Bicskei Anna
1985. április 9-én született Budapesten, de édesanyja, Daróczi Zsuzsa színmuvészno révén gyökerei Sepsiszentgyörgyhöz kötodnek. Édesapja, Bicskei István is színmuvész, sajnos, nem Háromszéken. Anna iskolai tanulmányait magánúton végezte. Tizenegy éves volt, amikor barátságot kötött a kerékpárral, de egyelore csak amator szinten taposta a pedálokat. Tizenhat éves korában édesanyja megajándékozta egy hegyikerékpárral, s ez ,,lett a veszte”, mert attól a perctol kezdve egyre elszántabban, egyre kitartóbban a hegyikerékpározásra összpontosított. Fokozatosan növelte a letaposandó távokat, módosítgatta bicaját annak érdekében, hogy minél tökéletesebbé tegye edzéseit. 2003 oszén aztán kapott egy igazi versenybicajt, mellyel már 2004-ben versenybe állt. Egyelore a saját maga elképzelte edzésmunka alapján. Dolgozott, dolgozott Anna, ezzel nem volt gond, de mégis úgy érezte, valami hiányzik. Edzéseiben összefolytak, összemosódtak a dolgok. Szerencséjére találkozott Lorincz Olivér edzovel, aki megtanította neki, hogy ,,van intervallumos edzés - mesélte Anna -, amikor változatos hosszúságú és erosségu emelkedokön kell taposni a pedálokat, addig és annyiszor, ameddig az edzo le nem int, aztán van állóképességet fejleszto edzés, ami intenzitásában kisebb, de idoben hosszú, eltarthat akár öt órát is”.
Lassan, de biztosan egyenesbe került Bicskei Anna felkészülési programja, terve. Most már csak a hegyikerékpározáson belül kellett elhatároznia, hogy mely szakágra összpontosít. Döntésében szerepet játszott az olimpia is, oly értelemben, hogy végül az olimpiai szakág, a cross-country mellett döntött, de nem zárta ki a maratonit sem. Az elobbi körpályán zajlik, sok-sok akadállyal tarkított pályán, az utóbbinál a kilométerek száma a meghatározó.
A kitartó és szorgalmas felkészülés után a versenyek igazolták Anna tehetségét, rátermettségét. Igazán újoncnak számított, amikor egy magyarországi versenyen, a Duna-maratonon legyozte a magyar bajnokot, Vajda Mártát. 2004-ben részt vett a maratoni világbajnokságon, ahol az igen elokelo 12. helyen végzett. 2005-ben Cipruson járt edzotáborban az olasz Emmedeuse Klub versenyzojeként, aztán Montenegróban megnyerte a Balkán-bajnokságot, majd elindult egy osztrák Világkupa-futamon, s az elso tíz között érkezett a célba.
Ez a néhány eredmény is elvitathatatlanul tehetségét igazolja. Jövoje kétségtelenül egy másik tényezotol, az anyagi háttértol függ. Ha minden-minden összejön, és Anna zavartalanul dolgozhat, s ezt az esztendot a cross-countryra szentelheti, ott lehet a pekingi olimpián.
Dr. Kádár László
A Kézdivásárhely melletti Szászfaluban született 1949. november 28-án. Doktori címét Jászvásáron szerezte, állatorvosi pályafutását pedig Csíkszentimrén kezdte, és itt került közelebbi kapcsolatba a fogathajtással. Nem azzal kezdte, hogy bakra ült, gyeplot ragadott kezébe, hanem elobb bíróként fellapozta a sportággal kapcsolatos szakkönyveket, megtanulta azokat a dolgokat, melyek kimaradtak a foiskolai kurzusokból. 1988-ban hazatér szüloföldjére, rá egy évre megkezdi fogathajtó versenyzoi pályafutását.
Meglepo gyorsasággal kapaszkodott felfelé a sportág ranglétráján. 1994-ben országos bajnoki címet szerez, 1995-ben ezüstérmes, 1996-ban a dobogó közvetlen közelében, a negyedik helyen zárta a küzdelmet, 1997-ben aztán visszahódította a ’95-ben elveszített címet, 1998-ban és 1999-ben megvédte. Sokszoros bajnokként és országos bajnoki érmesként csinált helyet a fiatal generációnak, az úgymond új hullámnak, melynek nagy-nagy megelégedésére fia, Barna egyik erossége. Dr. Kádár László több hazai - az ország egyik legrangosabb kupaküzdelmén, az Incitato Kupa viadalán többször is diadalmaskodott - és határon túli nemzetközi versenyen képviselte becsülettel Háromszék és egyesülete, a Szentkatolnai Incitato Lovasklub színeit, két világbajnokságon is szerepelt, 1997-ben a németországi Reisenbeckben és 1999-ben a magyarországi Kecskeméten. Mind a kétszer Bartha Róberttel és Imre Zoltánnal alkották a romániai hármast. Érmet ugyan nem szereztek, de a romániai fogathajtás jelenlegi helyzetéhez mérten becsülettel helytálltak, s a középmezonyben végeztek.
Segédhajtója Jakab András, versenytársai, azaz lovai éveken át a 13 éves Bátor (a Maestozo vérvonalból), a 7 éves Kántor (Conversano vérvonalból), az 5 éves Legény (az Incitato vérvonalból) voltak.
A halk szavú, szerényen mosolygó dr. Kádár László ma is bakra ül és versenyez, fiával egy sorban képviseli az új életre hívott Incitato Lovasklubot, ápolva, erosítve ezzel a háromszéki fogathajtás hagyományait.
Kopacz Doina
Sepsiszentgyörgyön született 1958. március 10-én. A 3-as számú Általános Iskolában tanulta meg a betuvetést, ott gyarapította tudását, és ott kezdett el kézilabdázni Kovács Károly tanár úr irányításával. Rendkívüli adottságaira alapozva, a tanár úr idejében átirányította a Sportiskola divíziós csapatához, ahol a néhai Román Vilmos vette át irányítását. Középiskolai tanulmányai Buhusi, Jászvásár, majd Bákó városokba vezérelték, Bákóban érettségizett, aztán ott felvételizett a Pedagógiai Foiskola testnevelo tanári karára, kézilabda-pályafutását pedig a foiskola A-osztályos csapatában, a Tudomány együttesében folytatta, ahol Bartha Jeno volt az edzoje. Doina nem csak a Tudomány kapujának volt a biztos ore, hanem késobb a Râmnicu Vâlcea-i Kémia (Chimistul) kétszer is (a 1983-1984-es és 1988-1989-es sorozatban) IHF-kupát nyert együttesének is. Az 1986-os világbajnokságon együtt másik két sepsiszentgyörgyivel, Török Máriával és Török Edittel tagja volt az ötödik helyen végzett román válogatottnak. Az olimpiai játékokon sajnos nem vehetett részt, mert csúcsformája idején a válogatott hullámvölgybe került, nem sikerült sem a Los Angeles-i, sem a szöuli játékokra részvételi jogot szereznie, az Európa-bajnokságok sorozata pedig késobb, csak 1994-ben kezdodött el. Kopacz Doina - akkor már Rodeanu, hiszen közben férjhez ment a válogatott röplabdáshoz, Rodeanuhoz - hazatért Sepsiszentgyörgyre, hogy kisegítse a Sepsiszentgyörgyi MSC felsoházba jutott csapatát. Igazán nem rajta múlott, hogy a csapat kiesett az A-osztályból. Az együttes a kézilabda élvonalából távozott, Doina pedig Sepsiszentgyörgyrol.
