Világfigyelo: Szobrok és jelképek

2007. május 10., csütörtök, Archívum 2003–2007

Orosz fiatalok vonultak ki Észtország fovárosában tüntetni, megvédendo a szovjet hosi emlékmuvet, melyet a a hatóságok döntése nyomán más negyedbe kellene költöztetni. A tüntetéshalottat és sebesülteket követelo, véres összecsapássá fajult a rendorökkel, a randalírozásban a fiatalok épületeket rongáltak meg, üzleteket fosztottak ki.
A békés, alig 1,3 millió lakosú, kis ország ezzel a világlapok elso oldalaira került, s az emberek csodálkozva kérdik, mi történhetett.
Az észt törvényhozásban régóta vajúdó ügy az emlékmu elköltöztetése. Az elesett szovjet hosöknek szentelt bronzkatona és emlékoszlop a város közepén - 1947-ben állította a szovjet hatalom - nyilvánvalóan mindenkinek mást jelent és mást jelképez. A szovjet éra hivatalosságai a második világháború Észtország Vörös Hadsereg általi elfoglalása során elesett katonáknak szentelték a szobrot, melyet történészeik német uralom alóli felszabadításnak neveztek, azonban felállítói számára alighanem egyebet is jelentett, s az 1940-ben beálló szovjet uralmat is mintegy igazolnia kellett visszamenoleg. (A helyzetet még kuszábbá teszi, hogy Észtország területe évszázadokig a cári birodalom része volt, a kis országnak és népé­nek a maga politikai függetlenségét csak 1918-ban sikerült kivívnia, s azt mindössze addig tudta a Nyugat garantálni, amíg a Molotov-Ribbentrop-paktum nyomán az északi nagyhatalom be nem kebelezhette 1940-ben. A következo évben német uralom alá került, majd a szovjetek 1944-ben ismét elfoglalták. A kis népnek másodszor 1991-ben sikerült elnyernie függetlenségét a kedvezo külpolitikai feltételek megváltozásának köszönhetoen.)
Így vált a város kellos közepébe plántált szobor az új idoszámítás éveiben az észtek szemében a megszállás emlékmuvévé, s emiatt törekedtek eltávolítására, átköltöztetésére, mert sértette a visszanyert nemzeti szabadság öntudatát. Tallinnban a kérdés még élesebben vetodött fel, a város lakossága ugyanis a szovjet érában már oda jutott a tömeges betelepítések következtében, hogy felerészben oroszbarátokból állt, ezek kiadós hányadát olyanok alkották, akiknek az észtek eloroszosításában, háttérbe szorításában, elnyomásában szántak szerepet odaköltöztetoik. Ma az ország lakosságának egynegyede orosz, ezeknek pusztán töredéke tartozik az oshonos orosz kisebbséghez, a többség elso vagy második nemzedék tagjaként ún. újtelepes. Magam találkoztam Brüsszelben egy kisebbségvédelmi összejövetelen a tallinni oroszok fiatal és agilis képviseloivel, akik nagy felháborodással ecsetelték a diszkriminációkat, melyeknek úgymond a fiatal észt állam vetette alá oket, amikor pl. az új államnyelv ismeretéhez kötötte az észt állampolgárság, szavazati jog és útlevél megadását számukra. E korábban kiváltságos népcsoport nyilván nehezen viselte és viseli el, hogy az észt államban már nem övé a rendorség, a belügy, az állami, gazdasági és politikai élet vezetése, kicsöppent elonyös helyzetébol, és egy korábban lenézett nyelv megtanulására kötelezik.
No de rövidebbre fogva: a változó helyzetek nyilván új tartalommal töltik meg a kobe-bronzba öntött, mégoly állandónak tuno szimbólumokat, az emberi környezet átalakulásával azok mást jelentenek ma, mint korábban. Az utcára vonuló, majd rombolni kezdo orosz fiatalok emiatt az átköltöztetésben saját, hátrányosnak érzett helyzetüket látják tükrözodni, attól függetlenül, hogy elvárásaikban mennyi a jogos és mennyi a jogtalan elem, s hogy az észteknek juttatott történelmi jóvátétel része-e, s dühödt pusztításaikkal ez ellen tiltakoznak. Új dimenzióval toldja meg a fejleményeket, hogy Moszkva rögtön megragadta az alkalmat, és kemény szankciókkal fenyegetozik, s ezeknek pedig korántsem biztos, hogy az oroszok jogvédelme a dönto mozgatórúgója.
Végül egy megjegyzés: nem nehéz analógiákat találni jelenünkben. Ott a sepsiszentgyörgyi volt hosi emlékmu, mely a valamikori magyar országzászló helyére épült - nyilván, nem véletlenül. Magának a román nemzeti jelképként ismételten a felszabadítás jogcíme alatt állított katonaszobornak emiatt már csak a város bejáratánál jutott hely, amikor a történelemszemlélet éles fordulattal új irányt vett a hatvanas években. Némi kárpótlásként, igaz, új negyedet új lakossággal rittyentettek a háta mögé, hogy még világosabb legyen, kiket képvisel. A leginkább összetett azonban a lovasszobor a város központjában, mely az egymást kizáró jelképek megtestesítésében akár díjat is nyerhetne bárhol a világon.
B. Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép