály férfiasan öreg Gloucester gróf, aki megtanult bármilyen megpróbáltatást elturni. Szabó Tibor Kentként igyekszik megmutatni, hogy a huség és a tisztánlátás még nem veszett ki egészen a világból. Reménysugár még van, de Bocsárdi az általános lepusztultságról és reménytelenségrol fest fájdalmas korképet.
Bóta Gábor, Magyar Hírlap
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2007-04-14: Archívum 2003–2007 - :

Közélet: Belföldi hírek