Tavasszal, mihelyt az elso virágok megjelennek, a kis méh kidörzsöli az álmot a szemébol, megrázogatja a szárnyát, és kirepül.
Köszöntelek, szép nap, köszöntelek, édes virágaim! Bizonyára ez az elso gondolata.
És jókedvu zengéssel száll virágról virágra, ibolyáról almafára, almafáról pitypangra, pitypangról a fuzfa aranyos barkáira.
A virágban illatos édesség rejtozik, meg sárga virágpor. Az kell oneki. Rárakja a lába szárára, és mikor már annyira meg van terhelve, hogy többet már nem bír el, lassú és nehéz röpüléssel hazaszáll.
Otthon már várják a pajtásai. Amint hazaérkezik, leszedik róla, amit hozott. Hatszögletu, kis viaszlyukakba rakják. A méh pedig újra elszáll, hogy hordja az édességet.
Egy-egy kasban húsz-harmincezer méh dolgozik ilyeténképpen, napról napra, hétrol hétre, míg végre osszel úgy tele van már a kas mézzel, hogy több nem fér bele.
Akkor a méhek betapasztják viasszal a kas ajtaját, és azt mondják:
- Most már jöhet a havas tél, nem veszünk éhen.
A méhek éppúgy társasan élnek, mint az ember. Társasan is dolgoznak. Királyt is választanak maguknak, csakhogy náluk a király mindig asszony.
Azonban a felséges méhkirály nem foglalkozik politikával. Az o gondja csak az, hogy a méhek nemzetsége soha ki ne vesszen.
De hát hogyan lehet ez?
Úgy, hogy minden évben egynéhány ezer icurka-picurka tojást rak a sejtekbe, s azoknak, mikor kikelnek, az öreg méhek átadják a régi kast a meglevo mézzel együtt; ok maguk meg kimennek a kasból, és új tanyát keresnek a világban.
Ezt a kivonulást nevezzük rajzásnak. Gyönyöruség nézni a rajzást: micsoda sürgés-forgás, nagy röpködés az, micsoda izgalom. A levego tele van ide-oda cikázó méhvel és zúgással. Várják a királyt.
Amint a király kibúvik a kasból, sok ezernyi népe is fölkerekedik, és röpül vele, amerre o megyen.
Régente az emberi népek is így vándoroltak. A magyarok is a vezérüket követve jöttek át Ázsiából Európába, hogy itt megtelepedjenek.
No, a méhek sohasem járnak ilyen nagy utat.
A gazda, akinek a kasából kiszálltak, résen áll, és amint a méhei fölkerekedtek, szalad egy üres kassal utánok, és mihelyt eléri oket az elso pihenohelyen, belesepri az egész csomót az üres kasba.
A méhek királya örül, hogy van már új tanya. Nem is hagyja el. A népe pedig újra megkezdi a gyujtés munkáját.
Régente az emberek úgy jutottak a mézhez, hogy kénfüsttel megfojtották a méheket. Ma már nem történik a méz elvétele ilyen kegyetlenül. A kasokat ma már úgy készítik, hogy hátul ki lehet szedni egy-egy darab lépes mézet anélkül, hogy emiatt csak egy méh is elpusztulna.
A méhek bizonyára bosszankodnak, hogy az emberek számára is kell gyujteniük, de a jó lakást nem akarják emiatt elhagyni.
Így aztán jut is, marad is.
Tegnap volt az elso tavaszi enyhe nap, s ma már a méhek megkezdték a hordást. Bejártam a rétet, hát egypár kikericset és nefelejcsforma virágot láttam.
Egy méh a kaptár bejáró lapján bika módra nekiment fejjel két érkezonek, akik közül egyik meg volt rakodva. Azok homlokot érintettek vele, azután kikerülték, és bementek a lyukon. Ez is utánuk igyekezett. Az egyik kijövonek öklelt ekkor neki. Ilyen öklelodzést azelott is láttam, de azt hittem: idegen méhet zavar el így az or. Több méhünk nincs, mint az az egy család, így hát az egész érthetetlen.
Nyitott ablaknál szenderegtem ebéd után. Dongás ébresztett fel. Megismertem, hogy méhdongás, és nem dongólégy. (Ezt tegye kótára valaki, ezt a különbséget!) Felnyitom a szememet, hát látom, hogy a méh Feszty három olajképét dongja be, épp olyan szárnyalással, mint a virágcsoportok fölött szoktak lengeni. Legtovább zengett a fehér ruhás nonél.
Talán azt gondolta: virágok vannak a falon.
Gárdonyi Géza
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.