
A címet minden idok egyik legnagyobb füvészétol, Benko Józseftol kölcsönöztük, aki papi, történetírói teendoi mellett arborétumot alakított ki Középajtán a Szoloskert nevu hegyoldalban, ahol nemcsak oshonos, hanem egzotikus fák és cserjék is díszelegtek. Ezek közé telepítette be a román Ókirályságban akkor ismert, de Erdélyben hiányzó ecetfát, mely akkoron olyan drága volt, hogy magyar neve középajtai szkumpia volt (scump románul drágát jelent). Benko kereste a szélvédett kis hegy közti medencéket, állította, hogy ott, s csakis ott lehet jövoje hideg és kegyetlen éghajlatunkon a gyümölcstermesztésnek. Nos, ilyen szélvédett medencezugban húzódik meg a Középajtával szomszédos Bodos, ahol réges-régen otthonra lelt ,,a zöldülékeny birodalom”, és legalább oly mértékben él ma is a pomológia, a hagyományos zöldségtermesztés, mint más, ,,alantosabb” és jó televénnyel dicsekedo vidékeken. A tavaszi évszak második felében látogattunk el Bodosba, a zöldülékeny birodalom élo jeleit keresve.
Gyökérhajtás
Miképpen is vert gyökeret ebben a faluban a gyümölcsfák termesztése és a zöldségtermesztés? Minden válasz e kérdésre azzal kezdodik: a jellegzetes mikroklímának köszönheto, mert amint magyarázták, ,,ha kezem után virít a kert, a siker ösztönzi az embert”. Ez a magyarázata annak, hogy kora tavasszal - ha idén hidegebb is az ,,ájer” - szebbek a bodosi zöldségeskertek, s virágba borultak a gyümölcsösök. A régiek is ápolták a zöldülékeny birodalom értékeit, fiú az apától, apa a nagyapától tanulta a palánta nevelését, az öntözés, az oltás-szemzés, de még a nemesítés muvészetét is. Gyökérhajtásféle ez Bodosban, s így az sem csoda, ha a közeli Barót piacán minden évben jelen vannak az ide való, de az innen Barótra származott termelok is, Egyedek, Gáspárok és mások.
A falu temetojébol szemlélve gyönyörködhet az ember a virágkoszorúba, viráglepel-menyasszonyi ruhába öltözött Bodos látványában. Egyre kevesebb azonban, akit élo emlék köt a pomológia nagy helyi muvelojéhez, Budai Józsefhez, a tanárhoz, ahogyan az öregebbek emlegetik. Nem is csoda, mert éppen 156 esztendovel ezelott született ebben a faluban (egyetemi kollégája a szomszédos Kisbacon szülötte, Benedek Elek volt). A maiak már csak az írott emlékekbol tudnak róla, a gyermekek az iskolában hallják, hogy o volt az, aki otthoni magányában a geológia mellett a pomológia szerelmese lett, kérték, nem kérték, passziójának csak úgy tudott eleget tenni, ha a falu minden gyümölcsösébe bemehetett, olthatott, szemezhetett, oltóvesszot hordhatott szét még Erdovidéken és késobb Felso-Magyarországon is, ahová eluzte itthoni sorsa. Miskolcon is, ahol növénynemesíto intézetet alakított, és utcanév is orzi emlékét, egyre kevesebben tudják, ki volt Budai József. Síremléke a miskolci Deszka-temetoben, nevét fekete márványko jelöli. Itthoni szüloházára emléktáblát helyezett el a hálás utókor. Nemes gyümölcsfái azonban mindenütt jelen vannak Erdovidéken, Háromszéken: ki ne hallott volna az ot felnevelo nagybácsiról elnevezett budai domokosról vagy a Czetz-almáról? Elobbinek eredeti alanyfája most is áll Bodosban az Egyed Dánielné-féle kertben, ott, ahol elso terméseit ontotta az aranypármennel keresztezett jászvadóka új válfaja.
