TárcaÁlláspontok: Vonaton

2007. május 8., kedd, Archívum 2003–2007

,,Két idos hölggyel fog utazni ? mondja a hálókocsi-kalauz, s csakugyan két idosebb hölgy üldögél egymás mellett a fülkében. ? Mindjárt hozom az ágynemut.” ,,Maga magyar?” ? kérdezi az ablak mellett ülo. ,,Igaz, hogy a magyarok mind unokatestvérei egymásnak? ? kíváncsiskodik az ablak mellett ülo. ? Igaz, hogy a magyarok mind rokonok?” ,,Ennél azért egy picivel többen vagyunk” ? vigyorodom el. ,,Ugyan ? legyint az ablaknál ülo, és fejhangon vihog. ? Hányan is vannak azok a híres magyarok?” ,,Körülbelül tizenötmilliónyian ? magyarázom ?, ebbol ötmillió él az ország mai határain kívül, majdnem ketto Romániában…” ,,És akarják is Erdélyt ? jelenti ki megfellebbezhetetlenül az ablaknál ülo, s majdnem úgy vezényel villogó kötotuivel, mint egy karmester. ? A magyarok vissza akarják venni Erdélyt. Soha nem is mondtak le, nem is mondanak le, és soha nem is fognak lemondani róla!” ,,Ugyan már, drága asszonyom ? húzódom el, hiszen félo, hogy a hadonászó, teljesen begerjedo öreg hölgy véletlenül kiszúrja a szemem, s akkor egy félszemu magyarral több lesz. ? Erdély igazán nem egy dió, amit csak úgy, úri kedvünkbol zsebre vágva mehetünk tovább… És hova is vihetnének, mondja meg, hova?” Rágyújtanék, de mostanában a Koronán már a folyosón sem lehet. Igazodunk Európához. ,,Ne szemtelenkedjen, fiatalember ? kezd hadonászni az ablak mellett ülo öregasszony is. ? Erdély osi román föld.” ,,Erdélyt nem adjuk ? sikítja a másik is ugyanolyan fejhangon. ? Nem, nem, soha!…” ,,De ki akarja elvenni? ? igyekszem megnyugtatni oket. ? Én biztosan nem.” ,,Maga lehet, hogy tényleg nem ? csillapodik le az ablak mellett ülo ?, de mások, a többi magyar, igen… Mégis, mit akarnak a magyarok? Mi ez a nagy sietség? Ez a rögeszmés láz a saját iskoláik után? Mi ez a szétválás, az elkülönülés utáni csillapíthatatlan vágy bennük?! Ez az elhatárolódás? Ez az elszigetelodés?” ,,Van egy kifejezo magyar közmondás ? vigyorgok. ? Közös lónak túros a háta!…” ,,Ez, látja, szép! ? kiabál elragadtatottan az ajtó mellett ülo öregasszony. ? Gyönyöru... Maguk, magyarok mindannyian költok!” ,,Csak állandóan magyarul akarnak tanulni ? sziszegi az ablak mellett ülo. ? Mintha nem tudnának eleget így is... Miért nem jó maguknak a mi csodálatos román nyelvünk? Egy világnyelv, akárhogy is. Európa legosibb, legszebb nyelve…” ,,Mert ok a sajátjukon akarnak ugatni tovább ? vihog a társa. ? Ezért is mondottam, hogy mind poéták. Ugatnak átszellemülten, mint a kutyák a holdfényben…” ,,Drága asszonyom ? kezdem elszántan ?, kérem, gondolkodjanak már végre el, hogy hová is vezet ez a szándékos vagy naiv, mindenesetre rosszindulatú értetlenség?!” ,,O ezt kikéri magának ? vág közbe szikrázó szemmel, kötotuivel ismét hadonászva az ablak mellett ülo. ? O a maga részérol szereti is a magyarokat, mindig is oszintén vonzódott hozzájuk. Volt egy magyar cselédjük is Székelyföldrol, Rebeká.” ,,Jól mondom. Rendes, tiszta leány volt, nem lopott, és a foztje…” ,,Ám-lám, Besszarábiában az oroszok még az ábécéjüket is elvették, s arra kényszerítették Pruton túli testvéreiket, hogy cirill betukkel írjanak, s kitalálták, hogy ok nem is románok, hanem moldovánok...” Az ajtónál ülo asszonyság bitorló arccal, lihegve vág közbe: ? Pardon, uram, pardon... Az o moldovai testvérei románok, teljesen természetes tehát, hogy románul akarnak tanulni, hogy ragaszkodnak osi történelmükhöz, kultúrájukhoz, a barbár orosz tengerben... ,,És akkor? ? kérdem. ? Akkor mi a baj? Mi magyarok vagyunk, az miért nem természetes, hogy mi, hogy mi is…” Végszóra érkezik a kalauz az ágynemuvel. Lecsapom az egyik középso ágyat, kezdem megvetni. ,,Fenn akar aludni ? sikoltja a hölgy. ? Nem, uram. Fölöttem nem alszik egy magyar. Aludjon lenn... Amit pedig az elobb mondott, nem is hallottam.” ,,Tehát ? helyezkedem el az alsó ágyon ? lennének fontos és kevésbé fontos népek. Van itt egy sorrend? Mert ha igen, mondja, mondják el végre, Caragiale szép szavát idézve, hogy »tudjunk mi is róla«…” Ellenségesen hallgatnak, nem is néznek rám, vetni kezdik az ágyaikat, aztán eloltják a villanyt. Utazunk...
Bogdán László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép