Útitársam vallomásaiCsalád: A kihult barátság

2007. április 26., csütörtök, Archívum 2003–2007

Mindig oszintén csodáltam az olyan, életre szóló, nagy barátságokat, mint amilyen Arany János és Petofi Sándor közt volt.
Különösen tetszett, hogy bár mindketten költok, nem irigyelték egymás sikerét, nem voltak féltékenyek, sot, segítették egymást. Még az is megfordult a fejemben, hogy Petofi korai halála miatt nem romlott meg a kapcsolat, de ez valahogy mégsem tunt valószínunek.
Nekem is volt egy nagyon jó barátnom, Erzsébet. Óvodáskorunktól megosztottuk minden apró titkunkat, pillantásokból is értettük egymást. Azt is az összetartozás jelének vettük, hogy mindkettonk neve E-vel kezdodött - írta Erna. Biztonságban éreztem magam a barátnom mellett, o meg feloldódott a társaságomban.
Emlékszem, én lettem eloször szerelmes, és együtt izgultunk minden találka elott. Nagyon lefoglalt az új kapcsolatom, de soha nem mulasztottam el az Erzsébettel eltervezett programokat. Néha még lelkiismeret-furdalásom is volt, hogy o egyedül van, és így fokozottan figyeltem rá.
Telt-múlt az ido, az én újdonsült kapcsolatom nem állta ki a próbát, de a kettonk barátsága annál meghittebb lett. Az iskolai évek vége felé Erzsébet megtalálta a párját. Nagyon örültem neki, és reméltem, hogy nem csalódik.
Közeledtek a vizsgák, és így nem tunt fel, hogy keveset vagyunk együtt, meg amúgy sem lehetek olyan önzo, hiszen a szerelmére is kell idot szakítania - korholtam magam.
A sikeres érettségi után különváltak útjaink: én egyetemre mentem, o meg egy magáncégnél helyezkedett el titkárnoként. Már csak telefonon beszélgettünk, és én éreztem, hogy valami megváltozott közöttünk. Óvatos érdeklodésemre, hogy bántja-e valami, mindig elutasító, kissé fölényes volt a válasza.
Egy szép napon aztán közös ismerosöktol tudtam meg, hogy férjhez ment. Nekem azért nem szólt, mert így is a sors kegyeltjének tartott, amiért többet akarok elérni, és nem akart boldogságában osztozni.
Nem hittem a hallottaknak, rosszindulatú közvetítésre gyanakodtam, és azonnal hazautaztam.
A találkozás összetört bennem mindent, amit a barátságunk jelentett. Megtudtam, hogy féltette tolem a párját, és megvádolt azzal, hogy megváltoztam.
Azóta már van egy kislányuk, és Erzsébet próbálkozott a kapcsolat ,,felmelegítésével”, de én most már tényleg nem vagyok a régi...
Erna vallomása eszembe juttatta, hogy hány embert is nevezünk sokszor alaptalanul barátunknak…
Ui. Aki szeretné megosztani valakivel gondolatait, jeligés levélben küldje el a szerkesztoség címére Útitárs jelszóval, vagy az utitars3szek@yahoo.com e-mail címre.
Jártó Kocsis Edit
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2007-04-26: Archívum 2003–2007 - :

Család: A követés (Alkonykor)