A nagy kampányhadakozásban felértékelődött a magyarság szavazata, két román elnökjelölt is igyekszik anyanyelvükön megszólítani a székelyföldi választókat. Kicsit kicsavart, sete-suta, kényszerű mondatokkal, a román nyelvű plakátok hű másain, de magyarul kéri voksainkat Traian Băsescu és Crin Antonescu. A harmadik, esélyesnek tekintett jelölt, Mircea Geoană egyelőre csak románul lepte el Sepsiszentgyörgyöt, a két forduló közötti időszakra ígérik magyar plakátjait.
Magyar voksokra pályázik Kelemen Hunor, az RMDSZ jelöltje is, aki az esélytelenek nyugalmával járja Erdélyt, és fogalmaz meg igen fontos követeléseket. Sajnos, jóformán csak mi figyelünk rá, az a stratégia, hogy így majd eljut a románsághoz is a magyar üzenet, esély nyílik újra meg újra hangoztatni elvárásainkat, igényeinket, kudarcot vallani látszik. Elmondani van ugyan lehetőség, de nincs fül, mely meghallaná, ez a kampány a nagy csatákról, a nagy ellenfelekről szól, Kelemen Hunor elvétve tűnik fel a román televíziók műsoraiban, többnyire csak a kötelező, de semmitmondó kis hírekben. Kérdés: sikerül-e bár a magyarok voksát begyűjtenie, elég hatásos-e felhívása, hogy így tudunk erőt felmutatni, a két forduló között alkupozíciót erősíteni.
Nem könnyű eldönteni, kire szavazzunk. Traian Băsescu ötesztendős ténykedését ismerjük, székelyföldi látogatásait, nyilatkozatait és autonómiaellenes kijelentéseit nem szabad felednünk, de emlékeznünk kell Mircea Geoană magyarellenes kirohanására is, amikor 2006 januárjában Sepsiszentgyörgyön úgy kelt az itt élő románság védelmére, hogy a magyarokat és az RMDSZ-t nevezte legfőbb ellenségüknek. Magyar szempontból mindeddig a liberálisok voltak legkövetkezetesebb, legtisztességesebb partnereink, nem ígértek többet, mint amit teljesíteni tudtak, ám legalább átveréstől, gyors pálfordulástól nem kellett tartanunk. Hasonló a helyzet most elnökükkel és jelöltjükkel, Crin Antonescuval, nincsenek nagy magyarbarát gesztusai, ám becsületességre, jóérzésre alapozott kampánya reményt villanthatna fel, főként ha esélye lenne bekerülni a második fordulóba.
Nincs egyszerű dolga a magyar választónak, s ha az anyanyelvén hozzá szóló plakátok nem is túl meggyőzőek, érdemes mérlegelni: milyen elnököt szeretnénk látni a következő öt esztendőben Románia élén. Nem igaz, hogy nincs tétje az első fordulónak, hisz nem mindegy, december 6-án ismét két rossz közül próbáljuk-e kiválasztani a kisebbiket, vagy esélyt adunk egy harmadik, lehetséges jobbnak.