Nyílttér: Jurtanács

2007. május 4., péntek, Archívum 2003–2007

Kedves Csabák, Csabaffyak, amikor meghallottam lovaitok patáinak csattogását az Olt-híd körül, éppen ,,Ételközben” tartózkodtam a környezetszennyezodéstol az Olt és a Debren pataka közötti fenséges, szép szemetes tájon. Szívem nagyot dobbant, mert tudtam, éreztem, hogy eljött egy olyan megismételhetetlennek tuno pillanat, amikor is egy újabb ,,hunfoglalás”-ról adhatok hírt a rokonaitoknak.
Élve az egyedüli alkalom kínálta lehetoséggel, azonnal a pompáslügeti Jurtátokba siettem, hogy feltehessek egypár égeto kérdést közös múltunkat és jövonket illetoen.
Kellemes meglepetésemre jurtátokban az itthoni tuzhely melegével fogadtatok. Nagy­szeruen és egyszeruen megoldott, a szó valódi értelmében központi futéses táborotokban a derékfájásokat és a csúzt enyhíto birkabundáitokra heveredve, vagy akár lótuszülésben (törökülésben), baráti és rokoni légkörben beszélgethettünk
Eloször is illik bemutatkoznom nektek. Úgy is, mint itthoni ,,bennszülött” vendéglátó, és úgy is, mint vendég, akit éppen megvendégeltek. Tehát: Álmos vagyok. A tegnap óta kezdodött, szokatlanul víg napoknak köszönhetoen, de már régebbrol is. Álmos vagyok, és egy kissé másnapos is. Árpádsávos, de nem ávós! Trikolór-díszletemet otthon felejtettem, hiszen nem menyegzore jöttem, ,,csak” baráti, testvéri látogatásra.
- Eloször is azt szeretném megtudni, hogyan találtatok ránk, milyen volt a hosszú, húspuhító utatok? Gondolom, nem sértodtök meg a tegezo megszólításért, hiszen jól tudom, nektek is van ,,tegez”-etek.
- Nem, nem. Sot, megtiszteltetésnek vesszük, és mi is megajándékozunk egy tegezéssel. Hát az úgy vót, hogy mi néhányan, Csabák összetanakodánk, hogy jó lenne nyeregbe pattanni, teljes fegyverzetben: íjjal, tegezzel, karddal, kopjával és lándzsával, s elindulni Szángyörgy város felé, ahol a jó hírek szerint sok a szép mandulaszemu lány, a rossz hírek szerint pedig egy irtózatos, rettenetes és rettegett süsüsárkány falja fel telhetetlenül oket, még szuz állapotban. Úgy gondoltuk, mindenáron harcba kell szállnunk ezzel a fenevaddal, öten könnyedén levághatnánk mind az egy fejét és a farkát is, magunknak pedig mi rabolnánk el egy-egy szüzet, de akár kettot-hármat is feleségnek, hogy népünk vérét felfrissíthessük. Gon­dolatunkat tett követte. Az útirányt a kilott nyílvesszonk mutatta meg nekünk. Az elso kilott nyílvesszo a Gyergyói-havasok lábánál fúródott a földbe. Ott bevagoníroztuk lovainkat magunkkal, nyergeinkkel, fegyvereinkkel együtt, és elindultunk. Hegyre fel, völgybe le, hágóra fel, hágóról le. Közben néhány szabályt és parancsolatot is áthágtunk. Így puhítottuk a húsunkat. Aztán egyszer csak ide érkeztünk a szépséges, szemetes Olt lankájára. Itt kilottünk még egy nyílvesszot, amely a Fotér irányába surrant el, de nem a ,,Sárkány” farkába csapódott, hanem egy tévékábelbe. Ezért nem láthatták bejövetelünket és ,,hunfoglalásunkat” színesben az otthonkuksolók, csak azok, akik elénkbe jöttek a fogadásunkra.
- Ha megkérdezhetem, sokan kérdezték már tolem is azok a bennszülött oslakók, akik nemhogy lovat, de még kecskét is csak képernyon láttak, hogy mi volt, mi lógott az egyik telivéretek lába között a „bejöveteletekkor”? Talán húspotyoló?
- Megkérdezheted nyugodtan, és válaszolok is rá: annak is nevezhetjük, de inkább arról van szó, hogy nagy volt az izgalom ebben a sokadalomban, nem csak a magunk, hanem lovaink részérol is. Ez értheto, gondolom.
- Befejezésként hadd kérdezzem meg: végül sikerült a sárkányirtás, a szuzlánymentés, az asszonyrablás és a ,,hunfoglalás”?
? Teljes mértékben! A sárkányt megszelídítettük, a szüzek megmenekültek, de nem mindegyik, csak amelyik akarta. Az asszonyok pedig méltóképpen el lettek rabolva! Nyeregbe ültettük itt oket ezen a Pompás Lügeten, meglovagoltattuk oket, amelyet roppantul élveztek, nagy-nagy sikongatások közben. Kardjaink, lándzsáink élét is megérinthették, íjainkkal célba lohettek, tegezeinkkel bíbelodhettek, velünk pedig tegezodhettek. Továbbindulásunk elott - mert tovább kell mennünk, harcolnunk új birodalmunk határainak kiszélesítéséért - összehívtuk magunkat egy Jurtanácsra, ahol megbeszéltük további stratégiánkat. Döntést hoztunk arról is, hogy semmilyen szemetet sem hagyunk magunk után. Nem rombolunk le és nem dúlunk fel semmit. Összhangban, békében kívánunk élni a természettel és a környezo népekkel. Ezt „jurtanácsolhatom” nektek is!
Megköszöntem a vendéglátásukat, s arra kértem a Csabafiakat, hogy amikor nyílvesszoik körbeívelik majd a földet, és újból ide csapódnak be, legyenek ismét a vendégeink, hogy a vendégeik lehessünk.
Simó Edmund
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép