A pletykát amolyan ártatlan unalomuzonek tartottam egy idoben - kezdi a mesélést Erna -, ami érdekessé teszi a beszélgetést. Nem érdekelt túlságosan, de én sem akartam kimaradni az efféle szórakozásból, mert így fenntarthattam az érdeklodést saját személyem iránt is, és könnyebben maguk közé fogadtak a többiek.
Ildikóról, egyik csoporttársamról folyt a csevely, amikor önmagamat is meglepo hevességgel álltam a pártjára. Én sem ismertem ot közelebbrol, miként a többiek sem a divatosan öltözködo, csinos, kissé rejtélyes lányt, de feldühített az a megalapozatlan vélemény, ami szárnyra kelt, hogy ,,diplomás örömlányként” egyengeti karrierjét.
Eszembe jutott egy régi eset. Nyolcadikosok voltunk, és az osztálytársaink közé tartozott Mária is. Hallgatag, visszavonult lány, nem piszkos, de kopott, elnyutt ruhákban járt. Annyit tudtunk róla, hogy a nagyszüleinél lakik.
Egy ido után hol egy-egy szép blúz jelent meg rajta, hol egy divatos táskát láttunk a kezében, és elindult a szóbeszéd. ,,Na te, ennek a rongyosnak barátja van, s az pénzeli!” - így az egyik. ,,Bezzeg egy új szoknyára nem telik, de egy ilyen divatos táskára igen...” - így a másik. ,,Biztosan férfiakkal jár, és onnan kapja” - toldotta meg a harmadik. Hogy én se maradjak le az egy húron pendülo vezércsapattól, megszólaltam: ,,Lehet, nem is szomorú, ahogy eddig gondoltam, hanem kiégett.” Volt is helyeslés, irigy pillantások, kuncogás, mely minden mozdulatát kísérte. Az oszi mindebbol csak annyit tudott, hogy mi vidámak vagyunk, o meg magányos.
Bombaként hatott a hír, hogy Mária édesanyja elhunyt egy szanatóriumban, és koszorúra kell gyujtenünk. Megtudtuk, hogy a divatos darabokat egy rokon küldte idonként külföldrol, hogy valamivel örömet szerezzen a szomorú lánynak.
Mindenki megdöbbent, de volt, aki dühösen legyintett, mondván: ,,Miért nem mondta el, hát így kellett neki.” Mások elkomorodtak, velem meg tótágast állt a világ. Még most is elönt egy megmagyarázhatatlan, rossz érzés, ha rágondolok.
Azóta nem hagyom, hogy elfajuljon a pletyka, bárhol vagyok, még akkor sem, ha ezzel magamat teszem ki a pletykálkodók céltáblájának - fejezi be visszaemlékezését Erna.
Jártó Kocsis Edit
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.