Mi, magyarok, valljuk be, mindig is hadilábon álltunk mindenféle ,,gyozelemnappal”, mert ezek évszázadokra visszamenoen vereségeink napjai voltak. Csatákat nyertünk ugyan, de háborút évszázadok óta nem, és hogy százszori leveretéseink után is a szó biológiai értelmében még vagyunk, az talán nem is a történettudományhoz, hanem a muvészetek világához közelebb álló képességünk, féktelen fantáziánk szüleménye, hogy például 1848?49-et vagy akár 1956-ot a súlyos vereség és az iszonyatos emberi és anyagi pusztulás után gyozelmekké tudjuk átfesteni. És ez így van jól, így igaz, mert másképp mint nemzet nem létezhetnénk. Az eszme ugyanis, a szabadságvágy, az igazság vágya valóban gyozött, illetve kiirthatatlan és elpusztíthatatlan maradt.
Május 9. a gyozelem napja. Kinek a gyozelme is volt ez? Ha a fasizmus fölött aratott gyozelem felol közelítünk az ünnephez, akkor mindannyiunké, mindenki gyozelme volt.
Amennyiben a konkrét tényekre visszatérünk, a háború hivatalosan nem is május 9-én, hanem egy nappal hamarabb fejezodött be. Már amennyiben ,,befejezodött”, mert május 7-én Jodl német tábornok Reims-ben aláírta ugyan az általános megadásról szóló okmányt, másnap, május 8-án Keitel tábornok a szovjet fohadiszálláson megismételte ugyanezt, de május 9-én a szovjet tankok még visszafordultak Prága irányába, hogy a maradék német tuzfészkeket szétverjék, és hátravolt még Hirosima és Nagaszaki tönkrebombázása.
De kicsire ne adjunk, ne aprózzuk el a dolgokat. Május 9. szimbolikus nap, a gyozelem napja, amelyre Moszkvába szólítják vagy kéretik újabban azokat is, akik az ellenség, a vesztesek, a levertek oldalán állottak. Nem azért történik ez, hogy a gyozelem diadalát vélük megosszák, tulajdonképpen nem Németország kapitulációját ünneplik, hanem azt, hogy a Szovjetunió mekkora befolyási övezetre tett szert Kelet-Európában és az egész világon. Ez a birodalom egy ido után úgy tunt, hogy szétesett.
Egy csodát! Nézzünk szét magunk körül. Az országhatárok, a fegyvernemek változtak, módosultak ugyan, de Putyin Oroszországára egyre inkább az igen eroteljes és veszélyes gazdasági expanzió jellemzo, az ezzel párosuló hatalmi gog és arrogancia s az orosz nacionalizmus szárba szökkenése, amely akár a diplomáciai kirendeltségek ostromához és bojkottjához is elvezet.
Olajviták, gázviták, s ami a legsúlyosabb, éppen a gyozelmi évforduló napjaiban robbannak ki Észak-Európában a szoborköltöztetési viták.
Mintha újabb hidegháborúskodásba lépnénk a gyozelem napján.
Nekünk, magyaroknak legalább annyit kellene megtanulnunk, hogy ne ünnepeljünk, hanem emlékezzünk, mert nem mi voltunk a gyoztesek. Emlékezzünk arra, hogy ebben a nagy szorongattatásban, amelyet mikor érzünk, mikor nem, egymás kezére lenne szükségünk, hogy az érvényes jogrendet kihasználva, mint nemzet együtt lehessünk a Kárpát-medencében.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.