Máról holnapra: Hatvan év gyalázat

2007. május 5., szombat, Archívum 2003–2007

Hatvan évvel ezelott, 1947 májusában megesett Közép-Európa legnagyobb gyalázata: az Eduard Benes államfo vezette Csehszlovákia meg akarván szabadulni német és magyar kisebbségeitol, ezeket a közösségeket a kollektív háborús bunösség pecsétjével bélyegezte meg, s elkezdodött eroszakos kitelepítésük, eluzetésük szüloföldjükrol. A németek több mint hárommillióan voltak, foleg a Szudéta-vidéken, a magyarok megközelítoleg egymillióan Szlovákia déli határsávjában, olyan színmagyar entitásokat alkotva, mint a Csallóköz, Mátyusföld, Gombaszög, Dél-Göröm, az Ipoly völgye, Délkelet-Szlovákia...
A németekkel kurtán-furcsán bántak el, egyszeruen bevagonírozták, s embertelen körülmények között, mindenüktol megfosztva elindították oket a legyozött, nyomorgó, koldusszegény Németország felé.
A magyarokkal már rafináltabban jártak el, az eluzetést ,,lakosságcserének” álcázták, s valóban történtek kísérletek arra, hogy a maradék Magyarországon élo szlovákokat csábítsanak át Csehszlovákiába, nyilván, a magyaroktól ,,megtisztított” területekre, településekre. Beleültetvén oket a hátrahagyott vagyonokba, sok-sok nemzedék munkájának ,,gyümölcsöskosaraiba”. Ám ez csak álca volt, hiszen meglehetosen kevés szlovák nemzetiségunek támadt kedve Békésbol, a Pilisbol északra vándorolni, s így a paritás leghalványabb jegyeit sem lehet kimutatni, a magyarok eluzetése durva és kíméletlen volt, a Dunán kergették át oket rossz lélekvesztokben, marhavagonokban vitték át a határon, kis motyóval, csak kisemmizett életüket hagyva meg. Akik maradtak, maradhattak, azokra még keservesebb sors várt - ha egyáltalán lehet szomorúbb valami a földönfutásnál? -, egy részüket Nyugat-Csehországba, éppen a Szudéta-vidékre deportálták, természetesen, a eluzött németek helyére, lágerekbe zárva, majd kényszerlakhelyekre eroltetve oket. Így történt meg - ó, a történelem groteszk fintora! -, hogy a magyarság nyugatra ,,terjeszkedhetett”, bár ehhez semmiféle indíttatást nem érzett magában. A Szlovákia területén megmaradtakra még súlyosabb megaláztatások vártak: megvonták állampolgárságukat, arra kényszerítettek egész közösségeket, hogy ,,reszlovakizáljanak”, azaz tagadják meg magyarságukat, feledjék el anyanyelvüket.
Az akciók kiterveloje az az Eduard Benes volt, aki államfoi jogkörével élve, Sztálin atya szlávbarát bólintása mellett kiadta hírhedett dekrétumait, melyek milliók sorsát pecsételték meg. Köztük több százezer magyarét.
Azóta hatvan év telt el, enyhült a légkör, a felvidéki magyarok visszakapták állampolgárságukat, vagyonkáik egy részét is, iskoláik vannak, pártjuk és egyesületeik, de a sebek máig sem forrtak be, mert sem Csehország, sem az idoközben függetlenedett Szlovákia nem hajlandó hatályon kívül helyezni a hírhedett benesi dekrétumokat. Nem és nem! Talán most oly tömegu jóvátételt kellene fizetni az elüldözötteknek, hogy attól ugyancsak vakarózhatna a büszke Szlovákia!? Vélhetoen nem csak errol van szó...
Magyari lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2007-05-04: Archívum 2003–2007 - :

Mi, hol, mikor

2007-05-05: Archívum 2003–2007 - :

Bérnövekedést jósolnak