A házunk
A ház, amelyben laktunk, hosszú volt, s fazsindelyes. Déli végén lakott a kertész, az északi végén mi. Középen volt a muhely, amelyben apám a kováccsal és a legényével dolgozott. (Ezek alárendeltjei voltak.) Aztán ott volt a muhelyén túl a kovács lakása, meg a padlásfeljáró.
A házat a muhely szénszaga illatozta körül, s néha a patkolások csúnya szaga. A ház elott kerítetlen, kopár udvar, amely feketésbarna volt az odaszórt troszkától.
Az udvart a kocsiúttól csekély árok választotta el. Az árok lehúzódott a hídig, de azért az esovíz benne maradt.
A mi lakásunk száraz volt, és télen jó meleg, de a kovácsé nedves.
Flórián csak egy hónapig volt kovácsunk, azután elment katonának. Helyette egy másik, fiatal kovács jött, de komor, szótlan, szorös ember, Pál nevu. Ez ottan mindjárt meg is házasodott: elvett egy piros képu, nagy szemu parasztleányt. (Csak eleinte volt piros képu s mosolygós arcú, késobb elszíntelenedett, s komollyá vált.)
Mi egyszer az öcsémmel bementünk a szobájukba, s láttuk, hogy a szoba fala zöld, a bútorok is csaknem egyméternyi magasan zöldek.
Az a zöld mind penész volt.
Az egyik sarokban, borító alatt, kiskacsák sápogtak. Akkor keltek ki a tojásból.
Néhány nap múlva kieresztették a kacsákat, s mivelhogy azok összekeveredtek a mi kis kacsáinkkal, anyám tunodve szedte oket széjjel, hogy melyik kié.
Egy kiskacsa kétséges volt.
- Mindjárt megmondom én, hogy kié - szólott az öcsém.
Azzal a markába fogta a kiskacsát, és megszagolta:
- Páléké.
- Honnan tudod?
- Onnan - felelte komolyan az öcsém -, hogy ennek olyan Pál-szaga van.
A kert
Házunk mögött az uraság konyhakertje és gyümölcsöse terült el. Jó nagy kert volt ez, lenyúlt a patakig. Mi is kaptunk az északi végén egynéhány zöldségeságyat.
Nekem szabad volt ebbe a kertbe bejárnom. A kert felso fele muveletlen volt: vén almafák és szilvafák álltak ott nyesetlenül, koszosan. Alattuk vad gyep, árvacsalán és pitypang; a kert sarkán, ahol a mi zöldségeságyunk volt, vén, múlt századbeli diófa állott, másik sarkán jegenyefák.
A kert déli végét télen elöntötte a patak vize, s a jég nagy, kerek tükörré fagyott. Itt csúszkáltam sokszor egymagam az üveges, tiszta jégen, s bámultam a tiszta jégfoltokat.
Nyáron meg a fák alá jártam heverészni. Zordon kutya (kirol késobb szólok) mindig vélem volt. Néha versenyt futottam vele, s hirtelen a fube vetettem magamat.
Ilyenkor megállt, s figyelmesen nézett reám. Aztán, ha nem mozdultam, nyugtalanná vált, és nyivogott; rátette az elso lábát a hátamra, orrát az arcomhoz dugta, és megint nyüszölt.
Akkor mulattam rajta; ma elgondolkodom azon, hogy az a kutya azt hitte: bajom esett.
Dózsa Örzse
Dózsa Örzse a béresgazda leánya volt. O is a falu végén lakott, de mégis beljebb, mint mi, a majorban. Gömbölyu arca, kerek, nagy és tiszta fekete szeme most is elottem van; az arca mindig piros és duzzadt, mint a piros oszibarack; a szeme mindig ragyogó, mosolygó.
Hogy az utat osztol tavaszig sár lepte, a kertek alatt jártunk iskolába. A kertek alatt rét zöldellt. A fuben nem süppedt el az ember lába.
Dózsa Örzse velem járt az elso idokben, különösen hazafelé. Hétéves volt, mint én, és én szerettem hallgatni a csacsogását.
Egyszer az iskolában, mielott a tanító bejött volna, arról beszélgettek a gyerekek, hogy kinek ki a szeretoje.
Nekem Dózsa Örzsét osztották. Egy fiú ki is kiáltotta:
- Az a te szeretod, ne is tagadd!
S rámutatott.
Dózsa Örzse elpirosodott fülig, s nem mert fölnézni a könyvérol.
Mikor hazafelé mentem, visszapillantottam, hogy hol marad az Örzse.
Az Örzse nem volt sehol. Más úton ment haza. És nem járt velem többé soha.
Gárdonyi Géza
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.