Újat még nem, oshonost igen
Farkas Csillával, a helybeli erdo-közbirtokosság elnökével beszélgettünk a birtokosság gondjairól. Szó esett a gyümölcsfákról is, említette, hogy kertjében is vannak nemes csemeték. Egyed Artúr rendezgeti - mondta -, nem is tudom, hogy melyik másik.
- Mehet nyugodtan hozzá, jó formában van, és a csemetékkel foglalkozik.
Artúr, a Budai-hagyomány ismeroje, szakértoje nem olyan öreg, mint fehér haja jelezné. Csemeteiskolájában babrált, amikor benyitottunk kapuján. ,,A szivar, az megy, mondta, a pálinka nem. Ha iszom, nem tudok dolgozni. Márpedig nekem még terveim vannak.” Az 58 éves, amatornek nem nevezheto pomológus akkora tapasztalatra és ismeretanyagra tett szert, hogy azt megmenteni, értékesíteni csak akkor lehetne, ha könyvben foglalná össze. Nos, erre kellene ido, segítség, de még inkább biztatás, pénz és kiadó. Középiskola és néhány év teológia birtokában írni is tud, ám sokkal jobb a beszédkészsége, azt kellene rögzíteni. Érdekes és egyben szomorú, hogy senki fiatal nem akadt eddig a faluban, aki mellé állna, és megtanulná tole mindazt, amit szívesen és érthetoen elmagyaráz bárkinek. Hiába: a gyümölcskertészetet nem szeretni, imádni kell! Mi hallgatjuk, a diktafon rögzít, és Artúr tanít-mesél.
- Én itt mind összejárom az eroszéleket, gyujtöm a vadoncokat, vadalmát és vackort. Ásóm is van eldugva az erdoben, amivel kiásom oket. Ezek az igazi alanyok. Ellenállóbbak mind a gombás, mind a bakteriális betegségekkel, például az ágrákkal szemben, mint az a vadonc, amit a vadalma vagy a vadkörte magjából nevelek. Így idot nyerek. Ezek már akár kész csemetécskék. Aztán milyen szép ezeket nemessé, termové tenni! El sem hinné az ember, hogy a mértéktelenül elszaporodott vadállomány ezekben a kis vadoncokban is milyen nagy kárt tesz. Az oz, a szarvas leharapja a csemetecske tetejét, a vaddisznó kitúrja! Magokat is vetek, késo osszel. A fagy a földben jarovizálja a magot, nem fagy meg. Így aztán könnyebben kikel tavasszal. Szereti a tápanyagban gazdag talajt. Félkötött-agyagos földben gyengébben fejlodik, de az istene a locsolás! Itt van a pajta elott vagy kilencven darab. Ezeket oltogatom most. Másfél évesek.
- Magának csak az alma a kedvence, Artúr?
- Nekem mindenféle, ha van, amibol dolgozni! Ez egy olyan mesterség, hogy ha ebbol az ember meg akarna élni, esztendokkel elore kell gondolkoznia, meg kell teremteni az alanyállományt. Nekem a héj alá oltás, a gallyalás a kedvenc módszerem. Másokat is ismerek, használok. Mindeniknek megvan a maga elonye, de a hátránya is. Szeretem a T-szemzést, sikeres és gyors módszer. Nekem a gyümölcsnemesítés, -szaporítás létszükségletemmé vált. Sok pénzt nem keresek vele, mert belemegy az árucsere-forgalomba. Csemetéért egyebet kapok a falumbeliektol. De meg szoktak hívni a környékbeli falvakba olyan módosabb emberek, akiknek nagy gyümölcsösük van, hogy nézzek szét, adjak tanácsot, oltsak, szemezzek, mondjam meg, melyik milyen fajta azokból, amelyeket én gallyalok. Menne ez a mesterség egyre jobban, ha vinném, ha többen vinnék. Sokszor úgy vagyok, hogy amit magamnak meg kellene tartanom, azt is kicsalják a kezembol.
- Melyek a bodosi oshonos fajták, melyekrol oltóágakat szedhet?