Bicskei Anna
1985. április 9-én született Budapesten, de édesanyja, Daróczi Zsuzsa színmuvészno révén gyökerei Sepsiszentgyörgyhöz kötodnek. Édesapja, Bicskei István is színmuvész, sajnos, nem Háromszéken. Anna iskolai tanulmányait magánúton végezte. Tizenegy éves volt, amikor barátságot kötött a kerékpárral, de egyelore csak amator szinten taposta a pedálokat. Tizenhat éves korában édesanyja megajándékozta egy hegyikerékpárral, s ez ,,lett a veszte”, mert attól a perctol kezdve egyre elszántabban, egyre kitartóbban a hegyikerékpározásra összpontosított. Fokozatosan növelte a letaposandó távokat, módosítgatta bicaját annak érdekében, hogy minél tökéletesebbé tegye edzéseit. 2003 oszén aztán kapott egy igazi versenybicajt, mellyel már 2004-ben versenybe állt. Egyelore a saját maga elképzelte edzésmunka alapján. Dolgozott, dolgozott Anna, ezzel nem volt gond, de mégis úgy érezte, valami hiányzik. Edzéseiben összefolytak, összemosódtak a dolgok. Szerencséjére találkozott Lorincz Olivér edzovel, aki megtanította neki, hogy ,,van intervallumos edzés - mesélte Anna -, amikor változatos hosszúságú és erosségu emelkedokön kell taposni a pedálokat, addig és annyiszor, ameddig az edzo le nem int, aztán van állóképességet fejleszto edzés, ami intenzitásában kisebb, de idoben hosszú, eltarthat akár öt órát is”.
Lassan, de biztosan egyenesbe került Bicskei Anna felkészülési programja, terve. Most már csak a hegyikerékpározáson belül kellett elhatároznia, hogy mely szakágra összpontosít. Döntésében szerepet játszott az olimpia is, oly értelemben, hogy végül az olimpiai szakág, a cross-country mellett döntött, de nem zárta ki a maratonit sem. Az elobbi körpályán zajlik, sok-sok akadállyal tarkított pályán, az utóbbinál a kilométerek száma a meghatározó.
A kitartó és szorgalmas felkészülés után a versenyek igazolták Anna tehetségét, rátermettségét. Igazán újoncnak számított, amikor egy magyarországi versenyen, a Duna-maratonon legyozte a magyar bajnokot, Vajda Mártát. 2004-ben részt vett a maratoni világbajnokságon, ahol az igen elokelo 12. helyen végzett. 2005-ben Cipruson járt edzotáborban az olasz Emmedeuse Klub versenyzojeként, aztán Montenegróban megnyerte a Balkán-bajnokságot, majd elindult egy osztrák Világkupa-futamon, s az elso tíz között érkezett a célba.
Ez a néhány eredmény is elvitathatatlanul tehetségét igazolja. Jövoje kétségtelenül egy másik tényezotol, az anyagi háttértol függ. Ha minden-minden összejön, és Anna zavartalanul dolgozhat, s ezt az esztendot a cross-countryra szentelheti, ott lehet a pekingi olimpián.
Nagyné Rotis Eugenia Gabriela
1980. november 12-én született Sepsiszentgyörgyön. Elemi iskoláit az 1-es számú Általános Iskolában végezte, majd középiskolai tanulámányait a Mihai Viteazul Líceumban kezdte meg, itt járt a XI. osztályig, aztán Nagybányán folytatta, itt érettségizett. Kézilabdázni Jancsó Gábor tanár úr csapatában kezdett ötödikes korában, és a tanár úr irányítása alatt maradt mindaddig, amíg el nem hagyta a várost, tehát Nagybányára nem ment.
Nagybányáról a Brassói Rulmentul együtteséhez került a kituno átlövo, majd innen a Bécsi Hipobankhoz, ahol jelenleg is játszik. A sportág felsoházaiban töltött évei alatt a különbözo válogatottakban is megfordult. 1998-ban az utánpótlás korúak Európa-bajnokságán aranyérmet nyert a román válogatottal, 1999-ben a szintén utánpótlás korosztályúak világbajnokságán aranyérmes lett, majd 2000-ben a Foiskolai Világbajnokságról ezüstérmesként tért haza. Ez az ezüstérme is arról tanúskodik hogy foiskolai hallgató, méghozzá a Testnevelési Foiskolán. A nagy válogatott XXI. századi sorozata (kivételt képez a 2005-ös világbajnokság, ezen viszont Nagyné már nem volt jelen) nem igazolta a román kézilabda hírnevét - a 2001-es világbajnokságon a 17., a 2002-es Európa-bajnokságon a 12., a 2003-as világbajnokságon a 10., a 2004-es Európa-bajnokságon a 7., a 2006-osra el sem jutott.
Nagyék ma Bécsben élnek, Gabriela a híres Hipobank csapatát erosíti.
Áros Károly