Szent György-napokKözélet: Csórékolbász

2007. április 30., hétfő, Archívum 2003–2007

Elteltek a mézeshetek, azaz odalettek a szentgyörgyi sörös napok is, mert Erdély eme csücskének minden másféle habot lekörözo itala, folyékony kenyere a sör. És a másik sztár ennek erjesztett társa, sörkorcsolyája, a miccs. Ez utóbbit magam is kedvelem, különösen ebben a zsibvásári tálalásban, ahol a faszénre csöpögo hús leve füstfelhokként gomolyog a szépséges Erzsébet királyné nevébe öltöztetett park sétányai fölött, mert itt és így ízletes ez a sörkorcsolya, roston sütve és nem olajba fullasztva, parázson pörkölve, de félnyersen, a balkáni módra zsongó zsivaj és tolongás közepette. Van ebben a szagokból, füstbol, gyúródásból, a vásárosság egészébol össze­álló zsibongásban valami fesztelen lezserség, egy pici vadság és rusztikum, a képzelgést a kicsapongás felé terelo csóré csípok és kitakart hasi tájak, akik úgy vélik vagy inkább érzik, hogy érdemes piacra dobni ezt a látványelemet, vannak aztán tenyeres-talpas végtagokra függesztett sörhasak, van töméntelen giccs, észrevétlen és szerénykedve, szinte szégyenkezve rejtozködo népmuvészet, iparmuvészet, és van a varjakat is arrébb károgó zene meg zenebona, koncert, tánc, minden van itt, és foleg folyik a sör, serceg a parázson a miccs.
A nadrágom alatt rejtozo forrás táján is tocsog, mert a rég nem látott ismerosöm olyan hévvel szentgyörgyködik hozzám, hogy az ölembe sodorja a korsó tartalmát, habbal-zaccal, és most várhatom, amíg az esti homály el nem takarja, fel nem szívja a másféle folyékony anyagra utaló nyomokat. Némi mustár és miccs-cse­pegés hiányzik még a nadrág elejérol, s majd az otthoni zene, amely a mosógép dübörgésébol és az asszonyi duruzsolásból kikeverve szentgyörgyösíti a lakást is, mert a héthatárra szóló dínomdánom és eszem-iszom bevonul a házi szentélybe is, jönnek a barátok, rokonok és ismerosök, többen, mint piros tojásért szoktak.
Mindezek ellenére mindannyiunknak tetszenek ezek a Szent György-napok. Annyira nem, hogy a szovjet hosök emlékmuvének kofalára mi is felmásszunk, de szeretjük a színes sokaságot, magát a miccset is, amely szédületes gyorsasággal eredt és erjedt európai útjára.
Csak a neve nem tetszik nekem ennek az erjesztve keletett balkáni éteknek. Én próbálkoztam a ,,csórékolbász” meghonosításával, amely szemléletes, a nyerses meztelenséget, a húr nélküli csóréságot is asszociálja, profán hangzású is, jelzi, hogy nem koncerten vagy vitézzé avatáson szolgálják fel.
Csórékolbász. Próbáljuk ki, írjuk ki a nevét, hátha ízleni fog.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép