Milyen találó, szerencsés és gyönyöru választás volt harmincöt esztendoknek elotte a Vox Humana - Emberi Hang - nevet választani a fiatal megyében, fiatal megyeszékhelyen, fiatalokból alakult kamarakórus számára. Lehetett volna magyarul is nevezni, ám szerencsésebb volt a latin névadás, mert deákul mi is értünk még ennyit, s a következo évtizedekben a nemzetközi porondon sem kellett magyarázni a név jelentését. Mert maga a zene is nemzetközi, s bár kétségtelenül vannak zenei anyanyelvek, azok könnyedén átjárják az idegenkedés és az értetlenkedés határmezsgyéit.
Igen, harmincöt éve már, hogy a Sepsiszentgyörgyön szépen összesereglett fiatal zenetanárok - néhány jó hangú, más mesterségbeli társulásával - megalakították Háromszék elso profi (ám mégis öntevékeny) kamarakórusát, hogy aztán hónapról hónapra, évrol évre megkezdjék a csúcsok ostromlását, s a kisvárosi megbecsültségbol elobb országos hírnévre, majd nemzetközi rangra, renomére emelkedjenek.
Még jobb szelek fújtak akkorjában, s mi sokan tudtuk már a kezdeteknél, hogy itt valami rendkívüli kezdodött el, mert akármilyen botfülu lett légyen az ember, ahogyan ok énekelték a Kodály-muveket, az Ave Mariát, attól könnybe lábadt az ember szeme. Megtelt kebele ,,az öröm borával”, s vastapsra csattantak tenyerei.
Természetes az, hogy a nagy teljesítményekhez csapatnak és csapatkapitánynak egymásra kell lelnie és találnia, s a Vox Humana esetében igen szerencsés csillagállásról beszélhetünk, hiszen Szilágyi Zsolt személyében ragyogó muvészeti vezeto, karnagy állt ki a kórus elé, s vezette gyozelemre csapatát. S nem csupán érto muvészeti vezetoje volt a kórusnak, hanem szívósan dolgozó menedzsere is, aki mindig kiküzdötte a továbblépés lehetoségeit. Néha (s többnyire!) egészen mostoha körülmények között. Így eshetett meg, hogy e vidéki kisváros együttese bejárhatta csaknem egész Európát, hogy megszakítás nélkül érkeztek a nemzetközi fesztiválokra szóló meghívások, és soha, egyetlen esetben sem sorolták a Vox Humana kórust a ,,futottak még” osztályába. Hanem a dobogó legfelsobb fokaira, de dobogóközelbe legalább.
Máig emlegetett óriási élményük, hogy olaszországi turnéjuk során magának a Szentatyának is énekelhettek, s fogadta is oket II. János Pál pápa.
Hogy ez akkor mennyire tetszett idehaza, arról lehetne beszélni, de nem érdemes, mert minden zaklatás és kultúraktivistás kísérgetés, szaglászás ellenére a Vox Humana élt tovább, s él ma is. Akik sanyargatni akarták, azok a história süllyesztojébe kerültek, mielott a muzsika hatalmát is megtörhették volna.
Harmincöt esztendo nagy ido, a Vox Humana legénysége-leánysága is cserélodött, sajnos, sokan már a néhai jelzovel járnak az égi koncerttermekben, de a Kórus él, krónikája már köteteket tehetne ki.
Isten éltesse még számos évtizedekig!
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.