Megbolydult, néha kilátástalannak tuno világunkban oly szükség van az ünnepekre, akár egy darab kenyérre, egy korty üdítoitalra, egy lélegzetnyi tiszta oxigénre. Belefásulunk a taposómalmos mindennapokba, a megélhetési tülekedésbe, s akik lent vannak, a felszínre keveredetteket szidják, akik pedig ebben a farkastörvényu világban valahogyan az átlag fölé verekedték magukat, lenézik és leszólják az elesetteket.
Pedig egy és egyazon közösség lennénk. Azok, ha megértjük, egymás nélkül semmiképpen nem fogunk semmire menni.
A közösségi ünnepek ezeket a vad szembenállásokat lennének oldani hivatottak, megértetni, hogy maradtak, vannak még közös értékeink, s túl azon, hogy két-három napon át kimulatjuk magunkat, ezeket a kincseket vallhatjuk újra és újra magunkénak.
Én nem becsülöm le a vigadalom-sokadalom szerepét sem, de a Szent György-napok igazi értékét, értelmét és jövore váltható hozadékát mégis az a csaknem kétszáz muvelodési jellegu rendezvény jelenti, amely magunk megmutatását és megmérettetését szolgálja. S természetesen néhány gazdasági és tudományos megnyilvánulás is, mert kenyérrel és ésszel is él az ember.
Az egy egész héten át tartó városnapokra rengeteg vendég érkezik Sepsiszentgyörgyre, országbéliek és külhoniak egyaránt, s nem csak bámészkodni jönnek, hanem többségük elhozza azt is otthonról, amit itt megmutatni érdemesnek tart. Tárt karokkal, nyitott szívvel várjuk oket, mert jót tanulni mindenkitol érdemes, aki értékkel ,,kopogtat városkapuinkon”. Itt lesznek a már létezo és leendo testvérvárosaink küldöttségei is, s ez nagy szó, mert e kapcsolatokból csak nyerhettünk ez idáig, és nyerhetünk továbbra is. Arról nem is beszélnék külön, hogy e ,,testvérkedés” - túlnyomó részben - a nemzeti egymásra találást is szolgálja, hiszen Ferencváros, Kiskunhalas, Cegléd, Kecskemét lakossága és városvezetése tényleg testvéreinkként viselkedik, s hasonlóképpen Magyarkanizsa, Királyhelmec is, függetlenül a minket szétszabdaló határoktól. S bizonyosan így lesz, ha testvérkedésre jutunk Dunaharasztival és más városokkal is, bizonyítván Ady Endre történelmi jóslatát: ,,Dunának, Oltnak egy a hangja...” Nekünk legalábbis. Elnézést kérek, ha a testvérvárosok sorából valakiket kihagytam most, s nem említettem külön az oroszországi, izraeli, franciaországi partnereket - de lám, említem -, a lényeg az, hogy kötodéseinket egyre szorosabbra kell fuzni, hadd lássuk a világot, és láttassuk magunkat is a világgal!
Ez lenne az egyik járható út, a másik már jóval tágabb nyitású, augusztusban Háromszéki Magyarok Világtalálkozója. A mostani Szent György-napok annak fopróbája is lehet.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.