- A finom és tartós budai domokos, a pónyik, zöld vagy óriásbatul, jonatán. Ide sorolhatom a citromalmát is, nagyon rég bekerült hozzánk. Nekem is ketto van az udvaromon. Különlegesség például az ananász. Ebbol a faluban csak ketto-három van. Gyengén állunk a körtével. Milyen finom ez aszalva! Ismertebb az oszi pergament, a tartós Gusztáv, az apró, édes borsos körte. Jól szaporít a pálinkában, illatos.
- Oltott-e a budai domokos osalanyfáról?
- Igen, úgy három éve. Nagyon jól sikerült, három szemre oltottam, szépen fejlodnek. A fa oskoronájáról kihajtott három szép fiatal ág, azokról vettem oltóvesszot. Ne féljen, nem hal ki Bodosban a budai domokos! Ez egy nagyon élni akaró fa. Látszik, hogy itt keresztezték. Én is tudnék keresztezni. Van a faluban jászvadóka is és aranypármen is. Utóbbinak a bibéjét kell beporozni a jászvadóka pollenjével! Van itt négy olyan kajszibarackfa is, amely terem. Kisebb, de édesebb és illatosabb a gyümölcse. Néhány éve adtam el belole harmincat. A szilva? Sokféle van Bodosban. Hálátlan tudomány egyrészt a pomológia: ma oltom, sok év múlva terem.
Gáspár Áron nem versenyez
Kopogtathatott volna nagyobb zöldségtermesztonél is a riporter, ha engedte volna az ido. Gáspár Jeno (Jenci) udvarán ugyanis kibovültek a fóliák. Mégis Áronkával beszélgettünk.
- Beteg a lábam, ezzel pótolom a konyhára valót - mondta. - Nézze ’sze meg, milyen szépek az árdék, a csíposeim. Ni, a paradicsompalánta is szép, de nem csuktam le teljesen a fedelét a fólialádának, s fele lefagyott! Ez ilyen. Erost nagy a zöldségfélék irányában szenvedélyem, szeretek kísérletezni rajtuk. Ez az árdé bimbóba szökött. Ez még apámféle. El lehetne nevezni Gáspár árdénak! Se nem fehér, se nem zöld. Alkalmazkodott a bodosi éghajlathoz. Ezért szebb, ellenállóbb, nagyobb. Van vagy tizenöt méhcsalád, az is hoz valamit a konyhára. A földeket a fiam muveli, nekem nehéz a mozgás.
Mi újság máskülönben?
Nem egy háromszéki faluban teszik fel e kérdést. Magunk Józsa Józsefet, Barót város alpolgármesterét kerestük fel ezzel, akinek, mint a falu lakójának, Bodost is képviselnie kell a városi tanácsban. A legjobban ismeri a falu életét, tesz is a közjóért. Tole tudjuk, hogy a hajdani külszíni szénfejtés felszámolásával együtt járó munkálatoknak a falu is hasznát látja. Korszerusítik a bekötoutat, modern vasbeton híd épül hamarosan a Barót vizére, szabályozták már a Bodosi-patakot, tömedékelik a fejtés üregeit, felszámolják a felgyülemlett tótükröt. A munkálatokat a kolozsvári székhelyu TIM és a máramarosi IMI cég végzi. Annak is örvendünk, hogy az egyezség szerint a különösebb szakképesítést nem igénylo munkákra csak bodosi embereket alkalmaznak.
A falu közügyeirol érdeklodve tudtuk meg: szerencse, hogy terem a mezo, és mindenki azt a területet foglalta el nagyjából, amely az övé volt annak idején, mert a baróti önkormányzat emberhiánya miatt Bodosban a földmérésre, -azonosításra, a fejlapok kitöltésére, birtoklapok kiállítására eddig még nem kerülhetett sor.
- Mi nem hadakozunk - mondta néhány bodosi gazda -, aki hátul marad, tegye bé az ajtót! Itt, mifelénk s ebben az országban olyan lassan haladnak a falusi dolgok, azok nyélbe ütése, hogy az ember élete gyorsabb, meghaladja a bajokat. Megtanultunk lemondani, alkalmazkodni a mai menethez. Az uniót nem nekünk, a fiataloknak találták ki...
Kisgyörgy Zoltán